Épített örökségünk

Amit Székelyudvarhely városközpontja idéz

Udvarhely lakosságának jelentős része a fejedelemség korában is katolikus volt, és vallása megőrzésében a 17. században a jezsuiták mellett bizonyára nagy szerepet játszott a marosszéki, csíki és kelet-háromszéki boszniai obszerváns – szalvatoriánus – ferences barátok missziója is. Az 1690 utáni rekatolizációs törekvések megteremtették az udvarhelyi házalapítás feltételeit is. Egyfajta, rendkívül ritka tér- és időkapszulaként működve, Székelyudvarhely városközpontja azt a hajdani, egykor fölöttébb valós világot idézi meg és villantja ma is folyamatosan föl, ami egykor az Osztrák–Magyar Monarchia volt.

A székely anyaszék legfontosabb urbanisztikai településének igéző varázsát és lenyűgöző, ellenállhatatlan vonzását nem utolsósorban az első világégést megelőző történelmi hangulat biztosítja, amely a meglehetősen nagy kiterjedésű központot óhatatlanul uralja.

Székelyudvarhely központja a hajdani Osztrák–Magyar Monarchiát idézi meg és villantja fel. A városközpont méltán szolgálhatna különböző városi játékok vagy történelmi filmek forgatásának színhelyéül. A belváros többnyire tömör, sűrű beépítésű magjához lazább, újabb és korszerűbb városnegyedek társulnak az 1960-as évek tömeges lakásépítkezéseinek következtében.

A Szent Miklós-plébániatemplom

A városközpont fölé büszkén emelkedik Székelyudvarhely Szent Miklósnak ajánlott római katolikus plébániatemploma és a mellette álló plébániai épületek.

A plébániaépületek magvát az a jezsuita kolostor alkotja, melyet még a 18. század elején visszatelepedő atyák építettek, amire felhasználhatták azt az épületet is, amelyet Sámbár Mátyás jezsuita pap-tanár javíttatott meg 1651-ben.

A homlokzatán látható hatalmas festett napóra latin nyelvű 1832-es kronosztichonja a Jánosi Elek plébános idejebeli épületfelújításról értesít. A templom mellett és mögött a temető terül el, számos kereszt és szív alakú síremlékkel a XVI–XIX. századból.

Johannes Haas városrajza őrzi az épületegyüttes formáját

A mai templomépület elődjéről a szöveges források alapján kevéssé alkothatunk fogalmat, de Johannes Haas 1734-es városrajza megőrizte az épületegyüttes vázlatos formáját.

Weisz Attila munkájából tudjuk meg, hogy a térfűzésű, tipikusan középkorinak látszó templomhoz nyugaton egy portikusz járult, és a torony nem a templomhoz, hanem az épületet övező kerítésfalhoz csatlakozott. 

A torony sisakja négy fiatoronnyal rendelkezett.

Könnyen meglehet, hogy ebben az esetben is egy szabálytalan ovális alaprajzú védőfalról és annak kaputornyáról van szó, mint számos székelyföldi település középkori vártemplománál.

Az épület nyugati homlokzatához karcsú, hagymasisakos torony csatlakozik. A templom alaprajza jellegzetesen barokk: a hosszház három hajóra oszlik, a keskeny, és a főhajónál rövidebb mellékhajók terét karzatok töltik ki.

A széles főhajó folytatásában a kevéssel keskenyebb és alacsonyabb, poligonális szentély áll, míg a két mellékhajó folytatásában egy-egy hosszú, a szentélyből nyíló sekrestye található. A templom főhomlokzata mélységében lépcsőzetesen tagolt, hiszen a toronnyal ellátott főhajó homlokzata a mellékhajók nyugati fala elé ugrik. A főkapu kerete enyhén kidomborodik a torony homlokzatából, a két oldalsó pilasztert golyvázott párkány koronázza.

A fent említett szerző írja, hogy a főhomlokzat visszafogottan díszített, ablakai szegmensívesek. A főhajóba – a tornyon keresztül – és a mellékhajókba külön ajtók nyílnak a főhomlokzatról. 

Az oldalhomlokzatok díszítetlenek, csak a mellékhajók karzatainak ablakai tagolják. A szentély két oldalsó, ferde falán egy-egy magas ablak világít.

