Igen gyorsan neves európai és amerikai lapok címlapjára került a héten a romániai korrupcióellenes hadjárat egy levél kapcsán.
Igen gyorsan neves európai és amerikai lapok címlapjára került a héten a romániai korrupcióellenes hadjárat egy levél kapcsán, melyet a jelenleg az amerikai elnök ügyvédeként is dolgozó egykori New York-i polgármester írt a román közméltóságoknak címezve a mostanság közszájon forgó lehallgatási protokollumok kapcsán.
Már első látásra is több mint érdekes volt a dolog, mert a teleormanisztáni igazságügyi fejleményekkel szemben finoman szólva is kritikus hivatalos amerikai állásponttól eltérően élesen vádolta a korrupcióellenes hadjárat túlkapásait, a mostani kormányoldali vezetők szájízének megfelelően. Azt a benyomást keltve a szerzőnek az országa elnökével való kapcsolatából eredően, mintha változott volna a politikai széljárás.
Órákba sem telt, és az amerikai külügyminisztérium elhatárolódott a levéltől, ráadásul azóta az amerikai nagykövet külön is megerősítette, hogy ez a levél magánvéleményt fejez ki, nincs változás a hivatalos álláspontban.
A történet innen kezdett egyre érdekesebbé válni, ugyanis kétségkívül sorosista brüsszeli, londoni és washingtoni lapok kiderítették, hogy az egykor a szervezett bűnözés ellen államügyészként látványos és eredményes harcot vívó jogász szerző pénzért írta a levelet. A megbízó szintén magas állami pozíciót töltött be korábban, az amerikai szövetségi nyomozó iroda főnöke is volt. Most ügyvéd és nemzetközi tanácsadó céget is működtet. Ennek az egykori nyomozó fejes ügyvédnek az egyik védence az a hetedik leggazdagabb romániai vállalkozó, aki jelenleg Londonban eszi a bujdosók keserű kenyerét, miután itthon egy több mint kétszáz hektáros állami teleknek az áron aluli megszerzéséért hétévi börtönt szabtak ki rá. De van ennek a nyomozóból lett ügyvédnek más regáti kliense is, aki itthon hadilábon áll a törvényekkel. Mivel több mint feltűnő lett volna, ha az illetők védőjeként maga ír hasonló levelet, inkább megbízott vele egy, az elnökkel kapcsolatba hozható, tehát politikai befolyással is bíró, nagy presztízsű jogászt.
Van az a pénz, amiért egykori magas rangú, hírneves köztisztviselők vagy politikusok elvégeznek hasonló megbízásokat. Magyarul: lobbiznak valaki vagy valami mellett, de szigorúan magánemberként, amely megnyilvánulásokat úgy is kell kezelni. Úgy teljes a kép, ha a megbízás hátterére is fény derül, mert akkor érthető jobban, hogy mekkora tétje van egyesek számára az igazságügyi rendszer átalakításának. De nem véletlen az sem, hogy amint a nyugati lapok a hátteret feszegetni kezdték, a levélíró is sietett tisztázni, hogy magánkezdeményezésre cselekedett. Még azt is elmondta, hogy bukaresti fennforgóval is egyeztetett, de annak a nevét nem árulta el. Vajon azért, mert ez már a számla értékén felülmenő presztízsveszteség lett volna az egykori államügyésznek?
