Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Vannak, akik nem akarnak visszatérni az iskolapadba, hasfájásra panaszkodnak, betegséget szimulálnak, hányingerük van, zúzódások jelennek meg rajtuk, étkezési zavarokkal küzdenek – íme néhány intő jel, ami arra utal, hogy gyermekünket bántalmazzák „második otthonában”. Társadalmunkban lassan természetessé vált, hogy az iskolai közösségekben számos visszaélés és bántalmazás történik. A bullying ma már egy olyan szó, kifejezés, amelyet mindenki ismer.
Akaratlanul is visszaemlékszem saját történetemre. Pontosan tudom, milyen egy olyan közösséghez tartozni, amely arra esküdött fel, hogy minden iskolanapomat pokollá teszi. Ennek már lassan 15 éve, akkoriban még szőnyeg alá seperték az ilyen és ehhez hasonló szituációkat, egyszerű konfliktusként kezelték, néha pedig egy-egy fekete ponttal el volt intézve a dolog. Csakhogy azóta minden megváltozott. Ma már van ezekre a helyzetekre szavunk: bullying – és mi tagadás, a mai generáció rendkívül tisztában van ennek a jelentésével.
Hogy pontosan mit is jelent az iskolai bántalmazás, mit tehetünk áldozatként vagy szemtanúként, milyen szerepe van ezekben a helyzetekben a szülőknek és tanároknak, Kertész Alpár gyermekpszichológus nyilatkozott lapunknak.
– Mit nevezünk iskolai bántalmazásnak, illetve hol van a határ?
– Négy típusú fontosabb bántalmazást ismerünk. Az első a fizikai – pofon, lökdösődés stb. –, minden, ami fizikai sérülést okozhat. A második a verbális, ami talán mélyebb nyomokat hagy az emberben, főleg gyerekkorban, mint a fizikai agresszió. Ilyen a csúfolódás, a gúnyolódás, a kinevetés. Ehhez társul a szociális bántalmazás, amely során egy csapat megaláz és kiközösít egy személyt. A legmodernebb bántalmazási forma a cyberbullying, vagyis az internetes bántalmazás, hiszen a legkisebbektől a legnagyobbakig rengetegen aktiválnak különböző szociális felületeken. Hogy melyik a leggyakoribb? Praxisom során naponta találkozom mindegyik típussal, főleg gyerekek esetében.
– Mi a bántalmazott gyerekek legfőbb ismérve?
– A jelek nyilvánvalóak, a szülő azt észleli, hogy megváltozott a gyerek viselkedése: magába fordul, holott azelőtt a vidámság jellemezte, titokzatos, pedig máskor kommunikatív volt, és mindent elmondott, lóg, romlik a tanulási eredménye, nem pihen, alvászavarral küzd, kerüli az iskolát, betegséget szimulál. A fizikai ismérvek mellett tehát megjelennek a pszichoszomatikus tünetek is.
– Mi az indíttatása a bántalmazó személynek? Hol tanulja meg az ember bántani a társát?
– Az agresszív viselkedési forma egy úgynevezett kompenzációs folyamatból eredeztethető. Az emberi természet egyik alappillére, hogy vezető szerepet akar betölteni, hatalomra vágyik. Az első hely, ahol az agresszív viselkedést példaként megörököljük, nem más, mint a család: gyereket otthon elnyomják, elhanyagolják. Az ajtón kívül szinte azonnal kompenzál, az otthoni mintára hatalmat gyakorol társai felett, hogy ő legyen az, aki elnyom valakit. Lehet, otthon bántalmazzák és nagyon szigorúak a szülők, mindentől eltiltják – ez a gyerek a szabadságában kompenzál, és hatalmat érezhet más felett. Hiszen ezt látja otthon. Hatalomvesztés és kompenzálás, kontroll és szabadság – ez a bántalmazás „mérlege”.
– Mit tud tenni a környezete a bántalmazóval szemben?
– A szülő feladata az, hogy észrevegye a hirtelen jött változásokat. A szülő ismeri legjobban a gyermekét. Az ő feladata felkeresni az osztályfőnököt, hogy megtudja, minden rendben van-e a csemetéjével, nem vett-e észre a pedagógus is valami furcsát. Ez voltaképpen nyomozás, hiszen a bántalmazott gyermekek többsége félelemben él, és nem merik egyedül felvállalni a problémát. Segíteni kell nekik abban, hogy megszólaljanak.
– Mi a helyzet akkor, ha kiderül, az én gyermekem az agresszor, a bántalmazó?
– A tanár és diák feladata jelezni ezt a problémát. A szemtanúknak ilyen esetben rendkívül nagy felelősségük van, hiszen hallgatásukkal tovább éltetik az agressziót, míg őszinteségükkel leállítják a folyamatot. A bántalmazó gyermeket szembesíteni kell azzal, hogy amit tesz, nem helyes, fájdalmat okoz a társának. Érdemes szakembert felkeresni, aki segít. A szülőknek ajánlatos nem elfogultnak lenniük gyermekükkel – nem tudhatják, hogy mit hoz ki az iskola és a közösség belőle.