A templom értékei

A templom berendezésének legértékesebb elemei az egységesen fehér alapon aranyozott színű főoltár, négy mellékoltár – kettő a főhajóban és egy-egy a mellékhajók végeiben – és az egyik pillérhez támasztott szószék.

A Szent Miklósnak ajánlott főoltárt négy, félkörbe állított monumentális oszlop határozza meg, melyeken aranyozott indadísz szalad fel. A két középső oszlop között látható az oltár Szent Miklóst ábrázoló, Veres Mátyás kolozsvári festő által festett, a főoltár művészi minőségétől nem sokkal elmaradó képe, mely jóval az oltár előtt, 1780-ban készült. Az oszlopok tetején az evangélisták aranyozott szobrai láthatók, az oltár csúcsán két angyal a keresztet tartja.

Lent, az oszlopközökben négy jezsuita szent faszobra kapott helyet. A szobrok az 1940-es években még a plébánián álltak, mai elhelyezésük valószínűleg megfelel az eredeti koncepciónak.

A szószék is igen gazdag művészi faragásokban, és azonos felépítésű a gyulafehérvári székesegyház és a szamosújvári örmény nagytemplom szintén Hoffmayer Simon által faragott katedráival.

Öblös kosarát három domborműves, aranyozott jelenet ékesíti, a Halottak feltámadása, A magvető és Mózes vizet fakaszt a sziklából.

A szószék hátlapján az Apostolok küldetése látható, a hangvető csúcsára Szent Pál apostol alakja került.

Az unitárius gyülekezet első lelkésze

Székelyudvarhelyen az unitáriusok csak a 19. század második felében, 1872-ben tudtak szervezett egyházközséget alakítani, körülbelül nyolcvan-kilencven taggal.

Kisgyörgy Sándor kénosi lelkész volt az újonnan alakult gyülekezet első beszolgáló lelkésze, aki 1872. október 6-án az akkori székház termében tartotta meg beköszöntő beszédét. Az egyházközség még 1888-ban telket vásárolt 4 ezer koronáért templomhelynek, 1891-ben pedig Ferencz József püspök és id. Daniel Gábor főgondnok aláírásával gyűjtőívet bocsátottak ki.

A gyűjtés öt éven keresztül folyt; mintegy 7200 korona gyűlt össze, azonban ez még mindig kevés volt az építkezés elkezdéséhez. A templomépítés ügyének újabb lökést adott Tóthné Benkő Zsuzsánna asszony, aki 1894. február 7-én kelt végrendeletében általános örökösévé a székelyudvarhelyi unitárius egyházközséget tette.

Kovács Árpád összeállításából derül ki, hogy az udvarhelyi unitáriusok templom hiányában kezdetben az istentiszteleteket Bodrogi Áronné Bethlen utcai házában, aztán László Domokos, majd Sándor Mózes lakásán tartották, 1888-tól a Bethlen utcában vásárolt ház egyik szobájában, majd a Vánky-féle házban, végül pedig a Tóth Ferencné által adományozott házban. Amikor ezek szűknek bizonyultak, akkor a városháza nagytermében voltak az istentiszteletek.

Az első templomterv 1891-ben készült el

Az első templomtervet id. Daniel Gábor készíttette el 1891-ben, ezt azonban az időközben megváltozott területviszonyok között nem fogadta el a főhatóság. 1901-ben Diószeghy Sámuel is készített egy tervet, ami szintén nem került kivitelezésre.

Végül az egyházközség Pákei Lajos kolozsvári építészhez fordult, aki 1902-ben elkészítette a templom tervét, melyet az unitárius egyház fő irányító szerveként működő Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyott.

Az istenháza építésekor még többnyire alacsony, tornácos házak uralták a környezetét, nem messze innen pedig a „nagypiac” fogadta a vásárra besereglő vidékieket.

A kelet–nyugati irányban elhelyezkedő, háromtengelyes főhomlokzatával az utcára néző épületet az enyhén kiugró négyemeletes toronytest uralja. A főhomlokzat földszintjén a torony mellett kétoldalt a templom előterébe egyenes záródású ablakok engedik be a fényt.

Szintén Kovács Árpád ír róla, hogy a földszinti egyenes záródású ablakok tengelyében félkör alakban záródnak az ablakok.

