Egy rossz viccért ne adjuk a lelkünket
2026-04-09 15:00:00
- Nagy-Bodó Szilárd
Tréfával sem lenne szabad a sajtó hitelét venni
Mostanra már egyre nehezebb megállapítani, hogy mi az igazság, és mi a félretájékoztatás, esetleg tréfa. A közösségi médiás felületeken számtalan valótlan információ terjeng, amelyet sokan elhisznek, akár anélkül, hogy elolvasnák azt. Merthogy tisztában kell lenni azzal, hogy az online térben nagyon sokan csak a címet olvassák el, azt, amit az algoritmus eléjük tár. Éppen ezért egy magát hitelesnek tartó felület kétszer is meg kellene gondolja, hogy milyen tartalmat tesz közé, még abban az esetben is, ha azt csak április elsejei tréfának szánja!
Ne felejtsük el azt a tényt, hogy 1938. október 30-án mintegy 1,5 millió ember menekült az Egyesült Államokban a földönkívüliek támadása elől. Ez nem átverés volt, még csak nem is április elsejei tréfa, hanem egy rádiójáték. Az USA-ban halloweenre készítettek egy rádiójátékot H. G. Welles A világok harca című sci-fijéből, amiről a hallgatók azt hitték, hogy valóság, hogy híreket mondanak, és elkezdtek menekülni. A rádiójáték elején elhangzott, hogy ez nem a valóság, viszont sokan a műsor elejét nem hallották, arra kapcsolták be a rádiót, hogy támadnak a földönkívüliek. Ez az eset nagyon jól mutatja, hogy mekkora felelőssége van a médiának, amit nem lenne szabad egy rossz vagy akár jó viccért tönkretenni, károsítani.
Egy olyan időszakban, mint amilyenben élünk, amikor a tények és a vélemények közötti határ összemosódik, amikor mindenki „szakértőként” nyilvánulhat meg egy-egy témában, kimondottan fontos lenne a sajtó feladata. A sajtó nem arra vállalkozik, hogy igazságot tegyen, hogy mindig olyan híreket közöljön, ami mindenkinek a tetszését elnyeri, hanem arra, hogy bemutassa a nem egy esetben fájdalmas és sokak számára nem tetsző igazságot, hogy valódi szakértőket szólítson meg, akik tényeket mondanak, akiknek az előrejelzései, következtetései szakmailag megalapozottak, és nem csak belemondanak valami számukra tetszőt a nyilvánosságba. A véleménybuborékok korszakában lehet, hogy sokan nem adnak hitelt a szaktekintélyek meglátásainak, mert kényelmesebb elhinni azt, amit valaki a fotelből a Facebookra kiírt, mert éppen újdonsült víruskutatónak, geopolitikai vagy éppen energetikai szakértőnek érzi magát. Ha a sajtó elkezdi, akárcsak viccből, a nem hiteles információk közlését, akkor semmi nem fogja megkülönböztetni a kommenthuszároktól.
Persze oda lehet írni, hogy április elseje, de vajon hányan látják meg? Vajon hányan veszik észre, hogy az a cikk csak egy vicc, és nem a valóság, és vajon hányan hiszik el az információt pusztán azért, mert egyezik az álláspontjukkal, kivált belőlük valamilyen reakciót? Az újságíró feladata a kapuőr szerep is, ellenőrzi, hogy mi kerül a nyilvánosság elé. A vicc nem bűn, de kérdés, hogy hogyan van tálalva, mennyire közérthető első pillanattól fogva, hogy valójában semmi köze nincs a valósághoz? Ha valaki elhiszi, hogy az a valóság, mondjuk a cím alapján, akkor a sajtó hitelessége csorbul. Egy olyan világban pedig, ahol az álhírek, a dezinformáció és a propagandák futótűzként terjednek, ez egy hihetetlenül káros tényező, az újságírók felelőssége pedig éppen az lenne, hogy ezeket megfékezzék, kijavítsák a csúsztatásokat, nem pedig az, hogy – viccből – ők maguk generálják azokat.
