Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Karácsonyra készülődve arra ébredtünk, hogy előre hozták a szilveszteri kabarét, miután csütörtökön csütörtököt mondtak a kormányalakítási tárgyalások. Vagy mégsem?
Az történt, hogy még el sem jutott az alakuló koalíció a rázós kérdésekig, a szocik pártelnöke bejelentette, hogy pártja félreáll, de hajlandó szavazataival támogatni egy jobboldali koalíciót a parlamentben. Ez a sztori amiatt juttat eszünkbe egy rossz kabarét, mert ezen a bejelentésen a saját párttársai ugyanúgy meglepődtek, mint a média vagy a koalíciós partnerek. Nincs nyomdafestékkel értelmezhető viszonyban levő jelző egy ilyen figura komolyságának a minősítésére egy olyan helyzetben, amikor a kis aranyosok négy esztendő alatt megduplázták a támogatottságukat, és most sem felejtettek el szólni, hogy ők készek ám a kormányzásra.
A politikai erőviszonyoktól teljesen függetlenül olyan gazdasági helyzetben és olyan döntések előtt áll az ország, hogy eddig is lehetett tudni: a következő kabinet négy esztendeje nem lesz egy diadalmenet. Az is teljesen érthető, hogy egy olyan választási cirkusz után, ami itt a közelmúltban lement, vannak, akik a történtek tisztázását és a felelősök fejét követelik, mert úgy vélik, ezzel lehetne helyreállítani a demokrácia működését felügyelni hivatott intézmények szavahihetőségét. Minden adott volt hozzá, hogy a kormányalakítási tárgyalások puskaporos hangulatban folyjanak, és ez még semmiség ahhoz képest, ami a kormányalakítás után következik. Ha már most ilyen érzékenységek és sértődések törnek felszínre, akkor még az is lehet, hogy jövőre nemcsak a lefújt elnökválasztás megismétlése végett hívják szavazóurnákhoz a választókat, hanem előre hozott parlamenti választásra is, és az igazi cirkusznak ez csak az előjátéka.
Ami azt illeti, a szocdemek részéről nem ez lenne az első eset, hogy belekormányozzák a hazát a katyvaszba, aztán sértődötten félreállnak, és hagyják, hogy másnak a bicskája törjön bele a rendcsinálásba. Erről sokat mesélhetnének az extengerész mára részben liberálissá vedlett követői. Csakhogy a mostani politikai színpad már teljesen más, mint az akkori volt, ha úgy folyik tovább a játszmázás mint eddig, annak aranylövés és hangos hőbörgés lesz a vége, államcsőddel nyakon öntve.