Emupárok Nagyernyében – kedvtelésből tartja a gazda

Különleges madarakat láthatnak azok, akik a nagyernyei gazdálkodó, Kelemen Márton udvarában járnak: négy emu nevelkedik fióka kora óta itt, nemsokára 16 hónaposak lesznek. Gazdájuk szerint „csodálatos, kedves, szelíd és hízelgő madarak”, és immár nemcsak az ő kedvencei, az egész család megkedvelte az emukat.

Fotó: Antalfi Imola

Különleges madarakat láthatnak azok, akik a nagyernyei gazdálkodó, Kelemen Márton udvarában járnak: négy emu nevelkedik fióka kora óta itt, nemsokára 16 hónaposak lesznek. Gazdájuk szerint „csodálatos, kedves, szelíd és hízelgő madarak”, és immár nemcsak az ő kedvencei, az egész család megkedvelte az emukat.

Maros megyében nem tudunk róla, hogy emutenyésztéssel foglalkozna valaki, Ausztrália hivatalos, a világ második legnagyobb madarát viszont a marosvásárhelyi állatkertben meg lehet nézni. Állatkerti csereprogram keretében vásárolták pár éve, de fióka még nem kelt ki a tojásokból. Kelemen Márton Debrecenből vásárolta az emufiókákat tavaly március közepén, mint mondta, még a tojáshéj is megvan, amiből kikeltek. Hogy miért éppen emut hozatott? Erre röviden válaszol: mert szereti a ritkaságokat, régiségeket, nemcsak tárgyakban: a különleges madarakat is kedveli. Nem volt könnyű dolga, de nagy lelkesedéssel gondozta őket. „Kisebb korukban van velük gond, addig kényesek, amíg felcseperednek. A megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani számukra, különösen az áttelelés során, és az etetésre is figyelni kell. Pulykatápon nőttek fel, kukorica-, búza-, árpadarát esznek. Különben növényevők, kezdve a tormalevéltől, málnalevélig, lucernáig mindent fogyasztanak. Nagyon szeretik a zöldségféléket, bármilyen zöldséget, ősszel almát is kapnak. Csendes, szelíd madarak, nagyon hozzám nőttek, de azért óvatos vagyok, hiszen a rúgásuk veszélyes lehet” – mondta el Kelemen Márton, aki az emutartással kapcsolatos tudnivalókat kezdetben az internetről, majd szakkönyvekből olvasta. Az emukat gyakran csak „emmáknak” becézgetik a Kelemen családban, a csodálatos, kedves jelzők gyakran röpködnek, ha a szürkésbarna, hosszú, lecsüngő tollazatú futómadarakról van szó. Gazdájuk már jól ismeri természetüket, megszokta azt a különös hangot is, amit emésztéskor hallatnak. Mint mondja, főleg az egyik hím nagyon hízelgő, de mindenik madár kíváncsi természetű, bemenni hozzájuk fényes gombbal, gyűrűvel, más csillogó tárggyal nem lehet. Erről meggyőződtem, amikor a fényképezőgéppel közeledve feléjük túlságosan nagy érdeklődéssel vettek körül. Hogy szándékozik-e hosszú távon emutenyésztésre adni a fejét? Kelemen Márton szerint csak hobbiszinten tartja a madarakat, de nem titkolta, hogy szeretne vásárolni egy keltetőgépet. „Az emuk 18 hónapos koruk után válnak ivaréretté, a tojásokat a klíma miatt muszáj géppel keltetni, a fiókák 58 napra kelnek ki. A dolog érdekessége, hogy emuéknál a hím költ, és pár hónapig neveli a fiókákat, a tojó őrzi a területet. Legalábbis természetes élőhelyén így van ez.” Addig is, míg lesznek fiókák, amelyekre máris van igény, gondozza, dédelgeti e pompás madarakat...