A dalnokok ideje lejárt
2012-04-24 16:21:51
- Szer Pálosy Piroska
A közelgő helyhatósági és parlamenti választásokat megelőző kampányműsorokhoz a politikai pártok költségvetésében a fellépők gázsija sem elhanyagolandó. Egy felmérés szerint a román sztárok nagy része nem válogatós, szíves-örömest szerepel bármelyik párt kampányműsorában.
A közelgő helyhatósági és parlamenti választásokat megelőző kampányműsorokhoz a politikai pártok költségvetésében a fellépők gázsija sem elhanyagolandó. Egy felmérés szerint a román sztárok nagy része nem válogatós, szíves-örömest szerepel bármelyik párt kampányműsorában. A megkeresett együttesek közül fellépésenként 1700 eurótól 15.000 euróig terjedő árkategóriában válogathatnak a pártok kampányfelelősei. De akad olyan humorista/zenész is (I.Gy.P.), aki semmi pénzért nem vállalna kampányszereplést, szerinte „ez az egész egy húsz éve tartó mizéria”.
A nyílt vagy burkolt politikai kampányok mifelénk is jó ideje elkezdődtek. Időnként érzékelhető, miként válnak egyesek az ingyenreklámok haszonélvezőjévé. Választási kampányok során a politikai alakulatok mindegy, hogy mit, de annál rosszabb, ha semmit sem írnak alapon próbálják a kisebb-nagyobb közösségeket mindenáron megnyerni. Következésképpen a közlemények, sajtótájékoztatók nagy része ingyenes önreklámozássá korcsosul.
Lemaradni egy sajtótájékoztatóról? A politikusok számára egyértelmű, hogy egyetlen médium sem kockáztat, hisz nem tudni, épp mi hangzik majd el. Ám egy régi mondás szerint ami csak úgy, az ölünkbe pottyan, nem egyéb mint férges gyümölcs.
Jó ideje egyik intézményvezetőnek akadt folyamatosan közölnivalója, és erre a sajtó vevőnek bizonyult. A megjelent interjúkat, beszámolókat olvasva/hallgatva azon morfondíroztam, hogy miért nem esik szó azokról a negatív jelenségekről is, melyek a helyi polgárok körében szóbeszéd formájában terjednek. Kényelmetlen lett volna megkérdezni, hogy az illető intézmény saját alkalmazottainak – helyi tanácsi határozatra hivatkozva – miért az „egyéni normák szám szerinti teljesítése végett” kell büntetéseket kiróni a polgárokra? Állításuk szerint „ellenkező esetben nem kapják meg teljes havi járandóságukat”. Illetlenség lett volna rákérdezni, van-e valóságalapja annak, hogy a beosztottak alaposan kell mérlegeljék, kinek a kocsijára tesznek büntetőcédulát, ha nem akarnak maguknak rosszat? Vagy többet megtudni azon vezető beosztásban alkalmazott kilétéről, akit a beosztottak tevékenykedni nem láttak, szerintük „valakinek a valakije”.
Summa summarum az ingyen-reklám jól jött a vezetőnek, a sajtó közölte a „megvalósításokat”, melyek információjellege az olvasó szemszögéből akár jelentéktelennek is tűnhetett, ám annál értékesebbé vált a „főnöknek” a róla megjelent sajtóanyagot tartalmazó dossziéban.
Mindig is a média „kapuőreire” hárult az információk alapos megrostálásának felelőssége. Az olvasók egyre kevésbé hajlandók lenyelni a semmitmondó üzeneteket, hisz a közlemények, sajtótájékoztatók csak akkor érdekesek, ha valami érdemlegeset közölnek.
A hír mögötti valóságot feltáró éber őr szerepét betöltve kell/ene szolgálni az olvasókat választási kampány idején is. A sajtót a hatalom szeretheti, ha sikerül megnyernie és a maga oldalára állítania, vagy gyűlölheti, ha az szembesíti őt tévedéseivel és túlkapásaival, azonban nem mellőzheti. Mindazáltal kötve hiszem, hogy újraéledne a bárdok és dalnokok kora, hisz most más időket élünk…
