Megjárta a magasságokat, megbukott, visszaoldalgott a hátsó ajtón, most ismét rivaldafényben van a szociáldemokraták egykori fiatal titánja. Ugyan legújabban szuverenista álruhába öltözve venne belépőt az elnöki palotába, de ezzel a jelmezzel legfeljebb azokat tudja megtéveszteni, akiknek a világ eseményeiről való tájékozódása jórészt az okostelefon képernyőjének simogatásából áll, de a bő évtizeddel korábbi eseményeknek már vagy nincs kedvük utánanézni, vagy nem is érdekli őket.
Annak idején a játékos tengerész akasztotta rá az Il dottore becenevet, mivel a múlt évtized hajnalán elég komoly hullámokat vert a balkáni mocsárban, hogy a szoci titán összeollózta a jogdoktori dolgozatát. Aztán az utóbbi években a plágium már szinte belépőjeggyé nemesült a regáti politikum felsőbb köreibe, ma már fel sem kapjuk a fejünket ilyesmire.
Az is szinte biztos, hogy egy D kategóriás kommersz filmben már eladható lenne az a színészi alakítás, amit dokink az elnökjelöltségének bejelentésére rendezett. A Trump-jelmez, a szuverenista lelkeket simogató jelszavak mind a helyükön voltak, az eltérés „mindössze” annyi, hogy míg az ihletforrás kívülről érkezett a politika világába, addig a balkáni olcsó hasonmás velejéig része annak a korrupt rendszernek, ami ellen a valódi szuverenisták lázadnak. De ez csak annak nyilvánvaló, aki vagy van elég idős, vagy nem rest utánanézni a közelmúlt történéseinek. Vajon ha nem jön be dokinknak az elnökség, amerikai ihletre jöhet itt egy reagani alakítás fordított irányban? Ha már színészből lehetett elnök a vadnyugaton, bukott politikus is állhat komédiásnak a vadkeleten. Vagy visszaslisszol sunyiban kormányfői tanácsadónak? Ahogy tette, miután az első kirúgását követően létrehozott pártja elfogyott mögüle pár rövid esztendő alatt.
Valószínűleg leesett a szociknak a tantusz, hogy a lefújt elnökválasztás első fordulójában rengeteg olyan szavazót sikerült megmozgatni, akiket különösebb tájékozottsággal nehezen lehetne megvádolni, de vevők a szuverenista jelszavakra. És volt talonban egy ugyanolyan levitézlett csatalovuk, mint liberálisék hervadt liliomfia, akit elő lehetett húzni a sufniból, és szuverenistának beöltöztetve visszaállítani a színpadra. Ez abból gyanítható a leginkább, hogy az elvileg a koalícióban utazó szocik az elnökjelöltségre induló dokit nem páros lábnyommal a hátsóján, alacsony röppályán rúgták ki a pártból, hanem szinte elnézést kérve zárták ki. Meg ne sértődjenek a szuverenista térfélre átkacsintgató törzsszavazóik.
Rossz idők járnak a balkáni színtéren a szuverenista szavazókra, mert a múltkorjában jobbról verték át őket, most balról készül a megtévesztő pofon. Májusban kiderül, mekkorát szól. A jelöltállító bohózat még nem járt le, de a felhozatal színvonaláról sokat és nem szépet mond el, hogy az elszáradt fikuszt a politika magasságába emelő két figura most a helyére pályázik, egyik a koalícióban, másik a szuverenista csalipályán. Maradt még elfekvő csontváz a pártok kelléktárában?
