Disznótoros mulatság Székelytompán

Murokfeszt másodszorra

Napsütés, gőzölgő disznók, tekeredő kolbászok, muzsika és nyeremények jellemezték a múlt hét végi disznóvágó fesztivált a Székelytompa melletti Murok étterem és panzió területén. Vidéken ma sem ritka a disznóvágás, akit ez kevéssé kötött le, az csak később érkezett, a kóstolóra, míg a gyermekeket a játszótér mellett, a sátorban is várták disznóhoz kötődő foglalkozásokra. Kézműves termékekből, ételből-italból és jókedvből nem volt hiány, annál kevesebb volt a hely az autók számára: két parkoló sem volt elegendő, a főúton is legalább fél kilométeren sorakoztak a járművek mindkét irányban.

A házigazdák semmit sem bíztak a véletlenre, profi szakértők készítették elő a nagy Murok-disznóvágást. Míg a tavaly ősszel megszervezett első Murokfesztet, a zakuszkafőzést viszonylag rövid időn belül kellett megszervezni, és úgy is sikeres lett, ezúttal jóval több idő állt rendelkezésükre a második fesztivált „tető alá hozni”. Az előzetes visszajelzések pozitívak voltak minden felhasználói felületen, így számítottak a tömegre – mondta el a Népújságnak a Murok egyik társtulajdonosa. Elégedettek, és a résztvevők is azok – fogalmazott Keresztesi Zsolt, rámutatva, hogy még a gyerekek számára szervezett tevékenységeken is nagy volt az érdeklődés. 

A hétvégi rendezvényről kérdésünkre elmondta: a Nyárádmentén nem volt még disznóvágó fesztivál, bár Erdélyben sok helyen hosszú évek óta gyakorolják, van, ahol évtizedek óta. „Nem találjuk fel a spanyolviaszt, csak követünk más trendeket” – tette hozzá. A nemrég megjelent sertéspestis miatt a Nagysármásra tervezett hasonló fesztivált későbbi időpontra kellett halasztani, számukra viszont az elmúlt héten megadta a szervezési engedélyt a megyei közegészségügyi hatóság, így szombat reggel 7 órakor felsorakozhattak a csapatok egy-egy disznó átvételére. Az a céljuk, hogy a Murokban évente négy-öt kis fesztivált szervezzenek, és a mostani siker nyomán a disznóvágást biztosan megtartják a következő évben is, még nagyobb részvétellel – vonta le a következtetést Keresztesi Zsolt.

Étkek és zsűri a javából

Szombaton reggel kilenc csapat ölte le a disznót: a makfalvi Vass Metal, a szovátai City Taxi, a Rendes Magyar Disznó Szúrók (RMDSZ), a marosvásárhelyi Sikkaszós és a BSG, a nyárádszeredai Házmester, a holtmarosi Kemény Legények, a székelyvajai Pécsi Kürtős és a demeterfalvi Retkesek csapatai vetkőztek ingujjra a hideg reggelen. A „szúrópálinka” és a reggeli elköltése után elkezdődött az állatok perzselése és feldolgozása. Kora délelőtt már minden csapatnál gőzölgött a sátor környéke, volt, aki már az utolsó húsokat darabolta, míg mások még csak mosták vagy bontották fel az állatot. A hangulat azonban jó volt, a köszöntő koccintások s a napsütés felolvasztotta a zúzmarát, a szorgos férfi- és női kezek igyekeztek az asztalokat szebbnél szebbé varázsolni, a levágott disznófejet közszemlére tenni, az állat füléből és bőréből kóstolót felkínálni, majd az állatok húsát adagokra osztani és az ebédet előkészíteni. A szervezőknek volt egy kitétele: mindenki azt süthet-főzhet, amit kíván, de kötelezően egy bográcsban és egy grillen készített ételt kellett a zsűri asztalára helyeznie délben. 

