Az Európai Parlament a minap megszavazott egy, a román kormány és a parlament jogállamisághoz való viszonyulását élesen elítélő határozatot, és „súlyos aggodalomának” adott hangot a tervezett igazságügyi és büntetőjogi reform egyes elemei miatt, amelyek „alááshatják a hatalmi ágak szétválasztását és a korrupcióellenes fellépést az országban”.
A módosított igazságügyi törvények alkalmazásának azonnali felfüggesztését, illetve a jogszabályokba foglaltak felülvizsgálatát ajánlja Romániának az Európai Bizottság az igazságügyi reformot nyomon követő Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) keretében, amelyet ugyanaznap ismertetett jelentésében.
A szavazás és az MCV ismertetése újra felkavarta az amúgy is bűzös hazai politika mocsarát. És, tegyük hozzá, remek alkalmat szolgáltatott az államelnöknek, hogy államfőhöz méltatlan stílusban támadja újból a kormányt, amelyet – tévedés ne essék, semmi szín alatt nem akarjuk védeni – megválasztása óta próbál megbuktatni. Az elnök szerint Románia tizenegy évet lépett vissza, az EU-hoz való csatlakozása előtti állapotába, a Dragnea–Dăncilă-kormány pedig spongyával törölte el a csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseket, és egyetlen célja célja megszabadítani Dragneát a büntetőügyi eljárástól.
Hasonlóan vélekednek egyes „politológusok” és elemzők is. Ám érdekes megfigyelni, hogy kommentárjaikba néhányan ármányosan beleszövik az RMDSZ-t is, úgy állítva be a dolgokat, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetével együtt, miatta és általa tért le a hatalom „az európai útról”, és az ország hamarosan „Magyarország és Lengyelország sorsára juthat”. Szinte eszelősen emlegetik a „PSD-ALDE-UDMR koalíciót”, mintha az RMDSZ is kormányban lenne.
Persze, nem újdonság, csak arra akartunk figyelmeztetni, hogy mennyire erős egyesekben a magyargyűlölet. Történjék bármi hazai vagy nemzetközi téren, mindenért a magyarokat lehet hibáztatni. Nyilván, sokkal egyszerűbb így, nem kell felelősséget vállalnia a saját tehetetlenségéért sem az ellenzéknek, amely a kritikán és az egymást érő bizalmatlansági indítványokon kívül semmit sem tud felmutatni, sem az elnöknek, aki „elfelejti”, hogy a feladata az egyenlő távolságtartás lenne a politikai pártoktól, és közvetítenie kellene közöttük, nem uszítania, amint azt is, hogy miközben folyamatosan „tolvajt” kiált a politikai ellenefeleire, naponta próbálkozik a hatalom megbuktatásával, hogy saját kormányt alakíthasson, egyre dagad a saját bűnügyi dossziéja. Ennek ellenére azt állítja holdudvarával együtt, hogy a kormány miatt úgymond rendszerszintű veszélynek vannak kitéve az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia. Az egyszerű pórnép pedig sztoikus beletörődéssel szemléli a dolgokat. Nemrég mondta valaki, hogy teljesen mindegy minden, „egyik rablóbanda megy, a másik jön”, és soha nem lesz Romániából jogállam.
