Erdélyi arcok

Szolgálat és munka az Úr anyaszentegyházában

A 15 éve Koronkán szolgáló református lelkipásztor lelkészcsaládban nőtt fel, édesapja is egyházi vezető volt. Egész gyermekkora az egyházban és a gyülekezetben zajlott. Rigmányi Arnold 2008 szeptemberétől szolgál a koronkai református gyülekezetben, amelyhez hozzátartozik a székelybósi leányegyházközség is. Amikor a gyermekkoráról beszél, mindig a Nagy-Szamos menti Várkudu és az ottani egykori parókia jut eszébe, az ottani élmények, barátok, a falu emberei…

– Miért választotta a lelkészi hivatást?

– Könnyű erre a kérdésre válaszolnom, hiszen lelkészcsaládban nőttem fel, édesapám is lelkipásztor volt. Amikor a gyermekkoromról beszélek, mindig a várkudui parókia jut eszembe, az ottani élmények, vallásórák, kátéórák, az ottani emberek és az, ahogyan a falu népe szinte bármilyen gondjával a papilakba jött, a lelkipásztort kereste, tőle kért segítséget, eligazítást. Tetszett már gyermekként is, hogy a presbiterek, az idősebb bölcs emberek édesapám köré összegyűlnek, és jó kedvvel, szolgálatkészen vannak jelen az egyház, a gyülekezet életében. Meg sem fordult a fejemben és a szívemben, hogy valami mást kellene csinálnom, mint amit édesapámtól láttam. Ez az érzés még inkább megerősödött bennem, amikor a kilencvenes évek elején Kolozsváron újraindult a Református Kollégium. Tizenegyedik osztályos diákként kerültem oda. A kolozsvári kollégiumi nevelés, az ottani hangulat, az iskolai bibliaismereti órák, valamint az akkori lelkész tanáraimnak a példája, az üzenete megerősítették bennem az érzést, hogy a lelkészi szolgálatban fogom megtalálni a helyem. Így irányultam aztán érettségi után a teológiai tanulmányok felé. 1998-ban végeztem Kolozsváron a protestáns teológiai fakultáson, és ugyanabban az évben a marosvásárhelyi Kistemplomban kezdtem el a lelkipásztori pályát segédlelkészként.

– Mikor és hogyan került Koronkára?

– 2008 szeptemberétől szolgálok a gyülekezetben, amelyhez hozzátartozik a székelybósi leányegyházközség is. A gyülekezet akkori gondnoka és presbitériuma hívott meg Koronkába a maroscsapói gyülekezetből, ahol kilenc évig szolgáltam, amely évekre mindig nagy szeretettel gondolunk vissza. 

 – Koronka területe ősidők óta lakott. Hol és mikor kezdődik a település története?

– Orbán Balázs helytörténeti kutatásai alapján elmondhatom, hogy a helység nevét először 1332-ben említették mint önálló egyházközség Korunka néven. János Zsigmond idejében Koronka a Mihályfi Tamás birtoka volt, a Mihályfi család bukása után Kovacsóczy Farkas birtokába került, utána pedig a Toldalaghi családéba. A Toldalaghi grófi család története évszázadokon át összefonódott az egyházközségével, hiszen 300 éven keresztül áldozatkész, buzgó patrónusai voltak a református gyülekezetnek.

 – Mit kell tudni a település református templomáról?

– A templom a Toldalaghi-kastély mögött van, egy magaslaton. Az építése ugyancsak a Toldalaghi család nevéhez fűződik. Az egyházközség történetében olvashatjuk, hogy gróf Toldalaghi László és Pál már 1757 előtt beadták az ún. „instantiát”, kezdeményezték, hogy a romba dőlt templom helyett új templomot építhessenek toronnyal együtt. Az engedélyt azonban csak 1769-ben kapták meg, amikor a feljegyzések szerint Mária Terézia kegyelmesen megengedte, hogy kőből templomot és egy tornyocskát építsenek. Az 1769-ben megkapott építési engedély ellenére mégsem kezdődött el a templomépítés, hiszen az egyházközség történetének leírásában, a historia domusban arról olvashatunk, hogy abban az időben paplakot kellett építeni, ami meg is történt. A templomépítés 1790-ben kezdődött el a toronnyal, és 1802-re lett készen a teljes templom. A leírás szerint 1793-ra a torony felépült, még ugyanabban az esztendőben órát helyeztek a toronyba, amely 1928-ig megvolt, valószínűleg működött is, de az 1928-ban történt renoválás során a feljegyzések szerint megsemmisült. Az egyházközségi történetírás anyagaiból az is kiderül, hogy a jelenlegi templom helyén volt egy régi, magas védőfalakkal körülvéve. A dokumentumok szerint a templomépítés során egy régi ún. altemplomra bukkantak, amit minden különösebb vizsgálódás nélkül földdel betömtek.

