Eltűntek mementója

Székely Csaba marosvásárhelyi kortárs drámaíró idén elkészült darabját mutatja be november 15-én, szerdán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Amint azt a mű szinopszisában olvashatjuk, „Bözödújfalu az 1940-es évek elején még látszólag a nyugalom szigete, ugyanis megférnek itt példás békességben a legkülönbözőbb vallások, felekezetek és világnézetek. Itt él többek között egy kis székely közösség is, amely a középkor óta követi a zsidó szokásokat. Ők a szombatosok. Többségük a tizenkilencedik század második felében be is tér az izraelita vallásba, és mire történetünk elkezdődik, ők addigra már zsidó identitással rendelkező székelyek. Háborítatlanul élnek együtt a falu többi lakójával, ám amikor Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolják, a budapesti politika hirtelen betör az életükbe. A származás és a vallási identitás ettől fogva élet-halál kérdésévé válik. Székely Csaba Az igazság gyertyái című műve a bözödújfalusiak megpróbáltatásainak állít emléket. A szerző mély empátiával és sajátos humorral fordul e kifejezetten megrendítő téma felé. Egy olyan közösség életébe nyerünk bepillantást, amelynek tagjai mindig is jól megfértek egymással, kivéve a történelemnek abban a négy évében, amikor a hatalom erőszakkal beleszólt az életükbe. A mű ezt a négy évet meséli el. Az előadást, mely egyben a dráma ősbemutatója is, Sebestyén Aba viszi színre, zenéjét Cári Tibor jegyzi.”

Az igazság gyertyái című produkció ősbemutatójának megelőlegezéseként a szerzővel beszélgettünk a műről, megírásának előzményeiről, illetve a készülő előadásról.

– Miért írtad meg ezt a darabot, miért választottad ezt a témakört?

– Körülbelül hat évvel ezelőtt ragadott meg ez a téma. Tudor Giurgiu rendezővel beszélgettem, aki elárulta, hogy szeretne egy filmet rendezni ebben a tematikában, és megkérdezte, hogy megírnám-e a forgatókönyvet. Elkezdtem gondolkodni rajta, utánaolvasni, és nagyon megragadott a történet. Szóltam Tudornak, hogy szívesen foglalkozom a témával, de az én első szerelmem a színház. Megkérdeztem, mi lenne, ha írnék egy darabot belőle, és utána jönne a forgatókönyv – amibe ő bele is egyezett. Onnantól kezdve – talán nem ez a legjobb szó – elkezdtünk házalni Sebestyén Abával: több színháznak is felajánlottuk, hogy írnék erről egy darabot, amelyet Aba megrendezne. Úgy tűnik, hogy egyetlen színház koncepciójába sem illett bele ez a téma. Végül Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjáról történő távozásának utolsó néhány méterén felkért, hogy írjam meg a darabot. Így végre beizzíthattam a hat éve szunnyadó rakétákat, és elkészült a darab, most pedig az előadás. 

 Fotók: Bereczky Sándor

– Végül mennyi idő alatt sikerült megírnod?

– A dokumentáció hat évvel ezelőtt megtörtént. Bevásároltam könyvekből, voltak darabkezdeményeim, az első jelenetet például több verzióban is megírtam. Aztán pihent a dolog, ha jól emlékszem, tavaly ősszel fogtam neki újra. Végül elvetettem a korábbi kezdeményeket, másként kezdődik, teljesen mások a szereplők, más az irány. De a történelmi háttér megvolt, persze fel kellett frissíteni, újraolvasni a jegyzeteimet, a könyveimet. A tavaly ősztől idén márciusig készült a darab. 

– Tehát egy év alatt jutott el a megírás kezdetétől az előadásig. Mennyire historizáló, mennyire történelemhű a darab? Dokudrámát írtál vagy fikciót?

– Nem dokudarab, de a történelmi hűséget igyekszik követni. A főszereplő család egy kitalált család. Bözödújfaluban nagyon sok Kovács vezetéknevű család volt. Őket is így hívják, és lényegében a falu Kovács családjait szimbolizálják. A körülöttük lévő emberek, a falubíró, a tanító, a csendőrök azonban létező személyek. A helyzet is létező, és ami történik velük, az is. Történelmi darab, de úgy kell elképzelni, mintha készülne Mátyás királyról egy film, mi pedig kitalálnánk mondjuk egy apródot, és az ő szemén keresztül mutatnánk be a királyt, illetve azt, hogy mi történik az udvarában. Itt is egy kitalált család történetén keresztül ismerjük meg az egész közösség sorsát 1941 és 1944 között.

