Romániában 54 államilag fenntartott és 47 magánegyetem működik. Ez utóbbiak közül 38 akkreditált, kilencnek ideiglenes működési engedélye van. Az év végére a Kutatók Ad Astra Egyesületének támogatásával független szakértők elkészítették a romániai egyetemek rangsorolását. A használt módszert a Közoktatási és Kutatási Minisztérium által 2016-ban kijelölt kutatócsoport dolgozta ki. Ugyanakkor figyelembe vették, hogy a nemzetközi rangsorolásokban megjelennek-e, és ha igen, milyen helyen szerepelnek a romániai egyetemek.
Az első helyre, akárcsak 2017-ben és 2016-ban, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem került, amely középen helyezkedik el a világ 1.000 legjobb egyetemei között. A második és harmadik helyre a Bukaresti Egyetemet és a Bukaresti Politechnikai Egyetemet sorolták, mindkettőt 11 ponttal. Az első nyolc egyetem között van a kolozsvári Iuliu Haţieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (5. hely, 6 ponttal), valamint a iaşi-i Grigore T. Popa Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (8. hely, 5 ponttal). Újdonságnak számít, hogy bár a 2016-os listán az első húsz között nem szerepel, és a 2017-es jegyzék 23 felsőoktatási intézménye között sem jelenik meg, az idén a 23. helyre került – összesen egy ponttal – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Feltételezhetően a rangsorolást akkor készítették, amikor még nem kebelezte be a Petru Maior Egyetemet, amely pontszám dolgában nem segít a helyzetén.
Az adatok láttán elgondolkozhatunk azon, hogy a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemnek korántsem ártott, hogy a 2011-es közoktatási törvény szellemében megalakult a magyar tagozat, ezen belül a magyar karok és a karokon belül tantárgyakként a magyar intézetek, amelyek mind az oktatás, mind a kutatás területén hozzájárulnak a pontgyűjtéshez országos és nemzetközi szinten is. A magyar tagozat szerkezetéről és munkájáról való önálló döntés mellett a kar működési szabályzatában olvasható, hogy a magyar tagozat oktatói „az egyetemi tudományos közösséghez tartozóként, közösen használják az egyetem rendelkezésére álló, a tudományos kutatás feltételeit biztosító felszereléseket, berendezéseket, szolgáltatásokat, információforrásokat”, és az egyetemi könyvkiadóban is a megfelelő számú személyzettel rendelkeznek.
Ha azt, ami Kolozsváron törvényesen megvalósult, összehasonlítjuk a MOGYE szenátusa által hozott intézkedésekkel, amelyekkel a közoktatási törvény életbe lépése óta a kiszorítósdit gyakorolja, és a magyar tagozat erejének gyengítése a cél, nem meglepőek az eredmények. Az önálló magyar tagozat létrehozása esetén a magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetemek felajánlották segítségüket a szakemberhiány pótlására, ami a tudományos kutatás terén is előrelépést jelentett volna. Ehelyett a MOGYE-n egyelőre a vermet ássák a magyar tagozatnak. Az „eredmény” egyetlen pont az országos mezőnyben, a pont nélküli felsőfokú intézmények előtt, miközben a rektor egy németországi kihelyezett tagozat délibábját görgeti évről évre.
