Emlékezés a doni áldozatokra

1943. január 12-e a magyar történelem egyik szomorú emléknapja, a Don folyó menti urivi hídfőtől megindított szovjet támadás időpontja. Az elviselhetetlen oroszországi télben a folyam mentén a védőállásaikban levő, az értelmetlen parancsra kitartó, majd a visszavonuló német csapatok védőpajzsát alkotó magyar és nem magyar honvédek és munkaszolgálatosok, a 2. magyar hadsereg tagjai egy egész nemzettel együtt áldozatokká váltak.  A végtelen oroszországi hómezőkön egy hadsereg vereségén túl nemzeti katasztrófa, sok ezer magyar család tragédiája következett be.

Marosvásárhelyen a római katolikus temetőben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében idén is megemlékeztek történelmünk eme tragikus eseményéről. Az emlékezést „szent kötelességnek” tartó egybegyűltek a Don-kanyari áldozatok emlékművénél hajtottak fejet a doni, a második világháborús áldozatok előtt, egyúttal a mindenkori háborúk áldozataira és hőseire gondoltak, abban a reményben, hogy a múltból tanulva többé nem fordul elő ilyen mértékű szenvedés, azzal a felhívással, hogy „keresd a békét, és törekedj rá!”.

Szabó László felsővárosi református lelkész igehirdetését és imáját követően dr. Ábrám Zoltán, a megemlékezések kezdeményezője és az emlékbizottság létrehozója szólt a hallgatósághoz, majd ifj. Benkő József történész osztotta meg gondolatait. A megemlékezést felemeltté tette a marosszéki Harmónia férfikar éneke (karnagy Márton Zsolt Barna), valamint hagyományőrző huszárok és a Történelmi Vitézi Rend tagjainak jelenléte. A megemlékezést a himnuszok eléneklése tette teljessé, majd az emlékezés gyertyáinak a meggyújtására került sor.