– Az időpontválasztás nyilván nem véletlen, történelmük során ekkor követték el a székely szombatos közösséggel szemben az egyik legsúlyosabb atrocitást. Ez a lényege a drámának, vagy ezen keresztül mutatsz be valami egyebet?

– 1941-ben, amikor Észak-Erdély visszacsatolása megtörtént, ez a közösség hirtelen a zsidótörvények kellős közepén találta magát, és kellett velük valamit kezdeni. Ez indítja el a történetet, amit látunk a színpadon: a pillanat, amely megváltoztatja az addigi nyugodt, békés életüket, egészen a háború végéig – kitekintéssel arra is, ami utána történt. 

– Mennyire passzolt az elképzelésed a rendezői koncepcióval, a színészi játékkal, mennyire követi az előadás a darabot?

– Abával nagyon jól megértjük egymást, sokadik alkalommal dolgozunk együtt. Ő nem az a rendező, aki a szöveg ellenében fogalmazna meg valamit, hanem a szöveget érvényesíti. Azt hiszem, hogy nem is húztunk belőle semmit, talán legtöbb két mondatot. Bizonyos helyeken a színészekkel együtt módosítottunk szavakon, hogy pontosabban visszaadjuk az értelmét annak a szándéknak, amely épp ott van, de nem többet. Érvényesül a szöveg, érvényesül a történet, és számomra nagy öröm, hogy a színészek és a zenészek mennyire szeretik ezt a munkát. Ők is alig várják, hogy közönség elé kerülhessen, hiszen a darab és a belőle készült előadás egyfajta emlékállítás egy olyan közösség tiszteletére, amely már nem létezik. És a faluja sem létezik. Tisztelgés és kulturális emlékoszlop-állítás, mementó. És jelzése annak, hogy veszítjük el értékeinket. Igazán nem rajtunk múlt, hogy eltűnt ez a falu, nem tudom, mit tehettünk volna ellene... 

A dráma és a produkció figyelmeztetés és felkiáltójel is: ne hagyjunk elveszni értékeket!

Az előadás szereplői: Kovács Márta – B. Fülöp Erzsébet. Kovács Sámuel, a fia – Varga Balázs. Kovács Sára, a lánya – Kiss Bora. Kovács Mózes, a férje – Henn János. Ráduly István plébános – Bartha László Zsolt. Demény Ferenc tanító – Galló Ernő. Geréb Kálmán falubíró – Nagy István. Péter Ödön unitárius lelkész – Kovács Botond. Péter Éva, a felesége – Nagy Dorottya. Péter Gizella, a lánya – Gecse Ramóna. Kónya csendőrtiszt – Tollas Gábor. Pintér csendőrtiszt – Ördög Miklós Levente. Botskor Lóránt, csendőrparancsnok – Meszesi Oszkár. Nicolaus Schröder Gestapo-tiszt – Korpos András. Bürger, fogoly – Adorjáni Nagy Zoltán. Rosenfeld, fogoly – Bálint Örs. Első zsidó – Renczés Viktória. Második zsidó – Ferenczi H. István. Harmadik zsidó – Szabó Fruzsina. Első csendőr – Kiss Péter. Második csendőr – Kovács Norbert. Falubeliek, zsidók – Adorjáni Nagy Zoltán, Balázs Hunor, Bálint Örs, Ferenczi H. István, Csiki Roland-Ádám, Kiss Eszter, Kiss Péter, Kovács Norbert, Pintér Janka, Póra Jácinta, Renczés Viktória, Soós Máté Bátor, Szabó Fruzsina, Szélyes Boróka, Szilágyi Orsolya, Timár Csenge-Mária.

Zenészek: Kostyák Márton (nagybőgő), Makkai István (klarinét), Sipos Péter (hegedű), Leon Zsolt (brácsa), Málnási Zoltán (ütőhangszerek). 

Rendező Sebestyén Aba, zeneszerző Cári Tibor, díszlettervező Sós Beáta, jelmeztervező Hatházi Rebeka, light designer Majoros Róbert, rendezőasszisztens Talán Vanda, ügyelő Szakács László, súgó Tóth Katalin. 

November 15., szerda 19 óra (ősbemutató), 29., szerda 19 óra, Nagyterem. Az előadást 12 éven felüli nézőinknek ajánljuk.

Jegyvásárlás a Nemzeti Színház nagytermi jegypénztárában (nyitvatartás hétköznapokon 9 és 19 óra között, telefonszám: 0365-806-865), a helyszínen előadás előtt egy órával, valamint a Biletmaster oldalán.