Elhunyta nagy veszteség városunk tudományos életében.
Már diákkorában elkötelezte magát a matematika irányába. Kiváló tanulóként a tanulmányi versenyeken elért eredményeivel öregbítette a Bolyai líceum hírnevét. A bukaresti egyetem matematika-fizika szakán szerzett tanári diplomát 1959-ben. Az egyetem rögtön alkalmazta gyakornoki állásba a geometria és topológia tanszéken. Sajnos a családban előállt betegség miatt lemondott egyetemi gyakornoki állásáról, és hazajött Marosvásárhelyre helytállni a beteg szülő mellett. A Bolyai Farkas középiskolában tanított 1963-ig.
Ennek az évnek az őszétől az újonnan alakult marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán tanított. A tanítás mellett egyre hatékonyabban foglalkozott tudományos kutatással. 1971-ben, amikor kevesen tudták, mit jelent doktorálni matematikából, Bukarestben védte meg Vektormezők zárt differenciálható tereken címmel doktori disszer- tációját.
Már a hatvanas évektől foglalkozott Bolyai-kutatással is. Ekkor jelennek meg a Bolyai Farkas, a matematikus (Tudományos Kiadó, Bukarest, 1974); Farkas Bolyai, omul şi matematicianul (Editura Ştiinţifică, Bucureşti, 1974); A Bolyai–Lobacsevszkij-geometria modelljei (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1975) című könyvei.
Hazatérve tanított a Pedagógiai Főiskolán, annak 1983-ban történő felszámolásáig, majd a Bolyai Farkas Líceumban nyugdíjazásáig, 1999-ben. Ez idő alatt is folytatta kutatómunkáját, és megjelent Bolyai János matematikai munkássága című könyve (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981).
Marosvásárhely szempontjából talán a legeredményesebb volt a Vályi család utáni kutatása. Bár Marosvásárhelyt a Bolyaiak városaként is emlegetik, fontos volt megtudnia Marosvásárhely lakóinak, hogy a város legnagyobb tudós szülötte Vályi Gyula matematikus, fizikus. 1983-ban a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál jelent meg Vályi Gyula élete és munkássága című könyve. Ez a könyv volt a Vályi Gyula Matematikai Társaság alapításának és Vályi Gyula emléke ápolásának kiindulópontja.
A tudománytörténettel való foglalkozást nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba.
2001–2007 között docensként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen dolgozott.
Ekkor jelentek meg: Bolyai János – Az első 200 év, Vince Kiadó, Budapest, 2002. Online hozzáférés; Fiú és Apa – Son and Father (tsz. Makkai Piroska), Válasz Kiadó, Budapest, 2003; Teleki Sámuel levelezése világhírű tudósokkal, Appendix Kiadó, Marosvásárhely, 2003; Analitikus geometria és differenciálgeometria, Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2005; Weszely Tibor: A Bolyai–Lobacsevszkij-geometria modelljei; Editura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti, 2011; János Bolyai. Die ersten 200 Jahre, Birkhäuser, 2013 (Manfred Stern fordítása), ISBN 978-3-0346-0045-3.
Eredményes életpályája értékeléseként: 1981-ben a Korunk Bolyai-díját nyerte, 2007-ben Marosvásárhely díszpolgára lett, 2013-ban megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-életműdíját és 2018-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét adományozták tevékenysége elismeréseként.
Nyugodjon békében, emléke legyen áldott!
Sebestyén Júlia, Vályi Gyula Matematikai Társaság
Döbbenettel és mély fájdalommal értesültünk Dr. Weszely Tibor egyetemi docens, Bolyai-kutató, szakíró és nemzetközileg elismert erdélyi magyar tudománytörténész tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálhíréről. Az örökkévalóságba távozott városunk egyik legközismertebb, legte- kintélyesebb díszpolgára.
A Schola Particula 1557 – Bolyai 2000 Egyesület, az Öregdiákok Baráti Körének vezetősége és tagsága számára egy hatalmas veszteség. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Ő volt városunkban a Bolyai-szellem éltetője és átmenekítője az ifjú nemzedéknek. Neki is köszönhetjük, hogy a Bolyai-kultusz iskolánk szentélyéből kisugárzik városunkra és annak minden tudományos érdeklődésű lakosára…
Számunkra Weszely Tibor, szeretett munkatársunk feledhetetlen példaképpé magasztosult, nem feledve határozott, elszánt kiállását az 1990-es években, hogy iskolánknak, a Bolyai Farkas Líceumnak állítsák vissza tiszta magyar jellegét. Visszaemlékezésében fájdalmasan írta: „Ebből később több hátrányom származott.”
