Ember az embertelenségben

Május 9-én este 7 órakor Nyárádszeredában új előadással mutatkozik be a Bekecs Néptáncszínház. A néptáncszínházi produkció címe: Ember az embertelenségben, és az elmúlt 100 év történelmi eseményeit dolgozza fel táncszínházi eszközökkel. Az együttes tagjai ezúton tisztelegnek azok előtt, akik az életüket adták a hazájukért, családjukért, embertársaikért és nem utolsósorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségből, bátorságból, hazaszeretetből, kitartásból, hitből. 

A táncelőadásban olyan képek rajzolódnak ki a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén, amelyek megidézik a hadba vonulók és az itthon maradottak életérzéseit. A 20. század emberpróbáló történései nyomot hagytak Európán. A Kárpát-haza nemzetei, ezen belül a magyar, székely és csángó közösségek szellemi és lelki épségét megtépázta a háború, a vér, a veszteség és a gyász. Szűkebb környezetünkben a legtöbb családban személyes emlékek őrzik ezt. Az egyszerű, a mindenkori emberek közt van, aki sorsának meghatározó fordulataira nem kíván emlékezni, aki nem szívesen vall a borzalmakról, de olyanok is akadnak, akik éppen a veszteségből megerősödve építették újra életük morzsáiból a jelent, és adták tovább bizakodással az életbe vetett örök hitet gyermekeiknek, leszármazottjaiknak. A színpadi események nem ragaszkodnak az elmúlt század dokumentarista krónikásaiként beszámolni a háborús eseményekről, inkább bemutatott sorsok által a történelem kiszolgáltatottságában élő emberről szólnak, így a látványt irodalmi szövegtöredékekkel, naplórészletekkel, vetített képekkel egészítik ki az előadók. 

Tőkés Zsolt rendező-koreográfus az előadásról elmondta: 

– Az elmúlt század a történelem legtöbb emberáldozatát követelő háborúk időszaka volt. Minden nemzet megvívta a saját harcát, amelyért komoly áldozatokat hoztak a nemzet fiai. Ez alól a magyar nép sem volt kivétel. Világháborúk, forradalom, szabadságharc és a kommunizmus sötét időszaka is szedte a magyar áldozatokat. A magyarság háta mögött keserű évszázad áll, hiszen az első világháború következtében Magyarország a területei kétharmadát elveszítette. Az első világháború után, a trianoni béketárgyaláson gróf Apponyi Albert védőbeszédében így fogalmazott: „…ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék”. Mint ismeretes, az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia 7,8 millió embert mozgósított, kik közül az elesett, sebesült, hadifogoly és eltűnt katonák száma mintegy 7 millió. A mozgósított katonák veszteségrátája 90%-ra tehető. A Trianon utáni revíziós törekvések belesodorják Magyarországot a második világháborúba, amely végén újra feldarabolják az országot, a visszakapott területeket újra szétosztják. Országrészek, falvak, családok szakadtak ketté. Az 1956-os orosz megszállás újabb keserű fejezet a magyar nép számára, majd a kommunizmusnak szintén komoly hatásai vannak a társadalomra és ezen belül a családokra, az egyénekre. Mindezen események hozadéka a migráció, mely egészen napjainkig nemzetünk egyik nagy problémája. Az elvándorolt emberek egy jobb élet reményében választották ezt az utat, de valamennyien életük végéig visszavágynak a szülőföldjükre. A magyar népnek a világ egyik legszínesebb, leggazdagabb népzene- és néptánckultúrája van, mely az évszázadok során folyton alakult és gazdagodott, megőrizve az utókornak az eltűnt korok jellegzetességeit, így számos katonadalunk, siratóénekünk, mulatódalunk örökítette meg nekünk az elmúlt időszak eseményeit. Előadásunkkal azok előtt szeretnénk tisztelegni, akik az életüket adták a hazájukért, családjukért, embertársaikért és nem utolsósorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségből, bátorságból, hazaszeretetből, kitartásból, hitből. Fontos tehát, hogy mi is tovább adjuk ezt gyermekeinknek, mert csak így maradhat meg a nemzetünk, kisebbségként, Erdélyben.

A bemutatót követően májusban a következő helyszíneken lesznek előadások: 12-én 20 órától Gyulakután a művelődési házban, május 13-án 19 órától Csíkszeredában a szakszervezetek művelődési házában, 17-én 20 órától Korondon a művelődési házban, 27-én 17 órától Szentháromságon a művelődési házban, 29-én 20 órától Marosvásárhelyen a Maros Művészegyüttes kövesdombi előadótermében. Helyfoglalás a helyi önkormányzatoknál vagy a 0746-856-310-es telefonszámon. 

Az előadás rendező-koreográfusa: Tőkés Csaba Zsolt, dramaturg, forgatókönyvíró: Prezsmer Boglárka, jelmeztervező: Cs. Kiss Zsuzsanna, díszlet: Csíki Csaba, zenei szerkesztő: Molnár Szabolcs, látvány, projekció: Ferencz Hunor. A rendező asszisztense: Benő Barna-Zsolt és Tőkés Edit. Zenél a Heveder zenekar. Az előadás létrejöttét támogatta a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága és a Maros Megyei Tanács. Védnökök: Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese.