Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-02-23 16:00:00
Február 17-én ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját a Marosvásárhelyi Magányosok Klubja. Városunkban nem sok az olyan önellátó civil szervezet, amely kitartó munkával megérte a harmincöt évet.
Kopacz Imola klinikai szakpszichológus álmodta meg harmincöt évvel ezelőtt e klub létrehozását, és azóta működik, ez pedig az önzetlen és nagy hozzáértéssel végzett munka eredménye. A pszichológus szakmai tevékenysége során döbbent rá, hogy szükség van a hiánypótló alapítványra, olyan személyeket von maga köré, akik elszigetelődtek volna, miután nagykorúvá váltak gyermekeik, s a fölöslegesség érzésével küzdöttek. Sokan teljesen egyedül maradtak, mivel ezen időszakban megnyíltak a határok, és nagyon sok fiatal távozott a világ minden részébe. A kezdeti időszakban nagyszámú csoporttal indult a klub, az évek során sokan meghaltak, megbetegedtek, de az utóbbi időben Kiss Ilona klubtagunk szervezőmunkájának köszönhetően sok új klubtag jelentkezett.
Az évfordulóra szép számban jelentek meg klubunk tagjai és a meghívottak. A vendégek meghívót kaptak a következő idézettel: „Az életben az a legnehezebb, hogy az ember egyfolytában sokáig komolyan vegye ugyanazt a dolgot” – André Gide.
Kopacz Imola, klubunk vezetője üdvözölte a jelenlevőket, Nagy László ny. unitárius lelkész megtartotta az áhítatot. Beszélt a nagyböjtről és ezen időszakban a különböző felekezetek szokásairól, majd elénekeltünk egy nagyon szép zsoltárt. Elmondta, hogy majdnem a kezdetektől követi a klub eseményeit. Itt egy baráti közösséget találtak a klubtagok, és Isten segítségét kérte, hogy még sok-sok éven át működjön a klub, vezetőjének egészséget, türelmet kívánt.
Klubvezetőnk röviden bemutatta az elmúlt évek eseményeit, megemlítve Lestyán Ferenc plébános úr segítségét, aki az akkor megalakult klubnak termet biztosított. Az egyik legfontosabb feladatunk a hagyományőrzés, amihez szorosan kapcsolódnak nemzeti ünnepeink, amiket minden alkalommal rövid kulturális műsorral ünnepelünk. Gulyásfőző versenyeket szervezünk, kirándultunk az ország minden részébe, megünnepeljük a születés- és névnapokat. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a város vezetőségének ez a több évtizedes tevékenység elkerülte a figyelmét, bár meghívást kapott az évfordulós eseményre. Az Erdély TV-nek is küldtünk meghívót, de nem képviseltették magukat, mondta Kopacz Imola. A meghívott vendégek olyan csodálatos virágcsokrokkal tisztelték meg Kopacz Imolát, hogy alig fért el az asztalon. Herman Ilona klubtagunk, betegség miatt távol maradva, egy nagyon szép virágcsokorral üdvözölte a klubot fennállásának 35. évfordulója alkalmából, és további sikerekben gazdag éveket kívánt.
Ezután klubunk vezetője felkérte a meghívott vendégeket és a klubtagokat, hogy mondják el véleményüket klubunk tevékenységéről. Elsőnek magam, a klub krónikása jelentkeztem, és köszönetem fejeztem ki klubunk nevében Kopacz Imolának a 35 évnyi kitartásáért és a kitűnő szervezőmunkáért, ami folyamatos tevékenységet biztosított. Én csak 17 éve vagyok tagja a klubnak, szerény képességeimhez mérten szeretettel elvégzem a rám bízott feladatokat, és minden kedd délután úgy érzem, hogy vár egy nagy család. Külön köszönet Kopacz Miklósnak, hogy 35 éven át támogatott, és végezte a számítógépes munkát, amit mindig előtérbe helyezett a saját tevékenységével szemben. A klubtagság nevében szeretetünket tolmácsoltuk egy virágcsokorral a sokévi munka elismeréséért.
Fotó: Dendea Silviu
Járay-Fekete Katalin ny. újságíró, aki a klub megalakításától néhány éven át tudósított tevékenységeinkről a Népújság hasábjain, köszönetét tolmácsolta a meghívásért, és nagy eredménynek tartja, hogy egy teljesen önellátó civil szervezet 35 éve működik. Egészséget, kitartást, türelmet kívánt Kopacz Imolának. Tóth Béla ny. rádióriporter is sok éven át tudósított a rádióban minden jelentősebb tevékenységről. „Ez a közösség szeretetet tolmácsol” – mondta.
Szabó Annamária, a Nemzeti Színház nyugalmazott díszlettervezője, művészi, általa elkészített ajándékot adott át, és még 35 év tevékenységet kívánt.
Szilágyi Sándor nótaénekes, klubunk tiszteletbeli tagja elmondta, hogy Istennek mindig gondja volt, hogy olyan egyéneket állítson a közösség élére, akik felemelik az elgyengülőket, és megköszönte, hogy részese lehet a klub életének. Dendea Mária klubtagunk is megköszönte Kopacz Imolának a sok éven át kifejtett tevékenységét, egészséget és türelmet kívánt a továbbiakban is.
Az ünnepi alkalmat a klubtagok rövid kulturális műsora tette színesebbé, verssel Czerán Erzsébet, Dendea Mária, Farkas Erzsébet, Fejéregyházi Tünde, Lengyel Erzsébet, Luka Ildikó szórakoztatta a megjelenteket.
Ezután klubvezetőnk kiosztotta az emléklapokat, valamint a nagyon szép kivitelezésű érmeket. Ebben Némety Ibolya alapító klubtagunk, Járay-Fekete Katalin ny. újságíró, Tóth Béla ny. rádióriporter, Szabó Ödön mesterszakács, Szilágyi Sándor nótaénekes, Sármási-Bocskai János rádióriporter, Nagy László ny. unitárius lelkész, Györfi Ildikó szimpatizáns, Czerán Erzsébet, Luka Ildikó, Herman Ilona, Dendea Mária, Popescu Olga klubtag részesült. A legvégén Kopacz Imola is átvette az emléklapot és érmet.
Következett a szeretetvendégség, a hosszú asztal roskadozott a szebbnél szebb tálaktól, a klubtagok által hozott sok finomságtól, és az asztal közepén egy csodálatos, 35 MMK feliratú torta állt. Dendea Silviu elkészítette a megterített asztal mellé összegyűlt klubtagok és meghívottak csoportképét a tortán meggyújtott tűzijátékkal.
Az emléklapon olvasható Erich Fromm-idézettel zárom: „…jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia. Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret. A szeretet olyan erő, amely szeretetet teremt…”
Czerán Erzsébet