Elkészült az egyházkerület gyűjtőhonlapja

*Felmérték a református egyházközségek levéltárát, kegytárgyait és textíliáit
Fotó: Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár – Kolozsvár

Egy helyen az erdélyi református örökség

A közelmúltban vált elérhetővé az Erdélyi Református Gyűjtemények nevű honlap, amely egy helyen, modern felületen ismerteti az egyházkerület múzeumi kincseit, levéltári iratait és könyvtári ritkaságait. 

Tasnádi István lelkipásztor, levéltáros lapunknak elmondta, hogy bár az Erdélyi Református Egyházkerület kulturális és örökségvédelmi intézményei már évek óta együttműködnek, eddig csak más-más felületeken voltak elérhetők. Az új honlapra elsősorban azért volt szükség, hogy egy közös felületet biztosítson a szóban forgó intézményeknek, és bemutassa azok munkáját. 

A weboldal az Erdélyi Református Múzeumnak, az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárnak – a kolozsvári és a marosvásárhelyi fióklevéltárnak –, illetve a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárnak ad helyet. Tasnádi István kiemelte, hogy a felület egyik leghasznosabb sajátossága, hogy a Kapcsolat fül alatt pontos elérhetőséget biztosít az egyes intézményekhez. A pontos cím mellett most már a Google Térkép útvonaltervezője is segíti az eljutást a kiválasztott helyszínre, a feltüntetett e-mail-címen pedig érdeklődni lehet az elérhető anyagok iránt, illetve be lehet jelentkezni kutatásra. 

Az érdeklődők a Rólunk fül alatt bővebb információkat találhatnak a kiválasztott intézményről, emellett pedig mindegyik esetében az adott intézményhez kapcsolódó, számukra releváns tartalmakkal is megismerkedhetnek. A levéltár esetében például elérhető a Fondjegyzék, amely összefoglalja, hogy milyen anyagok találhatók meg a levéltárban, és mit lehet kutatni. Tasnádi István kiemelte, hogy egyelőre a gyászjelentések leltára érhető el, így ha valaki arra kíváncsi, hogy egy lelkész vagy az egyházhoz kapcsolódó személy gyászjelentése megtalálható-e, azt név szerint ki tudja keresni. Mint mondta, idővel tovább bővítik a felületet különböző fondok mutatóival, hogy azok tartalma pontosabb lebontásban is látható legyen. A múzeum esetében ugyanakkor visszanézhetők az eddigi kiállítások, a jövőben pedig az aktuális saját és vándorkiállítások is felkerülnek majd. A dokumentációs könyvtár esetében szintén látható a rendelkezésre álló anyagok listája, a Digitális könyvtár fül alatt pedig az is, hogy melyek azok az iratok és kéziratos könyvek, amelyek már online formában is elérhetők. 

A Kiadványok fül alatt azok a könyvek, monográfiák és tanulmánykötetek érhetők el, amelyek az intézményekhez kapcsolódóan jöttek létre. A levéltári kiadványok, elsősorban a vizitációs és zsinati jegyzőkönyvek a legrégebbiek, de múzeumi és könyvtári kiadványok is megtalálhatók. Tasnádi István hangsúlyozta, hogy fontos, hogy az érdeklődők lássák, „mi az, ami ebből a műhelyből mint szellemi termék kikerült”. 

A honlap létrehozásával ugyanakkor a nagyközönség számára is elérhetővé vált a levéltár és múzeum munkatársai által az elmúlt húsz évben végzett kutatás eredménye. A szakemberek ez idő alatt felmérték Erdély minden református egyházközségének levéltárait, illetve az egyes helyszíneken lévő kegytárgyakat és textíliákat. A kutatásról készült összefoglaló és képgaléria a múzeumi és a levéltári Terepmunka fül alatt található. 

Családfakutatásra nem alkalmas 

Tasnádi István kiemelte, hogy a levéltári kutatásra vonatkozó megkeresések jelentős része családfakutatóktól érkezik, az esetek döntő többségében azonban nem tudnak segíteni. Ennek oka, hogy a levéltárban csupán olyan egyházközségekből származó anyakönyveket őriznek, ahol ma már nincs lelkipásztor, ezek azonban szintén ritkák. 

– Az 1950-es években államosítottak minden egyházi anyakönyvet, amelyben akkor releváns adatok voltak. 1895 előtt csak egyházi anyakönyvezés volt, tehát olyan anyakönyveket vettek el, amelyekben 1895 előtti adatok is szerepeltek. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezetekben és a levéltárban – ritkább esetben – csak olyan anyakönyvek vannak, amelyek vagy már az 1850-es évekre lezárultak, vagy 1895 után kezdődnek. Éppen ezért a családfakutatóknak legtöbbször az illetékes megyei állami levéltárba kell menniük, és nem hozzánk. Lelkészekről bővebb adatokkal rendelkezünk, például az alkalmazottak törzslapjaival kapcsolatban, ezért, ha valaki lelkész felmenőt keres, akkor abban nagyobb eséllyel tudunk segíteni, természetesen a hatályos törvények keretében. Száz évre visszamenőleg csak olyan adatokat adhatunk ki, amelyeket hozzátartozók vagy erre felhatalmazott személyek kérnek – mondta.