Volt nagy sürgés-forgás, készült a korhelyleves vagy káposztaléleves, a torokpecsenye, a székely káposzta, a töltött káposzta, a vargányás mészárostokány, konyakban párolt belsőségek és toroskáposzta a bográcsokban, a puliszka sem hiányozhatott, míg a tűzhelyeken flekken, kolbász, májas, csavart hús sistergett. Amíg a szakácsok a tűz körül dolgoztak, a csapatok többi tagja sem tétlenkedett, őrölték a húst, feldarabolták a szalonnát, és hamarosan tekeredett a kolbász, májas, véres, olvasztották a zsírt, lesték a barnuló tepertőt. 

A csapatok minden lépését egy öttagú zsűri követte egész nap: a disznó lefogásától, leölésétől, feldarabolásától kezdve az asztalok megterítéséig, a tálalásig, felszolgálásig. A csapatoknak oda kellett figyelniük az igényes munkára, és sikerült is nehézzé tenniük az ítészek dolgát. Ahogy elkészült az ebéd, vinni is kellett a zsűri asztalára. Volt, aki egy fogást, volt, aki egész menüsort kínált, így a zsűri több órán át kóstolgatott és tanakodott. Tapasztalt szakértőket kértek fel erre a feladatra: dr. Horaţiu Suciu marosvásárhelyi szívsebészt, Tóth Sándor nyárádszeredai polgármestert, Mátyás János három évtizedes tapasztalattal rendelkező nyárádszeredai böllért, Dósa Árpádot, a kibédi Dósa húsfeldolgozó üzem tulajdonosát, valamint Szőcs Előd mesterszakácsot.

Muzsika, kézműves termékek, versenyek

Amíg a zsűri végezte a dolgát, az egyre növekvő tömeg is igyekezett. Ugyanis a közönség is szavazhatott, ezért nem is volt hiány kóstolgatókból. A napsütés, a finom étkek és borok jó hangulatot eredményeztek, egy háromtagú muzsikus csapat többször is maga mögé utasította a térzenét, az őket körülállók vígan dalolhattak egész nap.

A teret nemcsak az érdeklődők töltötték be, a kézművesek bódéi is kinyitottak. Ott volt az őszi zakuszkafesztiválról már ismert marosvásárhelyi „mustáros fiú”, a szovátai Arteus termékei, a nyárádszeredai Mirabilis gyertyadíszei, a székelyvajai Pécsi Székely Kürtős finomságai, a marosvásárhelyi Horgi Tcucc kézműves ékszerei, a harasztkeréki Krizsán Apis mézei és méhészeti termékei, a messzebbről érkezett Fenyőkuti Esztena hozott sajtokat, ordát, száraz szalámit, zakuszkát, lekvárt, szörpöt, kalácsot és házi csokoládét. 

A nyárádmagyarósi Vass Manufaktúra 2020 óta termeszt fekete ribizlit, amiből pálinkát, bort és szörpöt készít, amit maga palackoz. Az évente bővülő ültetvény elérte a 70 árt, így a túlnyomóan online értékesítés mellett most elkezdtek piacokra és eseményekre is eljárni termékeikkel – tudtuk meg Vass Róbert tulajdonostól. A székelytompai Pataki Beáta hét éve készít kézműves szappanokat, szilárd samponokat, kézkrémeket, testápoló tömböket, hajápoló szereket, gyógynövényes kenőcsöket, murokmagolaj-szappant, hajolajat, szérumokat. A Natural Beauty Body termékeket főleg online értékesíti, de néhány kis üzletben is kaphatók, egy havi vásárra is eljár a tulajdonos, és ha már a saját falujában volt fesztivál, nem hagyhatta ki az alkalmat – tette hozzá.

A gyermekekre is figyeltek a szervezők: míg a legkisebbek a játszóteret lepték el, addig a nagyobbak a sátorban disznóköröm-manikűrre ülhettek be, azaz a disznóbokát és -körmöt festhették és díszíthették. Erre harminc-negyven gyerek nevezett be, a végén a szervezők a legijesztőbb, a legromantikusabb és a legdíszesebb disznómanikűrt díjazták. A fiúk főleg a disznódartsban próbálták ki ügyességüket; az itt felajánlott játékmalackák hamar elfogytak, ami a szervezők szerint igen nagy érdeklődésre utal. A szervezők közösségi oldalára disznóbúcsúztatókkal lehetett benevezni, ezek közül a nyárádszentbenedeki Imre Márta versikéje kapta a legtöbb szavazatot s a díjat is.

