2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Diáklelkeknek kapaszkodó

Mit tehet az iskolapszichológus, ha a diákok közötti agresszió vagy a cyberbullingnak nevezett internetes zaklatás jelenségével találkozik, és mi a dolga akkor, ha a segítségét igénylő kiskorú az öngyilkosság gondolatát fontolgatja?

Mit tehet az iskolapszichológus, ha a diákok közötti agresszió vagy a cyberbullingnak nevezett internetes zaklatás jelenségével találkozik, és mi a dolga akkor, ha a segítségét igénylő kiskorú az öngyilkosság gondolatát fontolgatja? Erről beszélgettünk a Maros megyei szakemberekkel tartott Újdonságok és irányzatok az iskolapszichológiában című szimpózium alkalmával.

– Ha nem ismerjük mindkét fél – az áldozat, illetve az elkövető – változatát, nem találhatjuk meg a konfliktus kiváltó okát. Ha az agresszor elzárkózik a párbeszédtől, nem sok esélyünk van a helyzet megoldására – mondta Adriana Cerghedi pszichológus, a Maros Megyei Oktatási Erőforrás és Tanácsadó Központ igazgatója az iskolán belüli erőszak kapcsán. Cerghedi szerint a média túl sokat foglalkozik ezzel a jelenséggel, illetve az ok-okozati összefüggések ismertetése nélkül mutatja be a kirívó eseteket, ahelyett, hogy a pozitív attitűdöket mint követendő példát népszerűsítené.

„Nemcsak akkor, ha baj van…”

Kovács Emese Mezőpanit községben látja el az iskolapszichológusi teendőket, hivatását hat éve gyakorolja itt. Óvodásokkal és iskolásokkal is foglalkozik, és nemcsak a problémás esetekre igyekszik megoldást találni, csoportos tevékenységeket is tart egy-egy osztálynak.

– Az iskolapszichológus legfőbb feladata a megelőzés, a gyerekek lelki egészségének megőrzése. Ezért van szükség a személyiséget, illetve az érzelemszabályozó képességet fejlesztő tevékenységekre. Ha elkezdek egy osztállyal foglalkozni, többen fordulnak hozzám az osztályközösségből egyéni problémáikkal, mert már nem érzik úgy, hogy aki pszichológushoz jár, az beteg, és el kell szigetelődnie a többiektől – mondta a halk szavú, mosolygós hölgy, aki hat esztendő alatt sokféle esettel – óvodán, iskolán belüli agresszióval, szorongó, alulteljesítő diákokkal – találkozott, és bőven volt alkalma megtapasztalni, mennyire fontos az, hogy a szakember a hozzá forduló gyerek ritmusához igazodjon, megvárja, amíg a segítséget, útbaigazítást igénylő megnyílik. Emese az internetes zaklatás jelenségéről mutatott be egy dolgozatot a szimpóziumon Tatai Csillával, a marosvásárhelyi Friedrich Schiller Gimnáziumból érkezett kolléganőjével közösen. Kutatásukból kiderül, hogy mind a vidéki, mind a városi 5–8. osztályos gyerekek többsége lelkes számítógép-használó és internetező. A megkérdezettek több mint 6 százaléka e-mailben, több mint 10 százaléka csevegőoldalakon kapott már fenyegető vagy sértő üzenetet, 13,2 százalékuk imázsromboló kontextusban láthatta viszont magát egy virtuális oldalon, a diákok 21 százalékáról akaratuk ellenére kerültek fel információk a világhálóra, 33 százalékuknak pedig ellopták a jelszavát és nevükben sértő üzeneteket küldtek. Ugyanakkor a megkérdezettek több mint egyharmada használta már más jelszavát információszerzés, üzenetküldés, illetve valakinek a megalázása céljából. A szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy mennyire nehéz leleplezni a rendszerint névtelenül „működő” zaklatót, ugyanakkor a következmények tudatosításának, illetve a felnőttek internetes, védelmező jelenlétének fontosságát hangsúlyozták.

„Örülök a negatív energiáknak”

Muica Ottó a nonkonformista pszichológusok közé sorolja magát. A marosvásárhelyi Avram Iancu szakközépiskolában tevékenykedő fiatalember a serdülők párkapcsolati problémáival, szülő–gyerek közötti konfliktushelyzetekkel szembesül nap mint nap, de extrémebb esetekről is van mit mesélnie.

– Számos probléma forrása a csonka család. Amikor a szülők kimennek külföldre dolgozni, az itthon maradt tizenévesnél a viselkedésváltozás jelei mutatkoznak, beilleszkedési zavarokkal küszködik, agresszívvé válik. Ennek az a magyarázata, hogy nincs aki megtanítsa arra, hogyan verbalizálja az érzelmeit, indulatait. Én kifejezetten örülük a negatív energiáknak, azok ugyanis egy óriási energiaforrást jelentenek, ami nagyon produktív tud lenni. Csoportos foglalkozásokon, rajzban, gitárjátékban vezethetők le ezek a feszültségek.

Ottó szerint a lelki kapaszkodókat nyújtó szakemberhez való viszonyulás még mindig előítéleteken alapszik, nemcsak a diákok, hanem elsősorban a szülők részéről.

– Sokan sztereotipikusan fogják fel az egészet, már a „pszicho…” szó hallatán elkönyvelik, hogy én itt elemezgetem, gyógyítgatom a hozzám fordulókat, diagnózisokat állapítok meg. Pedig egyáltalán nem így van. A serdülők képezik a kedvenc korcsoportomat. A tizenévesek az identitáskeresés időszakát élik, és mindenre, amit felajánlunk számukra, az első reakciójuk a visszautasítás. Az ebből származó lehetőségeket kell kihasználnia a pszichológus szakembernek. Ha csúnyán beszélnek, én is ugyanolyan stílusban szólalok meg a társaságukban, egy szintre kerülünk, befogadnak, aztán én lépek egyet felfelé, és őket is viszem magammal. Ez manipuláció. A társadalom megbélyegezte ezt a szót, pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magunk javára irányítjuk mások viselkedését. Ez esetben például mindenképpen a diákok érdekében történik.

A pszichológus gyakran kerül kapcsolatba olyan diákokkal, akik azon gondolkoznak, hogy véget vessenek életüknek. Tapasztalatai alapján az esetek 70 százalékában mindössze figyelemfelkeltési szándékról van szó, de vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a kamasz tényleg meg akarja tenni a végzetes lépést.

– Ha nem reklámozza, hogy mire készül, illetve hirtelen igyekszik mindenkivel jóban lenni, az már egy komoly figyelmeztetés. Ilyenkor azt a módszert alkalmazom, hogy felvetek az illetőnek egy olyan témát, ami nagyon érdekli, belemélyedünk, majd a találkozó végén nagyon komolyan leszögezzük a következő beszélgetés időpontját, amikor folytathatjuk a beszélgetést. A diákot így arra késztetem, hogy felelősséget vállaljon azért, hogy újra eljön. Miközben pedig telik az idő, megpróbálunk megoldást találni a kilátástalannak tűnő helyzetre.

Muica Ottó nyíltan vállalja, hogy nagyon beleavatkozik a serdülők mindennapjaiba. Közvetlen kapcsolatot alakított ki velük, őt akár tegezni is lehet, hiszen tudja, a tisztelet nem a „jó napottal”, hanem a szabályok betartásával kezdődik.

 

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató