Emlékezés Siklódi József festőművészre

A hányatott sorsú tanító, műkedvelő festő és kazánfűtő, Siklódi József Sóváradon született 1930-ban. Kisgyermekkorában anya nélkül maradt. A szomorú, gyászos esemény után nemsokára a kibédi Szilveszter család karolta fel az árvát. Póli nagynénje saját fiaként szerette és nevelte fel. József már az iskolában kitűnt éles elméjével és átlagon felüli rajztehetségével. Bácsy Tibor tanító úr biztatására és támogatásával be is íratták a székelykeresztúri tanítóképzőbe.

A vakációkat Kibéden töltötte, ahol Szilveszter Puskás Gyuri bácsit gyakran látogatta. Nagyapám mesélte, hogy Józsi olyankor átjött hozzánk, és kölcsönkért pár régi naptárt – ha tehette, állandóan olvasott. Nemrég magam is lapozgattam egy ilyen régi naptárt. Bár az évszám hiányzik belőle, a 99. oldalon Reviczky Gyula Imakönyvem című verse olvasható, amely fölé az ifjú ezt írta: „Siklódi József III. gimn. ó. t.” (gimnáziumi osztályos tanuló). Néha eszembe jut, mit gondolhatott, és milyen mély érzelmeket válthatott ki ez a vers a fiatal, árva diákból.

Az agglegény szomszéd mindenesetre rendkívül büszke volt az öccsére; ragyogott a szeme, valahányszor Józsi szóba került. Tanítói oklevelét végül Kolozsváron szerezte meg, és Magyarfodorfalván kezdte el tanítani az I-IV. osztályos diákokat. A tanítás mellett zenélt, és ekkoriban kezdett el festegetni is.

Hét év után elhagyta a tanügyet, és beköltözött Kolozsvárra. A kezdet nehéz volt: a fiatal tanító kőművesként kezdett dolgozni, és az építővállalat legénylakásán talált szállást. A hetvenes évek elején több egyfelvonásosa megjelent a Művelődés című folyóiratban. Életében a sorsfordító pillanatot Botár Edit festőművész kiállítása jelentette. A tárlatot látva határozta el végleg, hogy minden szabadidejét a festészetnek fogja szentelni.

Ezt követően vált a Kolozsvár környéki táj jellegzetes festőjévé. Tagja lett a neves kolozsvári ATELIER–11 művészeti csoportnak, és munkáival számos kiállításon vett részt országszerte. Alkotói vágya és munkabírása lenyűgöző volt, 1976-ban Újbélesen, az amatőr festők nyári táborában mindössze tíz nap alatt negyven akvarellt festett. Képei többségét önzetlenül elajándékozta különböző intézményeknek, szervezeteknek, munkáskluboknak és művelődési házaknak.

Saját családot nem alapított, életét teljesen a művészetnek rendelte alá, de nagynénjével mindvégig szoros kapcsolatot ápolt. Ezt bizonyítja egy 1968-ban Kolozsvárról küldött fényképe is, amelynek hátoldalán így üdvözölte őt: „Drága jó Póli nénémnek, aki kicsi koromban sok türelemmel nevelt és tanított, sok szeretettel: Jóska, 1968. Kolozsvár”.

Gergelyfi Sámuel