Az utóbbi időben süt az optimizmus a kormányfő nyilatkozataiból. Nem csoda, hiszen párton belüli választási kampányban van, a liberálisok tisztújításra készülnek az ősszel. Azonban a szép szólamokat alátámasztó adatok mögötti gazdasági helyzet valójában sokkal rosszabb, mint amilyennek lefesti, és ez az év végére csapdába ejtheti nemcsak őt, hanem a pártját és a koalíciót is.
Az optimista szólamok a költségvetési adatokkal vannak kibélelve; az államháztartás helyzete látszólag javul, hiszen tavalyhoz képest nagyobbak a bevételek, és a költségvetési hiány is alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Csakhogy a múlt évvel való összevetés nagyon csaló, mert tavaly ilyenkor épp a padló alatt volt a gazdaság a járvány miatt bevezetett karantén következtében, és annál a tetszhalott állapotnál nem ügy jobban teljesíteni. Valójában sokkal jobban kéne, mint ahogy sikerül.
A baj akkor látszik, amikor szemügyre vesszük az államadósság alakulását. Az év első négy hónapjában 27,5 milliárd lej hitelt kellett felvegyen a kormány, hogy fedezni tudja a kiadásait. Az egész évre 85 milliárdnyi hitelfelvételt terveztek, de ebben az iramban az esztendő végére 110 milliárd lenne a valós hiteligény. Vagy nagyon rosszul számoltak a költségvetés tervezésekor, vagy sokkal rosszabbul teljesít a gazdaság, mint várták volna.
Mindeközben az Európai Bizottság október közepére vár a kormánytól stratégiát az államháztartás és az államadósság gatyába rázására. Arról nem sok szó esett az utóbbi időben, hogy tulajdonképpen az ország már tavalytól elvileg túlzottdeficit-eljárás alatt áll a brüsszeli nagyfiúknál, csak azért nem voltak még ezen a téren büntetőintézkedések, mert azokat ideiglenesen felfüggesztették a járvány okozta rendkívüli gazdasági helyzetre való tekintettel.
Ha így haladnak tovább, az év végére a kormánynak jó eséllyel megszorító intézkedéseket kell bejelentenie. Addigra éppen lejár a legnagyobb kormánypárton belüli választási harc, és az új vezetőségnek kell majd elmagyaráznia a tagság számára, hogy hónapokon keresztül festették nekik szivárványszínűre a viharfelhőket. Ha a kormányfő elveszítené a pártelnöki székért zajló harcot, s ezt a balhét a nyakába varrják, valószínűleg mehet munkát keresni a privát szférában. Ha viszont elnyeri addig a pártelnöki széket, akkor a presztízse csúszik majd rekordidő alatt a felhőkből a föld alá. Akár neki, akár a valóságról mélyen hallgató jelenlegi pártelnöknek és belső választási riválisnak kell majd szembesíteni a pártot a várható népszerűtlen intézkedések és az azokkal járó bizalomvesztés kilátásával, és ez nagyon könnyen megágyazhat egy belső politikai viharnak, ami a törékeny parlamenti többségű koalíció túlélését is veszélyeztetheti.
