Németországban ma megkezdődött a 2021–22-es tanév. Nálunk még egy hónap van hátra, de ez alatt az idő alatt az oktatási miniszter sok kecsegtető ígéretének már egészen biztos nem tudnak eleget tenni az ország sok szempontból lemaradt tanintézményeiben.
Az oktatási problémák megvitatása érdekében létrehozott internetes felületen egyelőre az iskolai laboratóriumok kérdése foglalja el a fő helyet. Az országos újjáépítési program keretében ugyanis a laborok felszerelése bekerült a finanszírozandó tételek közé, ami egyébként már a 2021-es költségvetésben is szerepelt. Nos, valóban fontos kérdés, hiszen sok tanintézményben helyhiány miatt osztálytermekké alakították az e célra kialakított helyiségeket, ahol, ha jó volt a tanár, érdekes kísérletek segítették az elméleti ismeretek hatékonyabb elsajátítását. A laboránsokat fizetési alap hiányában szélnek eresztették, állásukat befagyasztották, a kísérletekhez szükséges vegyi anyagok egy részéről kiderült, hogy az iskoláknak (az érvényben lévő szabályok szerint) nincs joguk tárolni, és be kellett szolgáltatni a megsemmisítésüket elvégző cégeknek. A történtek után egyértelmű, hogy a törvényes előírásokon kell változtatni ahhoz, hogy a kísérletezés újra lehetővé váljon az iskolákban.
Csakhogy, mielőtt a kísérletezésre összpontosítanánk, még azt sem tudhatjuk, hogy mi lesz a szeptember 13-i becsengetés után. Megkezdődhet-e a tanítás a diákok személyes részvételével vagy sem, ugyanis már nemcsak a láthatáron van, a valóságban is betört Romániába a koronavírus delta variánsa. A tévében láthattuk, hogy milyen fantasztikus megelőző intézkedéseket tesz Kína, Nyugat-Európában pedig egyre szigorúbban veszik az átoltottságot, aminek hiánya a tanügyben dolgozók munkahelyébe kerülhet.
A romániai helyzet sem kielégítő – ismerte el újságírók kérdésére a közoktatási miniszter, aki szerint a pedagógusoké 50 körüli, az össziskolai személyzetnek az átoltottsága mindössze 44 százalékos, ami arra enged következtetni, hogy nem érte el a célját az utóbbi hetekben, hónapokban igencsak „lelohadt” oltási kampány. Elbocsátásokhoz mégsem folyamodhat, mert akkor nem lesz, aki a tanintézményekben dolgozzon – hangsúlyozta a miniszter, aki a meggyőzés mellett foglal állást. Nem könnyű az államtitkárokat elküldeni az ország minden fontos pontjára, miközben a pedagógusok egy része, akik a legfelkészültebbek kellene legyenek a tudományos gondolkozás terjesztésében, személyes példájukkal is élen kellene járjanak az oltás felvételét illetően.
Egészségügyben dolgozó hiteles személyekre lenne szükség, hogy meggyőzzék őket, de hogyan lehetnek hitelesek azok, akik szintén visszautasítják a védőoltást? Úgy tűnik, hogy mindaz, amit biológiából az immunitásról, a védőoltások szerepéről oktatnak az iskolában, falra hányt borsó – nyilatkozzák a szakemberek.
Bár sokan vállalták, hogy 12 évesnél nagyobb gyermekeiket is beoltatják, vannak olyan szülők is, akiknek a viszonyulása helyenként kívánnivalót hagy maga után. A múlt tanévben előfordult, hogy egy osztályban több diák megfertőződött, de a szülő, akinek a feltételezések szerint a fia vagy a lánya vitte be az osztályba a fertőzést, visszautasította, hogy a gyermekét teszteljék.
Kétségtelen, hogy az egyénnek sok mindenhez van joga, akár ahhoz is, hogy visszautasítsa a védőoltást, de nem elefántcsonttoronyban, hanem közösségben élünk. Milyen nyarunk lett volna, ha – a lakosság feléhez hasonlóan – azok a pedagógusok sem vállalják, akik sok idős, beteges vagy fiatal, egészséges emberrel együtt áldozathozatalra, sőt hosszabb-rövidebb utazásra is képesek voltak, hogy felvegyék az oltást? Hogy megvédjék magukat, családjukat, munkatársaikat, diákjaikat és a közösséget is, amelyben élünk.
