Szép hazánk ismét felkerült a világtérképre, és megint nem irigylésre méltó okból, annak következményeként, hogy ezt a jobb sorsra érdemes helyet évtizedek óta megélhetési politikusok irányítják rátermett államférfiak helyett.
Világszinten érezhető gazdasági problémákhoz vezethet, hogy kedden a világ egyik legnagyobb konténerszállító hajója balesetet szenvedett a Szuezi-csatornán. Ezen az útvonalon halad át a tengeren szállított világszintű konténerforgalom egyharmada, és a közel-keleti olajszállítmányok jelentős része. Ha a pesszimista forgatókönyvek szerint hetekre lezárul a csatorna a mentés miatt, ez számtalan kereskedelmi láncban okozhat fennakadást, és drágulást, onnan kezdve, hogy az olaj világpiaci ára már elindult felfelé a hírek hatására.
Mi úgy kerültünk fel erre a térképre, hogy a száznál is több veszteglő teherhajó közül 11 tőlünk szállít élő állatokat, jórészt juhokat a közép-keleti arab országokba. Tavalyelőtt, amikor egy gyapjasokat szállító túlterhelt teherhajó szenvedett balesetet, szép hazánk napokig volt a nemzetközi sajtó címlapjain. Most a világszintű kereskedelmet érintő káoszban ez a 130 ezer állatot érintő ügy valószínűleg nem kap akkora figyelmet, mint akkor.
De egy ilyen botránytól nem is kellene rettegni, ha az utóbbi évtizedekben a döntéshozókat nem a hatalmi harcok, zsebük és pereputtyaik vagyonának gyarapítása, hanem az adófizetők és az ország java foglalkoztatta volna. Mert abban az esetben egy olyan országnak, ahol most is a mezőgazdaság teszi ki a bruttó nemzeti össztermék vastagon tizedét, nem az élő állatban vagy a gabonában kellene az exportőrök élvonalában lennie – ahol sajnos vagyunk európai mértékben –, hanem a feldolgozott termékek kivitelében. Az élő állat vagy a gabona csak a legkisebb hozzáadott értékkel bíró nyersanyag az élelmiszertermékek láncában. Ha lett volna itt ész, akarat és rátermettség feldolgozóipart és szövetkezeti rendszert is fejleszteni az uniós pénzekkel amúgy szépen kibélelt ágazatnak, akkor valószínűleg az alacsony vagy középfokú végzettséggel nyugatra vándorolt több millió ember jelentős részének is lehetne itthon biztos megélhetése, ők és a munkáltatóik itt fizetnék be az adóikat és a nyugdíjjárulékaikat is. És ha ennek az országnak csak ezt a hagyományos adottságát képesek lettek volna a vezetői a fontosságának megfelelően kezelni, legalább a volt szocialista barakkbeli társországok életszínvonalát nézve a középmezőny elején kellene lennünk, nem a kullogók között, annak minden hátrányos következményével. Ennél már csak az rosszabb, hogy az előrelépésre való szándék a jelenlegi kormány programjában sem érhető tetten.
