Elvileg az utolsó lenne a sorban a jövő évre esedékes négy választás közül az elnöki, mégis az utóbbi időben ennek kapcsán kutakodnak legszorgalmasabban a közvélemény-kutatók. A legutóbbi felmérésen még a tintának sem volt ideje megszáradni, ennek adataiból az derül ki, hogy sokan szavaznának, és minden jel szerint a szocdem táborból kerül ki az elnöki palota következő lakója.
A felmérésekben eleve nehéz bízni egy olyan országban, ahol a legutóbbi parlamenti választásokon az aranycsapat úgy masírozott be harmadik erőként a törvényhozásba, hogy rajta sem volt a közvélemény-kutatók radarján. És a következő szűk esztendőnyi időben bőven lehetnek még az erősorrendet felborító események, nem is beszélve arról, hogy a regáti mocsárban járatosak szerint a titkosszolgálati játszmáknak is fontos a szerepük. De azért az világos, hogy a politikusoknak kevés a hitele a választók előtt. Ez abból látszik, hogy a szocik egykori külügyminisztere, aki az előző játékos elnöktől paraszthajszálnyira maradt le 2009-ben, majd a NATO főtitkárhelyettesi posztjában gyakorlatilag eltűnt a regáti közvélemény elől, a felmérés szerint függetlenként megnyerné az első fordulót az összes pártvezér előtt, és nem is kicsi előnnyel. Pedig a pártbeli utód a nyári hatalomátvétel óta minden szereplési lehetőséget két kézzel ragad meg, ha fényezheti magát. Persze az sem biztos, hogy ez a két figura egyáltalán meccsben lesz-e egymással a választáson, mert az elnökjelöltségek véglegesítéséig még bármi, és annak az ellenkezője is megtörténhet itt, a korlátlan lehetőségek hazájában.
De kerülhetünk olyan helyzetbe is, mint 2000-ben, amikor a szocik módszerváltó atyuskája és annak nagy-romániás kihívója közül kellett a kisebbik rosszat választani. A már említett aranycsapat vezére most negyedik a felmérés erősorrendjében, mert a képzeletbeli pódium aljáról letaszította a cirkuszolás műfajában a néhai nagy-romániás mentort farzsebben hordó szenátor hölgy, aki még a focilelátókon balhéedzett aranycsapatnak is annyira megfeküdte a gyomrát, hogy kirúgták. Ez a két szereplő ugyanannak a szavazói rétegnek a szimpátiájáért verseng az utóbbi idő felméréseiben, azonban, adott esetben, ha egyikük a második fordulóba jut, nem kérdés, hogy azok a szavazatok milyen irányt vesznek. És mivel ez az egyesült tábor a mostani adatok szerint a választók bőven több mint harmadát teszi ki, egy ilyen második forduló esetében az összes többi pártnak össze kell adnia a maga táborát, hogy a levitézlett külügyért vagy a szocik börtönt is megjárt bajszos bárójának evezősét megmentővé szenteljék. Ne nevessünk előre, mert ha a koalíciónak sikerül az előttünk álló télen az eddigi szorgalommal tovább tökéletlenkedni, ez lehet még rosszabb is.
