Emlékezni jó
Bernády György míves palotája, a Kultúrpalota sok eseménynek adott helyet, színházi esteknek, előadásoknak, képkiállításoknak stb. Így van ez jól, a tartalmas események mindenkinek örömet szereznek, mindig telt ház van.
A filharmónia 75 éves születésnapi ünnepségén azon gondolkoztam, hogy írnom kellene.
Csíky Boldizsár megemlékezett a Marosvásárhelyi Népi Zenei Iskoláról, a Lázár Ödön parkban levő dolgokról. A marosvásárhelyi Művészeti Iskoláról azonban még nem emlékeztek meg.
Nyolc éven át balettiskolába jártam. Az első iskolai értesítőmet a Marosvásárhelyi Népi Zenei Iskola adta ki. Az igazgató Nagy Metz Piroska volt, a tánctanárnő Veres Viola, a ritmikát és népi táncot Titi néni (Krebs Ivánné) tartotta 1950–51-ben.
Az 1951–52-es tanévtől megváltozott a neve, Marosvásárhelyi Népi Művészeti Iskola lett. De ugyanabban a teremben gyakoroltunk. 1951-ben Kolozsvárról Pop Elena jött, ő folytatta a tanítást. Biztatott, hogy lehet felvételizni a kolozsvári balettiskolába, ahol több lehetőség lesz operában, operettben táncolni.
Pop Elena sokat foglalkozott velünk, korabeli táncokat is tanultunk, no meg könyvben szereplő táncleírást kibontakoztatni a gyakorlatban. Szó volt arról, hogy a tanulmányok végeztével táncoktatói képesítést kaphatunk a 18. életév betöltése után. Én 16 évesen fejeztem be.
Köztünk voltak, akik még külön énekórára (canto) is jártak. Én édesapám biztatására Korányi Annus nénihez jártam zongorázni. Sajnos egy év után abbahagytam.
A balettórákon Horváth Eszter és Técsi Csibi néni zongorázott. Hetente délután kétszer jártunk órára. A balett-teremben korlátok és tükrök előtt gyakoroltunk. Jelenleg a Marosvásárhelyi Filharmónia kórusa gyakorol ott.
1958-ban kaptam kézhez az év végi értesítőmet. A bizottság határozata: Befejezte tanulmányait, Marosvásárhely, 1958. június 22., aláírta Csíki László igazgató és Pop Elena.
A balettcipőket Kolozsvárról rendeltük méretre. Az év végi vizsgaelőadásokra hivatásos ruhatervezők rajzolták a ruháinkat, amit Újhegyi Hedwig édesanyja készített el. A Kultúrpalota nagytermében voltak a vizsgaelőadások, nagy izgalom és élmény volt. A színházi öltözőben öltöztettek, csinosítottak. Előadásainkkal szüleinket, testvéreinket, rokonokat, barátokat örvendeztettünk meg.
Kozma Mátyás karmester és zeneszerző A Szent Anna-tó legendája címmel háromfelvonásos balettzenét komponált. A zenekari mű egy részét Vasile Cazan igazgató és zeneszerző a marosvásárhelyi zenekari koncertek műsorára tűzte.
Szeretnék megemlékezni osztálytársaimról, akik magyarok, románok, romák, szászok és örmények voltak: Jászberényi Emese (rádiós munkatárs lett), Trombitás Melinda (később gyógyszerésznő lett), Horvát Szabolcs (igazgtató-tanár lett a Bolyai iskolában), Tolokán Dezső (örmény származású, főszerepeket kapott mindig), Constantinescu Margareta (kiváló gyermekorvos lett), Márton Éva (neurológus főorvos lett), Újhegyi Hedwig (a Marosvásárhelyi Népi Együttes tagjaként folytatta a táncot), Popa Elena (sikerült a felvételije Kolozsvárra, azonban vegyészmérnök lett), Stefanescu Ileana (erdőmérnökként dolgozott, szász felmenői voltak), Bámbó Manyika (tiszteletre méltó roma édesanyja kézen fogva hozta az órákra, mindenki szerette, testvére, Bámbó Zoltán a filharmónia tehetséges hegedűse volt) és jómagam (laboratóriumi főasszisztens lettem).
Óráink végeztével hallgathattuk a hangversenyeket. Az idő múlásával koncert- és színházlátogatóvá váltunk. Jó volt a közösségünk, később is tartottuk a kapcsolatot egymással.
1958 után még néhány évig működött az iskola.
Kenedich Piroska