Tehát a régi templomnak a helyére és annak anyagából 1802-re épült fel az új, ami a réginél nagyobb volt.

– Az istenháza értékei: az úrasztala, a szószék és az orgona.

– Igen, mindezek értékes műkincsei templomunknak. Az 1802-ben elkészült, felépült új templomba gróf Toldalaghi Lászlóné Korda Anna a férje emlékére gyönyörű szép művészi kivitelezésű szószéket és úrasztalát készíttetett szürkészöld márványból, amelyek mai napig betöltik rendeltetésüket. A márványból faragott szószék gróf Toldalaghi Lászlóné Korda Anna általi adományozásáról egy, a templom falába beépített márványtábla tanúskodik, amin a következő felirat található: „Isten dicsőségére ezen prédikáló széket csináltatta árva Gr Korda Anna, Gr Toldalaghi László úr özvegye, a koronkai templomba 1806-ban.” A templomunkban lévő, a mai napig jól működő mechanikus orgonáról nincsenek pontos adataink. Az egyházközség historia domusában viszont arról szerezhetünk tudomást, hogy az orgona felállításának évét 1790-re datálják, ugyanis egyházközségi számadásokban akkor kerül említésre először. Az írásos adatok szerint az orgonát 1854-ben teljesen újjáépítették, és még abban az esztendőben fel is szentelték. Említésre méltó ugyanakkor a műemlék értékkel bíró, 1710-ben készült templomkapu is, amit latin nyelvű feliratos szövege szerint ugyancsak a Toldalaghi család készíttetett. A kapu latin nyelvű feliratában egy bibliai Ige is olvasható: „Pulsate et aperie tur vobis”, azaz „Zörgessetek és megnyittatik néktek”.

– Mit tudunk a harangokról?

– A templom tornyában két harang található. Egyik 1537-ből való, és a következő latin nyelvű felirat van rajta: „Salve crux sancta mundis gloria”, azaz „Üdvözlégy Szent Kereszt egész világ dicsősége”. 

Hasonlóan régi volt a második harang is, amely elhasadt, és 1857-ben újraöntötték. Ezen is latin nyelvű felirat volt, amit egy egyházközségi jegyzőkönyvben olvashatunk: „O Rex glorie veni cum pace”, vagyis: „Dicsőség királya jöjj el békességgel”. Ezt az újraöntött harangot az első világháborúban hadi célokra elrekvirálták, azaz hatóságilag lefoglalták.

A ma meglévő második harangot 1920-ban Pécsi Ferenc és neje, Balázs Eszter akkori egyházgondnok és felesége ajándékozták. Volt még egy kisebb harang is, amit gróf Toldalaghi József öntetett 1800-ban, de 1848-ban odaadták Gábor Áronnak, hogy ágyút öntsön belőle a magyar szabadság megvédésére.

A harangok érdekessége, hogy a nagyobbik harangnak magasabb a hangja, mint a kicsinek. Ennek oka az, hogy a kisharang fala vastagabb, ezért mélyebb a hangja.

– Melyek a legrégebbi sírok és a hírességek közül kik vannak ide eltemetve?

– Bíró József művészettörténész Erdélyi kastélyok című munkájában írja, hogy a Toldalaghiak egykori kriptája, melyet a hegyoldalba építettek, földcsuszamlás következtében tönkrement, és helyette 1806-ban újat építettek. A Toldalaghiak egykori kriptájára véletlenül bukkantak rá. A föld színe alatti kripta falán lévő emléktábla szövege szerint ott nyugszik mások mellett Toldalaghi Mihály, akit 1748-ban helyeztek örök nyugalomra, mellette felesége, tancsi Földvári Erzsébet (1697–1748), valamint Toldalaghi László (1746–1779) és felesége, gróf Was Kata (1779). A megbontott föld alatti kripta sírkövei, a márványtáblák és a szarkofág latin és magyar feliratait Spielmann Mihály történész jegyezte le és közölte teljes terjedelmükben. A történész a síremlékek díszítéseit, valamint a színes márványtáblákat a késő reneszánsz emlékeinek véli. Koronka határában található ugyanakkor, a Toldalaghi kastélytól nem messze Nagy Ertsei, gróf Toldalaghi József sírhelye, síremléke, aki 1899-1943 között élt.

