Egy különleges radnóti kirándulásról (II.)

Az előbbiekből már kiderülhetett, hogy államunk nem talált kiutat, így ezután is tétlen közreműködője a kivételes értékű, hivatalosan a törvény által védett MS-II-m-A-15705 jelzésű építészeti emlék rohamos pusztulásának.

Az épületmentő beavatkozás megszervezése annak idején Marton Judit műemlékvédelmi szakmérnökre, az EMÜB referensére hárult. 2012 decemberére készült el a fedélszerkezet, a következő év márciusára pedig kalandos körülmények között sikerült, a főegyházmegye más építkezésén lecserélt cserépanyaggal, a héjazást is elkészítve befedni az épületet.

Még 2012 nyárutóján (az ott készült fényképek letöltési dátumából ítélve szeptember 11-e előtt) az országos Örökségvédelmi Hatósághoz intézett előterjesztést előkészítendő került sor arra a Marton Judit által szervezett radnóti terepszemlére, amelyen emlékezetem szerint vele együtt EMÜB-tagok, Kiss Lóránt és Mihály Ferenc restaurátorok, e sorok szerzője, meghívottként pedig Kovács Zsolt egyetemi tanársegéd, művészettörténész, Pakó Klára művészettörténész és Pakó László történész vett részt. Noha a kastély történetét az 1960-as évektől kezdve kutattam (Kovács András: A radnóti várkastély. Erdélyi Tudományos Füzetek, szerk. Dávid Gyula. 215. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1994), ez volt az első alkalom, amikor végre minden helyiségét be is járhattam.

A pincében találtunk rá az általam az 1970-es években már a szemétdombon lelt, és onnan bementett reneszánsz kerettöredékekre, sikerült pontosabb képet kapnunk a Maros felőli, északkeleti szárny 16. századinak tűnő, gyámkövekre boltozott földszinti helyiségsoráról (nyolc hónapig vendégeskedhetett ott annak idején, 1584–1585-ben a birtokos Kendi Ferenc tanácsúr jóvoltából Havaselve Erdélybe menekült vajdája, Petru Cercel és titkára, Franco Sivori), az emeleten pedig a reprezentatív helyiségek közös előcsarnokát képező, a szakirodalom által többnyire loggiának nevezett, mindkét oldalán nagy, félköríves ablaknyílásokkal ellátott emeleti folyosó szerkezetéről.

A legnagyobb meglepetést Kiss Lóránt restaurátornak köszönhettük, aki rövid ottlétünk alatt a leégett fedelű tornyok falait kutatva feketével körvonalazott és erezett nagy zöld levelekből álló, összefüggő reneszánsz díszítőfestés maradványait tárta fel a déli bástyatoronyban. Ennek az emeleti helyiségnek a lakója a fejedelmi udvar gyakori és folyamatos radnóti időzései alkalmával Apafi Mihály bizalmas tanácsosa, a fejedelemasszony rokona, Teleki Mihály lehetett. Minthogy a napvilágra került falfestménytöredékeken talált bekarcolások 1671-es és 1673-as évszámot is tartalmaztak, további, alaposabb kutatásokig (amennyiben lesz még mit kutatni!) ezeket a kompozíciókat I. Apafi Mihály fejedelemségének első évtizedére, de a korabeli erdélyi körülményeket tekintve inkább II. Rákóczi György (1648–1658) uralkodásának éveire keltezhetjük, így kolozsvári képírók, Váradi Képíró Márton és Nagybányai Csengeri Képíró István művének tarthatjuk. Ők, alább idézendő elismervényük szerint, 1656. április 22. és május 29. között dolgoztak ismét (!) Radnóton, éppen „az egyik szeglet felső bástya megírásán”, sőt, miután az ott talált festékből kifogytak, az ottani tiszttartó valamelyik közeli városban festéket is vásároltatott számukra. Nagy valószínűséggel éppen a szóban forgó két saroktorony egyikéről lehetett szó, a keleti, Maros felé eső tornyot nevezték ugyanis a kortársak „aranyos-zöld bástyának”. Munkájuk tanúsága az alábbi elismervény:

„KolosVári kepírók praebendájok [ellátásuk] és festékvásárlásról való testimoniálissok [tanúságuk].

Recognoscimus per praesentes quod in 1656, die 22 Aprillis [Jelen írásunk által elismerjük, hogy 1656 áprilisának 22. napján] Az mi kegyelmes urunk ő nagysága kegyelmes parancholattyából érkeztünk Radnótra az ő nagysága várabeli egyik szegelet felső bástyának meghírására, mellyet continuáltunk usque ad diem 29 Maii [melyet folytattunk május 29-ig]. Az üdő alatt radnóti udvarbíró, Széki Sándor deák uram adatott minekünk per diem [napjára] egyikünknek-egyikünknek Ciba alba nro. 4 [ 4 fehér cipó]. Vini justarum singulis personis 2 [bort személyenként 2 ejtelt]. Húsra való pénzt per diem [naponta] d. 3. per singulis personis [személyenként]. Egy hétre szalonnát is similiter [hasonlóképpen] két-két fontot. Ecetet egy iczét ad personam [személyenként]. Ittem az előbbi festékekkel megh nem érvén, hozatott eő kegyelme bányai Zöldet librarum nro. 10, tett ft. 1/10. Görögh fejért librarum nro. 3. tett Librarum fl. 1/5. Egy font Zaffk.ant[?]d. 86. Egy font enyvet d. 24. Mellyekről adgyuk ez quietantiális [elismervény] levelünket. Datum in castro Radnotiensi die 23 Maii 1656 [Kelt a radnóti kastélyban 1656. május 23. napján]. 

Képíró István de Kolosvár mppria

Képíró Márton mppria P.H.” 

Átnéztük az egykor és még ma is erkélyes fejedelmi lakószobát, a mellette található „audienciás házat”, a két fejedelmi ebédlőt, valamint a kastély évtizedek óta használaton kívül álló, csak létrán megközelíthető nyugati saroktornyát, melynek emeleti helyiségében további festett díszítés nyomait, valamint az ottani, szétszedett reneszánsz ablakok kőfaragó- és illesztőjegyes kerettöredékeit találtuk meg.

Ha jól számolom tehát, jó évtizede annak, hogy kiegészült a birtokon kívüli Római Katolikus Főegyházmegye jóvoltából az épület tetőszerkezete, megszervezték az őrzését, akadályozták a széthordását is egészen a legutóbbi fejleményekig. Ezeket az erőfeszítéseket nullázták le a legutóbbi ítéletek, s a következmények nem várattak magukra: ma ismét fedetlen épületrészeket veszélyeztet az időjárás, szélrohamok bontogatják tovább a fedélszéket, kincskeresők szedik darabjaira és hordják szét az őrizetlen épületet, melyet valószínűleg már sosem vizsgálhat a kutatás: mire ugyanis a tulajdonos eldönti, hogy mi is történjék az együttessel, addig olyan állapotba jut, mint a perből kimaradt, végig egyértelműen állami tulajdonban leledző, múzeumi funkcióval is felruházott kapuépület, az egykor stukkóból alakított bethleni Bethlen-címerrel díszített „Kigyós ház”. Kiírhatjuk majd egy táblára, a műemléki jelzés mellé, hogy itt állott egykor az erdélyi fejedelmek kastélya, melyet 1661-ben még a török-tatár seregek is megkíméltek…

Kovács András művészettörténész