Az elmúlt napok hírözönében kétszer is felmerült az élettársi kapcsolatok törvényesítésének kérdése. Hétfőn egy erre vonatkozó törvényjavaslatot elutasítottak a szenátusban, aztán szerdán iktattak egy másikat a képviselőházban. Mivel a törvényhozás két házában történtek ellentmondásosak, felvetődik a kérdés, hogy akkor most a politikum tényleg rendezni akar egy mind jelentősebbé váló problémát, vagy csak a pár hete lezajlott, a házasság definíciójával kapcsolatos referendum vitahullámait igyekszik meglovagolni némi népszerűségszerzésre?
A választ majd az idő adja meg, de sejthető, hogy a pártok már a következő választásokra gyűjtögetik a politikai muníciót. Túl azon a részleten, hogy a fentebb említett két törvényjavaslat a parlamentnek nem ugyanazon házában került terítékre, amit a hírekből tudni róluk, annak alapján nincs köztük nagy különbség. Hacsak nem az, hogy az elutasított tervezetet egy független képviselő nyújtotta be, a másikat pedig négy párt összesen közel félszáz törvényhozója írta alá közösen. Vagyis, egyes pártok törvényesítenék az élettársi kapcsolatokat, de csak akkor, ha ez az ő kezdeményezésükre történik, másképp nem értenek vele egyet.
Ebből a viselkedésből sejthető, hogy a most benyújtott tervezet körül nem lesz nagy kapkodás, amíg nem jön egy olyan választási kampány, ahol majd jól el lehet mondani, hogy de most aztán milyen szép törvényt hoznak az élettársi kapcsolatban élők létének jobbítására, csak fáradjunk el ennek érdekében a szavazófülkéig, és üssük rájuk a pecsétet. Csak nem biztos, hogy az alkotmánymódosító népszavazás érvényességi küszöbéhez ugyan kevés, de attól még milliós szavazótábort, amely a referendumon véleményt nyilvánított, ezzel különösebben meg fogják hatni.
Egy bármilyen problémára választ kereső törvénykezdeményezés nem attól jó vagy rossz, hogy melyik pártnak, avagy független képviselőnek a kézjegye van a tervezetén. Hanem attól, hogy mennyire valós társadalmi problémát igyekszik orvosolni. És az amúgy is csak egy alap ahhoz, hogy a parlamenti munka során életképes törvényt alkossanak, olyat, ami a gyakorlatban is jó megoldást jelent a benne tárgyalt kérdésre. És az, ahogy a pártok teljesen vakvágányra terelték a házasság definíciójára vonatkozó alkotmánymódosító kezdeményezést, nem azt mutatja, hogy lennének életképes válaszaik megannyi családpolitikai kérdésre. A csonka családokban felnőni kénytelen gyerekek ügye még a jelenlegi családjogi rendszeren kiskaput kereső élettársak boldogságánál is fontosabb talán, de férne még bőven egy ilyen ötletlistára. Csak mögöttük nincs meleglobbi.
