A hét végén másról sem szóltak a hírek, mint arról, hogy miként lehet és kell bosszút állni Ausztrián a Románia elleni szavazás miatt. Bojkottálni akarják az osztrák érdekeltségű cégeket, bankokat, benzinkutakat. Az egyik ismert politikus, az ellenzéki AUR elnöke utcára vonult a barátaival, és egy ideig elállták egyes benzinkutak bejáratát. Közben tolvajt kiáltottak, és „természetesen” elénekelték, hogy „románok vagyunk…”.
Nagy gondok vannak az Európai Parlament alelnökével is, korrupciós ügyek, előzetes letartóztatások, de problémás az Európai Bizottság elnöke is, aki ugyancsak korrupciógyanús ügyleteket bonyolított SMS-ben a világjárvány idején a Covid elleni védőoltásokkal.
A romániai vezető kormánypártok állandó konfliktusban vannak, a szociáldemokraták és a liberálisok elnökei az elnökválasztásra készülnek, egymást túllicitálják ígéretekben a minimálbérből élőknek és kisnyugdíjasoknak. Amiből aztán kevés valósul meg, vagy nem úgy és nem akkor, ahogyan és amikorra ígérték.
A koalíció harmadik társelnökéről, az RMDSZ-es miniszterelnök- helyettesről nem sok szó esett a mandátum idején, kivéve, amikor felelősségre akarták vonni a nacionalisták hol a magyar kormányfő tusványosi kijelentései okán, hol a sportminiszter nyilatkozataiért, hol a december elsejei ünnepségektől való távolmaradás miatt. Az RMDSZ elnöke azonban nem vette fel a kesztyűt.
Ám a minap egy tévéműsor vendége volt, ahol félig viccesen, félig komolyan azt mondta, amit a 90-es években is mondott: Erdélyben a románok vannak többségben. Ha okosak lennének, átengednék Erdélyt Magyarországnak, és 20 év múlva visszavennék Magyarországgal együtt.
Egyébként teljesen megváltoztatná a román közigazgatást. A szubszidiaritás elve alapján a történelmi régióknak meghagyná a lehetőséget, hogy a közösségeiket érintő kérdésekben ők döntsenek, kivéve a nemzetbiztonsággal és a nagy infrastruktúrával kapcsolatos kérdéseket. Ugyanakkor azt is bejelentette, hogy nem áll szándékában jelöltetni magát a soron következő államelnök-választáson. Valószínűleg beszélni fog ezekről a hét végén a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén is. A zűrzavaros világban, úgy tűnik, az egyetlen elnök a román államfő, aki minden jel szerint a legnagyobb lelki nyugalomban tölti napjait. Mindenki emlékszik, hogyan jelentette be „egy szép tavaszi napon”, hogy indul egy második mandátumért, nem a tenni akarás végett, hanem mert nagyon kényelmes számára az elnöki szék („mă simt foarte confortabil în această ipostază”). A nagy politikai leégést is egyetlen közleménnyel intézte el, majd, mint aki jól végezte dolgát, visszavonult a szokásos hallgatásba.
Tanulság: a politikus mindenhol politikus, kevés kivétellel a legmagasabb szinteken is önös érdekek vezérlik őket. Csoda, hogy az emberek egyre kiábrándultabbak, egyre dühösebbek, és utcára vonulnak nemcsak Romániában, de egész Európában és szerte a világban?
Aztán újabb választások jönnek, és nagyjából minden marad a régiben.
