Elkelne egy kis cenzúra
Nem gondoltam, hogy még vannak olyanok, akik így gondolkodnak a román ajkú honfitársaink közül.
Nem vagyok nagyon jártas a világhálón, de azért még szoktam keresgélni a neten, ha valami érdekel, több vagy kevesebb sikerrel. Mióta (nem is olyan régen, az egyik, hozzászólásokat tartalmazó közösségi oldalon, ahol persze én is nagy komolyan hozzászóltam) marhának neveztek, meg az RMDSZ védőangyalának, meg egyebeknek, félek is elolvasni az ilyen névtelen hozzászólásokat, hiszen van belőlük bőven, hogy ne bosszankodjam hiába. Most mégis tiszta véletlenül egy olyanra akadtam, amit nem hagyhatok szó nélkül. Egy interjút szerettem volna megnézni, amit a Román Televízó magyar adásának készített Tomcsányi Mária egy gyermekkori ismerősömmel, akiből tehetséges színésznő lett, és tavaly januárban került adásba. Az ,,átkosban” tabu volt a hétfő, mindig kötelezően néztem a magyar nyelvű adást, persze addig, amíg volt. Most valahogy annyira széles a magyar nyelvű adások palettája, hogy sokszor kimarad a bukaresti magyar adás, annak ellenére, hogy a sok magyar adón néha alig van valami tartalmasabb néznivaló.
Nahát, volt amit olvassak! Nem gondoltam, hogy még vannak olyanok, akik így gondolkodnak a román ajkú honfitársaink közül, például: ,,A Román Televízió a románoké, nincs mit keressen ez a lehetetlen nyelvű adás (a magyar) a Román Televízióban, ki innen (a TV-ből) a Mongóliából jött magyarokkal!” Hiába vagyunk a 21. században, ha egyesek így gondolkodnak. A zsebemben kinyílik ilyenkor a nem létező bicskám, és képtelen vagyok toleráns lenni. Járatlanságom miatt persze a neten az interjút nem találtam meg, de azért sem hagyom magam, és tovább keresgélek, igyekezvén az ilyen névtelen beszólásokat nem észrevenni. Azért a világhálon is elkelne egy kis cenzúra, nemde?
Demeter Judit
