Gondolom, sokan meglepődtek, amikor az utcájuk sarkán megjelent a jelzőtábla, hogy a hely fizetőparkolóvá válik.
Gondolom, sokan meglepődtek, amikor az utcájuk sarkán megjelent a jelzőtábla, hogy a hely fizetőparkolóvá válik. Magam is csodálkozva vettem tudomásul, hogy a belvárosi, hivatalosságok által elfelejtett mellékutca, ahol lakom, ugyancsak parkolóhely lesz, egy még titokban tartott időponttól kezdődően. Feltehetően nem is olcsó, hiszen a tábla fennen hirdeti, hogy az 1-es övezetbe tartozik, amit eddig csak adófizetéskor volt „szerencsénk” észlelni, máskor nem. Olvashattuk azt is, hogy az ott lakóknak is bérletet kell váltani, ha a házuk előtt meg akarnak állni.
Hogy parkolóhely lesz a kicsi összekötő utca, ezzel nem mondtak újdonságot, mert már régen az. Napközben nem állhat meg az ott lakó a háza előtt, sőt a kocsibejárót is pontosan akkor zárja el egy idegen parkoló autó, amikor a legsürgősebben menni kellene valahova. Az is megtörténik, hogy a hazatérő nem tud bekanyarodni az udvarára, mert az úttest mindkét oldalán gépkocsik állnak. Téli reggeleken pedig lehetetlen szellőztetni az ablakok alatt a motor bemelegítése érdekében hosszasan burrogtatott autók miatt. Amikor mindkét oldalán telítetté válik az utca, ha bemerészkedik egy nagyobb jármű, gyakran ki kell farolnia, mert nem fér el az ott hagyott autók között. Ez azonban senkinek sem tűnik fel, a rend fenntartói ugyanis csak addig jártak a környékre, amíg működött a lakók beleegyezése nélkül engedélyezett sarki bár, ahol a reggeli kávéjukat elfogyasztották.
Hogy mitől avanzsál hivatalosan első kategóriás fizetőparkolóvá az utcánk – gödrökkel tarkított útfelületével, a járda széttört aszfaltburkolatával, ahol csak az őszi és tavaszi lomtalanítás után seperték össze tessék-lássék a ház elé kitett limlom helyét –, nem tudom. Az útfelület mintha nem tartozott volna a belvároshoz, évről évre mélyültek a kátyúk, s néhány lakó seperte meg a háza előtt, amikor már nem bírták elviselni az összegyűlt port és szemetet, az utcaseprők nem jártak arra. Ez azonban csak egy kiragadott példa, ugyanis hosszan sorolhatnánk azokat a belvárosi utcákat, amelyek valóságos szégyenfoltjai Marosvásárhelynek. Felháborítónak tartom azt is, ha például a Luxor hátsó bejárata mögötti, a Bartók Bélát a Nicolae Filimonnal összekötő kicsi utca is fizetőparkolóvá válik, ahol évek óta szinte félméteres gödrökön kell áthajtaniuk a gépkocsivezetőknek.
Véleményem szerint, ha valamiért fizetséget kérnek, azért a pénzért adni is kell valamit, civilizált, rendezett, kijelölt helyet, amelynek a tisztaságáról nem felejtenek el gondoskodni. A lakosok véleményének számbavétele nélkül dönteni a fejük fölött olyan dolgokról, ami kellemetlenséget okozhat számukra a jövőben, nem egyéb, mint a demokrácia karikatúrája. Ezért tiltakozom a megalapozatlan, előkészítetlen döntés, az alattomos táblakihelyezés és annak lehetséges következményei miatt.
