2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A kamasz- és felnőttvilág közötti szakadékba tekint bele,

majd egy tinédzser végső lépésének válik szemtanújává az Ariel színház drámafoglalkozással egybekötött új ifjúsági előadásának közönsége. A legsérülékenyebb korosztály számos kérdését, bizonytalanságát felszínre hozó produkciót, Háy János Völgyhíd című darabját legutóbb a Bolyai líceum és az Elektromaros középiskola egy-egy diákcsapata kísérhette figyelemmel. A fiatalok az előadás után a színház szakemberei irányításával megvitatták, átértékelték a látottakat, majd arra is lehetőséget kaptak, hogy megváltoztassák a tragikus végkifejletet.

Az Ariel színház nagy hangsúlyt fektet a mesejátékokból kinőtt, felnőttelőadásokra még nem igazán vevő tizenéves korosztály megszólítására. Ezt a célt szolgálják a drámapedagógiai foglalkozásokkal kísért előadások. Az első ilyen produkciót, Az ablak címűt tavaly januárban a pécsi Bóbita Bábszínház hozta el Marosvásárhelyre, szakmailag ez inspirálta a színház társulatát a Völgyhíd színpadra állítására. 

A Vidovszky György rendezte Völgyhíd a 17 éves Péter története, aki anyagias apjától és túlságosan konfliktuskerülő anyjától nem kapja meg azokat a kapaszkodókat, amelyek a kamaszkor mélységei fölött átsegíthetnék. „Hidat kell építeni, melynek karcsú teste átnyúlik a völgy fölött, ahogyan az apa karja ível az anya válláig (…) s a karívbe egy gyermek csimpaszkodik, ott lóbálódik, anya és apa gyermeke, ott lóg ereje fáradtáig fölötte a nagy mindenségnek...” – hangzik el többször is a megoldást jelent(het)ő üzenet, a híd azonban nem épül meg, és a szeretetéhségét, magányát párkapcsolatába menekítő, valóságos lelki kizsákmányolóvá váló fiatal öngyilkosságot követ el, kedvesét is a mélybe rántva. Ezt a végletes helyzetet értelmezik és írják át a drámafoglalkozáson részt vevő középiskolások. 

Az Ariel színház társulatát az előadás de-cemberi premierje után Gyevi-Bíró Eszter, a budapesti Kolibri Színház drámapedagógusa készítette fel az interakció levezénylésére. A marosvásárhelyi társulat kellő érzékenységgel sajátította el a játékmester szerepét, erről legutóbb magunk is meggyőződhettünk.

Fotó: Nagy Tibor


Deda-bőr, apabőr

Az Elektromaros középiskola csapatának drámafoglalkozását az előadásban a Péter tanítónőjét alakító Gáll Ágnes bábszínész és Fehér Csaba irodalmi titkár irányította.

– Volt-e az előadásban valami számotokra furcsa? – hangzott el az első „bemelegítő” kérdés, amelyre a kizárólag fiúkból álló csapat egyik tagja azonnal válaszolt: – Volt, de a végére minden kitisztult. 

A foglalkozást irányítók a történet főhősének arc nélküliségére irányították ezután a figyelmet – Pétert egy kapucnis széldzseki (anorák) jeleníti meg –, majd arra kérték a jelenlévőket, hogy töltsék meg tartalommal ezt a formát, azaz a látottak alapján körvonalazzák a fiú személyiségét. Érzékeny, félénk, megtört, akaratos, elszállt, visszahúzódó, maximalista – telt meg pillanatok alatt a Péter jellemvonásait tartalmazó tábla. A továbbiakban a társaság két részre – a fiú barátnőjének testvérét képviselő Deda, valamint az apa csoportjára – oszlott fel. Ezzel el is kezdődött a fantáziajáték, a csapattagoknak ugyanis az említett két szereplő bőrébe bújva kellett válaszokat megfogalmazni az öngyilkosság indítékáról, illetve körülményeiről. A hangulat a két meglepetésvendég, a szülőket játszó színészek érkezésével fokozódott. Az apát alakító Cseke Péter és Gönczy Katalin, az „anya” zseniális improvizációkkal állta az okos, lényegretörő, időnként egészen váratlan kérdések ostromát. A drámafoglalkozás utolsó mozzanataként a diákok átírhatták a történet végét. Három csoportot alkotva kellett megjeleníteniük, hogy milyen lesz Péter nyara, illetve hogyan alakul az élete tíz és harminc év múlva, ha az öngyilkosság helyett az életet választja.

A foglalkozás után a szakembereket a közös játék szerepéről kérdeztük.

– A fiatalok egy erős végkifejletet láttak, ami nem maradhat feldolgozatlanul. Ezt segíti a drámafoglalkozás. A cél nem a biztos válaszok keresése, hanem az, hogy körüljárjuk a témát, és gondolatokat ébresszünk a diákokban – mondta Gáll Ágnes.

– Ezeken a foglalkozásokon a kommunikációs és a problémamegoldó készség fejlődik, a résztvevők kíváncsibbak lesznek a világra – tette hozzá Fehér Csaba, majd azt is megjegyezte, hogy a Völgyhíd után szervezett eddigi három-négy találkozón mindig nagyon „jókat” mondtak a diákok.

– Most egy igazán aktív csoporttal volt dolgunk, kiválóan működtek együtt a fiatalok. De a fontos kérdések akkor is elhangzanak, ha visszahúzódóbb, csendesebb egy társaság. Az a tapasztalatom, hogy a tizenévesek már mindent tudnak, csak ahhoz, hogy el is mondhassák, kell nekik egy lendület.

– Mennyire kerül felszínre ezeken az alkalmakon a diákok saját élete? – kérdeztük.

– Mivel a foglalkozás mindig egy konkrét cselekményre épül, a kérdések, válaszok is arra irányulnak, a saját élethelyzetek, problémák kibeszélésére nincs keret. De így is van jól, hiszen ez nem terápiás jellegű együttlét, a cél a problémamegoldó képesség, illetve a kreativitás fejlesztése – tudtuk meg a drámafoglalkozás irányítóitól. Fehér Csaba és Gáll Ágnes azt is elárulta, hogy a Völgyhíd még számos iskolai osztálynak nyújt az elkövetkezőkben megnyilvánulási lehetőséget.

A drámafoglalkozásokkal kísért ifjúsági előadás egy olyan stabil irány, amely az elkövetkezőkben is fontos alkotóeleme lesz az Ariel színház életének – értettek egyet a szakemberek.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató