Dama

• 2024-10-18 11:00:00

• Nagy Attila

Püthagorasz lánya, Dama,

Miféle titkokat súgott neked,

Hagyott rád Apád?

És mit szólna hozzá korcs korom,

Ha elferdítve mindazt,

Mocskos szájakból 

Visszahallanád?

Elvész-kivész a Minden...

Szárnyaszegett lelkünk

A testbe visszahullt –

Az annyiféle változásba

– Melyről nem tudni még, hogy merre –

Csak belevonít a sok-sok

Nyomorult...

A bölcsesség nyugalmát újra,

Ki tanítaná meg nekünk?

Háborút háborúra halmoz

A fondorlatként eladott

Álderűnk...

Mint görög tragédiának hősei:

Győztesen nem kerül ki senki

Abból, amit elbliccel folyton

Az annyiféle, öncélját kergető

Niemand...

Püthagorasz lánya, Dama,

Már nem lehet hallgatni úgy 

És annyit... De, Apád követni,

 Ki lenne ma oly botor és érett?

Ki vállalná ma ép testtel és ésszel,

És mivégett?

Nem járna érte sem legális,

Sem illegális, bármiféle pénznem...

Érted-e mindezt, Dama?

Én nem értem, de félem –

A nyugalom bölcsességét,

Ki tanítaná meg nekünk...

Kiborítva, mint a faeces,

Nagyon bűzlünk s eszementként

Továbbra is csak ürítünk és 

Ürülünk...

2024.06.26.