A főhomlokzat második szintjét – a torony falára kerülő AZ EGY ISTEN TISZTELETÉRE felirat fölött – egy hangsúlyos övpárkány zárja le, erre építették rá a torony harmadik emeletét közrefogó, a függőleges és vízszintes épületrészek kiegyenlítésére szolgáló volutákat, melyeket a széleken kőből faragott obeliszkek díszítenek.

Ahol Kriza János és Orbán Balázs szobrát találjuk

A harmadik szinten díszes, fogrovatos pilaszterekkel közrefogott félköríves ablakot láthatunk, amely fölött a római számlapos óraszerkezetet helyezték el. A torony utolsó, negyedik szintje kapta a legszebb díszítést. A sarkokon korintuszi fejezetes pilaszterek vannak, melyek között minden oldalon álzárókővel díszített félköríves iker (hang)ablakok nyílnak, a pilaszterfejezetek között pedig szép füzérdíszeket figyelhetünk meg. Mindezt a profilált koronázópárkány zárja le, amire a laternával záródó toronysisak került.

A kis méretű templomba a főhomlokzati torony alsó szintjén nyíló félköríves lezárású főbejáraton keresztül juthatunk be, kétoldalt látható Kriza János, illetve Orbán Balázs kőből faragott, közel életnagyságú szobra.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

„Még jobban örülünk az új templomnak, ha az a kegyes lelkek adakozókészségéből, a szegények filléreiből, a gazdagok koronáiból épül, így a templom holt anyagát megszenteli a kegyes szív érzése s tanúságot tesz arról, hogy az egyház épülete élő kövek fundamentumán nyugszik” – írta 1908 augusztusában a Kolozsváron megjelent Unitárius Közlöny az unitárius templom május 24-i megszentelő átadása után.

Az egyetlen Erdélyben alapított világvallás, az 1568-ban a tordai országgyűlésen kihirdetett vallásszabadsági határozatban Dávid Ferenc püspök által elfogadtatott antitrinitárius, későbbi formában unitárius vallás a miénk, de nem csak az erdélyieké. Nemcsak Európában, de a világon először elfogadott lelki és vallásszabadságot az 1571-es marosvásárhelyi országgyűlés véglegesítette, ahol a négy hivatalos „recepta religio” vallás (katolikus, lutheránus, helvéti és unitárius) mellett még ideiglenesen a görögkeletit helyezte hivatalosan elfogadottá. 

Mivel Székelyföld nemcsak földrajzilag, kulturálisan is egy történelmi egységet képez, így a felekezeti önállósága határozhatta meg 1872-től a kénos-udvarhelyi leányegyház, majd 1905-től az önálló Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházközség létrehozását. Ez a székely magyar kötődés a múltjából adódóan járulhat hozzá, az önazonosság felismerésére és nyelvi kultúrájára építve, az erősödő asszimilációs nyomáshullámok ellenére is a fennmaradáshoz.

A jó fekvésű, a Vánky-féle telekre tervezett istenházát 1901-ben a kor leghíresebb, belső körökben elfogadott tervezőjére, a székely származású Pákei Lajosra bízták. Ekkor már egyházi képőviselői tanácsos, később az Egyházi Főtanács tagja, majd a Magyarországi Unitárius Egyház tanácsosa, utána Kolozsvár főépítésze közel egy év alatt elkészítette a kisebb javításokkal elfogadott és engedélyezett tervlapokat. 

A helyi vállalkozó, Fekete Benjamin 1906 nyárelőn elkezdett munkálatait már az év őszére tető alá hozták, a zárógömb már november elsejére a tornyon díszelgett. Természetesen a belső bútorzat, orgona és szószék, harangok, kályhák, toronyóra csak a későbbiekben kerülhettek a helyükre. 

Több mint négy évvel ezelőtt egy lépcsőfeljáró alól kerültek elő egy érintetlen kartonmappából – 1901. április 16-i dátummal – a templom eredeti színes tervlapjai, levelek és műszaki dokumentumok. A templom továbbra is élni akar. Megerősödő egyházi vonalát tartva ma is tündököl az anyaszék főutcáján, az őshonos székely hívek anyanyelvi és lelki megerősödését hirdetve több mint száz év óta.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és a gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.