Jól szórakoztak

Az érdeklődő tömegben mi is kíváncsiskodtunk, azt próbáltuk megtudni, hogy érezték magukat a résztvevők. A marosvásárhelyi Kémenes Hajnal legutóbb gyermekkorában vett részt disznóvágáson, kíváncsi volt arra, hogy mi történik egy ilyen eseményen. Nagyon jó kezdeményezésnek tartja, örült a jó hangulatnak, a gyermekfoglalkozásoknak. Úgy véli, az emberek nem kimondottan ebédelni, hanem szórakozni érkeztek szombaton a helyszínre. Ő székelyföldi születésű, ezért – a kolbászt kivéve – egészen más ízvilágot és más elkészítési módozatokat talált itt, éppen ezért volt érdekes ezeket kipróbálni – mondta elégedetten.

A gernyeszegi Balogh József nem titkolta: azért érkezett, hogy ellopja a disznóvágó-fesztivál ötletét, és azt a Felső-Marosmentén is megszervezze, de azt tapasztalta, hogy a nyárádmentiek megelőzték ebben. Nagyon finomak voltak az ételek és a borok, szülei, nagyszülei ízeit is megtalálta, sok ember szórakozott, a zsűrinek nehéz dolga volt, ezért sikeresnek tartja a rendezvényt, hozzátéve, hogy remélhetőleg lesz folytatása.

A tömegben magánemberként ott volt Marosvásárhely elöljárója is, aki örült annak, hogy sok régi ismerőssel találkozott. A kulináris jellegű fesztiváloknak azért nagy a jelentősége, mert ételeink révén is hagyományt ápolunk, és ezeket át kell adni a következő nemzedéknek. – Ez egy olyan hely, ahol jó ételekkel szolgálnak, és jó barátokkal lehet találkozni, itt van a Nyárádmente színe-java, ezért is jött el sok marosvásárhelyi is a rendezvényre – nyilatkozta lapunknak Soós Zoltán polgármester.

Az asztalok túlodalán sürgölődők közül Bakos Gyula elmondta: a holtmarosi csapat baráti társaságként jelentkezett be a fesztiválra, első alkalommal sütöttek-főztek, és nagyon jól érezték magukat. A szovátai City Taxi társaság tulajdonosa közeli kapcsolatban áll a Murok egyik társtulajdonosával, a tavalyi zakuszkafesztiválon is itt voltak. Nagyon elégedettek a tapasztaltakkal, szeretnek versenyezni, jól érezték magukat – árulta el Grünesz Csaba, míg a társaság által felkért, szakmáját illetően erdész Demeter Zsolt böllér és szakács hozzátette: köszönik a meghívást, nagyon jó társaság volt itt, jól érezték magukat.

Értékelt tudás és jókedv

A tervezetthez képest csupán fél órát késett a délutáni eredményhirdetés: a zsűri minden mellébeszélés nélkül bejelentette, hogy a fesztivál legjobb böllérének járó díjat az RMDSZ csapatát erősítő székelytompai György Pálnak ítélte oda, a legjobb fül- és bőrkóstolót a makfalvi csapat kínálta, a legjobb bográcsost a BSG, a legjobb grillezett ételt a Sikkaszós csapat készítette. A közönségdíjat a City Taxi vitte el, 307 szavazatból 136 cédulán szerepelt a neve, a fesztivál különdíját, a Dósa mészárszék termékkosarát is a BSG nyerte el.

Napnyugtával az idő hűvösre fordult, de a hangulat nem hagyott alább, volt, aki pakolt és hazaindult, volt, aki még a tepertőt olvasztotta, de a szervezők tüzet gyújtottak, amit körülálltak az érdeklődők, és a muzsikusok vezetésével tovább folyt a dalolás. Mert a szervezők előre megmondták és figyelmeztetőül ki is függesztették, hogy „A legjobb disznótorosok azok, akik nemcsak a húst, hanem a jókedvet is feldolgozzák!”