Dél-Afrikában állítottak emléket László Gyula világhírű borásznak

A Kis-Küküllő Borlovagrend erdélyi delegációja és a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége a Dél-afrikai Köztársaságban állított emléktáblát dr. László Gyula erdélyi születésű világhírű borásznak, aki kiváló szakmai tudását kamatoztatva e távoli országban telepített szőlősöket, és világhírű borokat állított elő. Elismerést vívott a borászok és a borkedvelők körében, ma is példaképként tisztelik a világ minden táján. 

Kutyfalvától Stellenboschig

Az erdélyi köztudatban nemigen ismert dr. László Gyula neve, azonban a borászok annál inkább tudják, kit tisztelnek benne, miért kell felnézni rá. Annál is inkább, mert tájainkról indult, előbb a romániai borásztársadalom elismerését vívta ki, majd Dél-Afrikában szerzett hírnevet magának és borainak. 

1926-ban született Kutyfalván, 1946-ban érettségizett a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd 1951-ben a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet. 1954-ben a moszkvai Timirjazev Akadémián doktorált. Pályáját tanársegédként kezdte a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián, majd a doktori cím megszerzése után a bukaresti Mezőgazdasági Kutatóintézet mikrobiológiai laboratóriumát vezette. Első tudományos munkái az 1950-es évek elején jelentek meg. Romániai tartózkodása idején mintegy félszáz dolgozatát közölték román, francia és német szaklapokban, Dél-Afrikában angol nyelven publikált. A legjelentősebb munkája a Borászat, amely 1963-ban jelent meg, Csávossy Györggyel és Mezei Sándorral közösen írta. 

1959-től az egyik leghíresebb román borvidék, a Valea Călugărească szőlészeti és borászati kutatóintézetének igazgatója volt. A hetvenes években politikai okok miatt elhagyta Romániát, és a Dél-afrikai Köztársaságban telepedett le. 

Jakab Sándor, a Kis-Küküllő Borlovagrend nagymestere, az egyesület elnöke kezdeményezte, hogy avassanak emléktáblát dr. László Gyula emlékére, hogy a neve ne merüljön feledésbe, hogy bárki, aki a stellenboschi borkombinátba ellátogat, tudja, hogy ott egy erdélyi magyar ember telepítette a szőlősöket, és honosította meg a szakszerű borászatot.

– Borlovagrendként a több mint ötven Kárpát-medencei rendet tömörítő Magyar Borrendek Országos Szövetségének is tagja vagyunk. Állandó kapcsolatot tartunk, sok rendezvényen, borászati szaktalálkozón, tanulmányi utakon, borkóstolókon veszünk részt Dél-Tiroltól Franciaországig, Németországtól Svájcig és Ausztriáig. Tavaly az MBOSZ kirándulást szervezett Dél-Afrikába, én is részt vettem rajta. Ekkor döbbentem rá, hogy három hatalmas tekintélyű magyar borász tevékenykedett itt, ketten magyarországi származásúak – Gál Tibor és gr. Pongrácz Dezső –, a harmadik, dr. László Gyula kutyfalvi születésű, akit személyesen is ismertem. 1974-ben, diákkoromban találkoztam vele a csombordi pincében. Itt dr. Csávossy György borász tanárommal a Heres borpárlattal, új típusú konyakkal kísérleteztek. László Gyula abban az időben a Valea Călugărească-i kísérleti állomásnak volt az igazgatója. Az, hogy magyar nemzetiségű szakember vezetett egy ilyen neves vállalkozást, akkoriban óriási dolog volt. A hetvenes évek derekán „sugallták” neki, hogy jobb, ha eltűnik Romániából. Egy párizsi konferenciáról már nem akart visszajönni, de a felesége ragaszkodott hozzá, így két évet még Romániában éltek. Párizsban találkoztak gróf Pongrácz Dezsővel, aki akkor már borászként dolgozott Dél-Afrikában. Ő hívta, mondván, szükség van rá. Így családjával együtt elmentek, és Stellenboschban telepedtek le, ahol előbb kutató, majd a helyi Bergkelder borkombinát vezérigazgatója lett – mondta Jakab Sándor nagymester. 

A László-borok világhírűek lettek 

– Óriási munkát végzett, nagy szőlőültetvényeket telepített, kiválasztotta azokat az új fajtákat, amelyek az ottani klímának és talajnak legjobban megfelelnek. Gondolok itt a pinot noirra, a sauvignonra, a cabernet sauvignonra, a sauvignon blancra, a chardonnay-ra. A világ egyik déli csücskénél, a Fok-félszigeten, Fokváros és a Jóreménység foka között egy 100 kilométer széles területen telepített szőlőt. Aztán a saját „receptje” szerint kezdte előállítani a László-borokat. Ezek előbb Dél-Afrikában lettek kedveltek, majd az egész világot meghódították. Sajátos innovációi voltak, például a vörösborokat kisebb hordókban érlelte, a hordókészítéshez Magyarországról és Franciaországból szerezte be a cserefát. Ez kiváló minőségű bort eredményezett. A másik, hogy létrehozott egy bortrezort, ahová összegyűjtötték a híres borokat a világ minden tájáról, és innen értékesítették. Érdekesség, hogy a trezort egy hegy alatti alagútrendszerben helyezték el, ezzel energiatakarékossá téve a tárolást. Ma is több millió palack bort tárolnak itt. Szomorú, hogy László Gyula 2010-ben bekövetkezett halála után a cég hanyatlani kezdett, de remélhetőleg az új tulajdonosok tovább ápolják az emlékét – fogalmazott Jakab Sándor.

Az emléktábla állításának ötlete megvalósult, az avatásra március 30-án került sor, amelyen húsz erdélyi borász és családjuk, az MBOSZ tagjai, a Hungarian Winemakers in South Africa Society tagjai, a Dél-Afrikában élő Fábián család, valamint a László család tagjai vettek részt, akik támogatták a kezdeményezést. Az emléktába a stellenboschi Bergkelder cégnél áll, amely az erdélyi borászok reménye szerint olyan turistacélpont lesz, ahová sokan ellátogatnak majd.