A Baráti Kör minden tudományos és kulturális rendezvényének elmaradhatatlan szónoka volt. Sokan csodáltuk tudását, elszántságát és (korán jelentkező betegsége ellenére) kitartó küzdelmét, hogy az utókor számára feltárja és új megvilágításba helyezze a Bolyaiak életművét, öregbítvén nemzetközi elismertségüket. Feltett életcéljának megvalósításaival, áldásos kutatásainak szellemi gyümölcseivel a tudományok iránt érdeklődőket olyan munkáival örvendeztette meg, mint Bolyai Farkas, a matematikus (1974), Bolyai Farkas – omul şi matematicianul (1974), A Bolyai–Lobacsevszkij-geometria modellje (1975), Bolyai János matematikus munkássága (1981) – ezért elnyerte a Korunk folyóirat Bolyai-díját. További kötetei: Vályi Gyula élete és munkássága (1983) és 2002-ben Bolyai János – az első 200 év, mely a legteljesebb Bolyai János-monográfia, 2003-ban jelent meg a Teleki Sámuel levelezése világhírű tudósokkal (hozzájárulván a Teleki-irodalom gyarapodásához), 2005-ben az Analitikus geometria és differenciált geometria, 2011-ben A Bolyai–Lobacsevszkij-geometria modelljei. Számos belföldi és külhoni szakfolyóiratban közölte tudományos értekezéseit, vagy gyűjteményes kötetekben ismeretterjesztő írásait, melyek közül sokat lefordítottak román, francia és angol nyelvre.
Tudományos tevékenységét 1953-ban diákként kezdte, amikor feladatokat közölt a Revista Matematică szakfolyóiratban, valamint a Matematikai és Fizikai Lapokban.
Említésre méltó, hogy 1991 óta a Budapesten megjelenő Természet Világa című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt. Munkái jól illusztrálják az erdélyi és egyetemes tudomány és művelődéstörténet múltba visszanyúló gyökereinek azonosságát és a közös jövőbe mutató tudományos vektorok létjogosultságát.
Minket, munkatársait elégtétellel tölt el, hogy kiemelkedő életművét számos elismeréssel méltányolták a magyar tudományos intézmények. Álljon itt kitüntetéseinek jegyzéke: 1982-ben a Korunk Bolyai-díja, 1984-ben Beke Manó Emlékdíj, 1988-ban International Biographical Center Érdemoklevél, 1999-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár díja, 2007-ben Marosvásárhely díszpolgárának választották. Átvehette az MTA 2013. évi Arany János-életműdíját, és 2018 márciusában kitüntették a Magyar Érdemrend tiszti keresztjével, melyet Áder János, Magyarország elnöke adományozott.
Gazdag életműve változatos munkahelyek színtereihez kötődik. Líceumi tanárként a Bolyai Farkas Elméleti Középiskolában kezdte pályafutását. Megszakításokkal – 1959–63: 1983–2002 – összesen 25 éven át oktatta, nevelte a rá jellemző türelemmel, szeretettel a diákokat. 1963-tól 1983-ig a helyi Tanárképző Főiskolán oktatott, de 1975–77 között vendégtanárként működött Marokkóban, francia nyelven tanított. Végül 2002-től 2007-ig, nyugdíjazásáig a Marosvásárhelyi Sapientia EMTE matematika karán – mint docens – magas szaktudással és lelkiismeretes felelősségtudattal végezte munkáját. Tudását, szerény élete „kincsét” önzetlenül és örömmel megosztotta a tudásra szomjas ifjak ezreivel, tízezreivel.
És most megtört szívvel, értetlenül állunk a tragédia előtt! Nem tudjuk elhinni, hogy Ő többé már nem jön közénk, nem láthatjuk kedves, mosolygó arcát, és soha nem hallhatjuk szelíd, barátságos hangját… minden szavából sugárzott az értelem és a jóságos bátorítás, vigasz. Soha senkit meg nem alázott, sértő szavakkal soha nem bántott senkit.
A hozzá hasonló igaz ember, akiből áradt a segítőkész jóság és szeretet, miért távozik oly korán?!
Közösségünket, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körét az együtt töltött évek szép, közös emlékei összefűzték Veled… és ez így marad ezután is! Bennünk élsz tovább, feledhetetlenül! Mert hisszük, hogy az emlékek erősebbek, mint a Halál.
Tudjuk: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét, ámbár napja múl, hanem lerázván, ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul, mely fennmarad és nőttön nő.” (Arany János)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