– Eddigi szolgálati ideje alatt Koronkán sok javítási, újjáépítési munkálat megvalósult…

– Isten segítségével, a helyi önkormányzat évenkénti pályázati támogatásából, az Erdélyi Református Egyházkerületen keresztül Magyarország Kormányától, a román állam kultuszminisztériumától kapott támogatásból és nem utolsósorban az egyháztagok, valamint helyi és külföldi szponzorok segítségével az elmúlt 15 évben több fronton is próbáltunk javítási, átalakítási, korszerűsítési munkálatokat végezni. A 2008-as év végén, 2009-es év elején a hívek anyagi áldozata árán megújult a lelkészi iroda és a tanácsterem. 2011–2012-ben a parókián és a gazdasági épületein végeztünk belső és külső kisebb javításokat. 2013-ban a ravatalozó bejárati sétányát készíttettük el, amit kétfelől tujasor díszít. 2014-ben a helyi önkormányzat támogatásával egy, a temető középső részéig vezető több mint 100 méteres lépcső készült. Ugyanebben az évben Pünkösdi Apor orgonaépítő, orgonista elvégezte a templom orgonájának generáljavítását, hangolását. 2015-ben a parókia udvarára vezető bejárati járdák teljes felújítása és egy kb. 100 négyzetméteres autóbejáró elkészítése és térkövezése valósult meg. Ugyanebben az évben a gyülekezetünk egyik presbiterének adományából szakemberek által restauráltattuk az 1710-ből fennmaradt, a Toldalaghi grófi család által készíttetett faragott templomkaput. 2016-ban a székelybósi templom teljes tetőszerkezetének felújítására, új cseréppel való befedésére, valamint a templombelső új kazettás mennyezetének a kialakítására került sor, aminek megvalósításához nagyban hozzájárult a Székelybósért Egyesület. Ugyanebben az évben a koronkai templom fedelét is sikerült új cseréppel fedni, a parókia, a gyülekezeti központ külső részét is új köntösbe öltöztettük Isten segítségével és támogatóink jóvoltából. 2018–2019-ben a szűkös kántori lakás kibővítésére, felújítására került sor. Székelybósban 2019-ben a templomkülső teljes felújítása következett. Ugyanebben az időben a papilakot új cseréppel fedték be, a koronkai templom feljárati járdáját térkövezték, valamint kárpitozták a templompadokat. 2019-ben felújították, megerősítették a templomot körülvevő, 1936-ban készült betonkerítést. 2020-ban a már az előző években a temető közepéig elkészült lépcsőfeljárót bővítettük egy 50 méteres résszel, Székelybósban pedig a templompadok kárpitozását sikerült megoldani. 2021-ben a helyi önkormányzat támogatásával a koronkai gyülekezet templomának belseje újult meg, 2022-ben pedig a bukaresti kultuszminisztériumtól lehívott pályázati támogatásból a templomkülső javítására és a templomfedél esővíz-elvezető csatornáinak teljes cseréjére került sor. 2018-2021 között a román államtól jogi úton visszaigényelt, és 2008-ban visszakapott egyházi iskolában az Erdélyi Református Egyházkerületen keresztül a Magyar Kormánytól kapott támogatással jött létre a 2022-től működő kétcsoportos magyar bölcsőde, amelyben a falu 1 és 3 év közötti gyermekei nemzeti hovatartozástól függetlenül biztonságos és modern, kényelmes körülmények között egész napos megőrzésben, szakszerű nevelésben és teljes ellátásban részesülnek. Mindenért Istent illeti a dicsőség, egyházi közösségként pedig hálásak vagyunk és köszönetet mondunk minden támogatónknak. 

– Befejezésül egy zárógondolat a szolgálatáról…

– Sokrétű és szerteágazó a lelkipásztori szolgálat, de a mindennapok tapasztalata azt mutatja, hogy amikor nehezebb a munka, amikor több a feladat, akkor az Úristen a hozzá való erőt is, a munkatársakat is annak arányában rendeli ki számunkra. Az emberek részéről érezhető szeretet, a gondnok és a presbitérium támogató és bizalmat sugárzó pozitív hozzáállása, valamint a gyülekezeti munkában való hűséges együttműködése mellett nyilván az a legcsodálatosabb megtapasztalás, hogy az a Jézus Krisztus, aki bennünket, méltatlan embereket elhív és elküld a szolgálatra, ad az elvégzendő feladatokhoz elégséges erőt, kitartást is. Az esetleges csüggedésekben, a nehezebb helyzetekben Igéje által bátorít, megerősít, és rendel mellénk olyan munkatársakat, akikkel a szolgálatot áldással és örömmel végezhetjük anyaszentegyházunk, nemzetünk javára és Isten dicsőségére. 

* A képekért köszönet Rigmányi Zsombornak