Mintegy hete az adóamnesztia kérdése is felvetődött pénzügyi berkekben. Persze nem úgy, ahogy ezt a kérdést komolyabb helyeken megközelítik, például egy tervezet közvitára bocsátásával, hanem az egyik volt pénzügyminiszter említette a dolgot egy televíziós műsorban.
Mintegy hete az adóamnesztia kérdése is felvetődött pénzügyi berkekben. Persze nem úgy, ahogy ezt a kérdést komolyabb helyeken megközelítik, például egy tervezet közvitára bocsátásával, hanem az egyik volt pénzügyminiszter említette a dolgot egy televíziós műsorban. A jelenlegi pénzügyér is megerősítette, hogy gondolkodnak a dolgon, aztán pár napra rá pontosított: csakis az állami vállalatokra gondoltak. Így ez már nem adóamnesztia, csak sima dilettancia, szép csomagolásban tálalva.
A világ legfejlettebb gazdaságaiban is fordul elő olyan, hogy felhalmozódnak egyes adófizetők tartozásai, és van hogy erre a hatóságok adóamnesztiával reagálnak. Vagyis elengedik a tartozás egy részét, vagy az esetleges bírságot, ha az adós önként fizet. Nálunk is volt ilyesmire több példa az utóbbi években. Az adóamnesztia mint eljárás maga is örök vitatéma szakértői berkekben, mert eleve nem korrekt az adóikat tisztességesen befizetőkkel szemben kivételezni a hátralékosokkal, ám ha az állam másként nem tudja behajtani egyesektől az őt megillető pénzt, akkor erre csak kell valamilyen megoldást találni.
A komolyság, ahogyan a témát felvetették a Dâmboviţa-parton, arra utalt, hogy ha már az állam amúgy is képtelen behajtani a pénzét, akkor a széllelbélelt politikusok ezt a kudarcot szépen csomagolva úgy csinálnak, mintha éppen valami nagy jót tennének.
De bár még a látszatjótékonykodáshoz is ostobák. Legalábbis az a miniszter biztosan, aki a kérdést tisztázó nyilatkozatában még nyíltan meg is fenyegeti a magánszemélyeket, hogy náluk aztán amnesztiáról szó sem lehet, sőt, rettegjenek csak a büntetéstől. Mert annál világosabban látszik, hogy ennek a kormányzatnak esze ágában sincs tisztességesen gazdálkodni az állami kézben levő vállalatokkal, csak a hasznot akarják ezekből a saját és haverjaik zsebébe átjátszani.
Az adótörvény, eddig úgy tudtuk, mindenkire, állami és magáncégre egyformán vonatkozik. Ha a kormány az adótörvényt csak a magánadózókon akarja számonkérni, az államiakon nem, akkor két dologról lehet szó. Az egyik az, hogy egyszerűen nem képesek menedzselni az állami cégeket, mert balekok a cégvezetés egyszeregyében, és ez nagyon rossz, mert távlatilag a csődöt fogják a nyakunkba önteni. A másik lehetőség még rosszabb, az, ha most a miniszter szájával mondták ki, hogy az állami cégszektor az adótörvény felett áll. Mert túl azon, hogy ez olyan autoriter gazdaságpolitikára utal, amit diktatúrákban szoktak űzni, azt is jelenti, hogy az országot és magán adófizetőit csak nyúzni való birtoknak és vadaknak nézik.
