Nem lehet véletlen,
hogy pont a gyermeknapon kötött bele az EP-választásokat megnyert liberálisok pártvezére az informatikai ágazat alkalmazottainak személyi adókedvezményébe. Csak a még kormányzó szociáldemokratákat akarta támadni, de sikerült fényesen bizonyítania, hogy a gazdaszellemet illetően még nem nőtt ki a gyermekkorból.
Ha ez sikerült volna neki, és a gondolkodásra is fordítana annyi energiát, mint a szájhűtésre, megtalálhatta volna a fogást a kormányosokon ezen a téren is. Mert a liberális politikusnak persze azonnal válaszolt a kormány szakminisztere is, hangsúlyozva, hogy az informatikai ágazat mekkorát fejlődött az ő áldásos támogatásuknak köszönhetően. Így sikerült olcsó politikai nyilatkozatpárbajjá silányítani egy olyan ügyet, amiben az összes, az utóbbi másfél évtizedben kormányzó párt bukásra vizsgázott.
Mert az tény és való, hogy még a múlt évtized közepén a szocdemek kedvezményt vezettek be az informatikai ágazat személyi jövedelemadózásában, és a kedvezményezettek körét nemrég bővítették is. Minden lehetséges alkalommal el is dicsekednek vele. Biztos ennek is van szerepe abban, hogy az ágazat üzleti forgalma és jövedelmezősége a többszörösére nőtt ez idő alatt, és manapság az informatikai szektornak akkora a hozzájárulása az ország bruttó nemzeti össztermékéhez, mint a mezőgazdaságnak. Ezek önmagukban szép eredmények, de a kép korántsem teljes. Azt is hozzá kell tenni, hogy nálunk az informatikai ágazatban a munkavállalói tábor alig 2 százaléka dolgozik, miközben az uniós tagállamokra vetítve ugyanez az arány 3,7 százalékos. Vagyis adókedvezménnyel együtt nálunk alig feleannyian kapnak ilyen jól fizető és termelő ágazatban munkát, mint lehetne. Mert ha az adókedvezmény bevezetésével egy időben elkezdték volna a szakirányú oktatást és az iparágnak fontos infrastruktúrát is fejleszteni, távlatban gondolkodva és ésszel dolgozva az elmúlt másfél évtized alatt, ma lehet, hogy nem százezer, itthoni viszonylatban jól kereső infós szakit számlálnánk az országban, hanem legalább kétszer ennyit, és mellettük még esetleg iparági nagyhatalmakat is sikerült volna bevonzani. Például úgy, ahogy egy határral nyugatabbra sikerült megtelepíteni az autóipari nagymenőket. Ha egy, az adott időben kétségtelenül okos ötletre rátették volna mindazt a munkát, amiért elvileg a politikusokat a választók megfizetik, az államkassza ma többszörösét kaphatná az informatikai adóbevételeknek is. És ilyen gyászvitézeknek nem jutna mandátum sem a kormányoldalon, sem az ellenzékben. Amihez nekünk kellene okosan választani néhány törvényhozási ciklusnyi időn keresztül.
