A helyhatósági választások végleges eredményei még nincsenek meg, de a pártok már el is kezdték a parlamenti választásokra való korteskedést. A kampány decemberig szünet nélkül zajlik tovább, majd a téli ünnepek alatt neki lehet látni számba venni a csontvázakat a szekrényben.
Mert lesz azokból bőven. Helyi szinteken főleg ott, ahol évtizedekig regnáló uralom után hozott változást az önkormányzati választás, mint például Bernády városában. Ezeket később látjuk meg, de a mezei adófizetőnek ijesztőbbek lesznek azok a csontvázak, amiket most a nagypolitika pakol buzgón befelé a szekrénybe a kampány hevében.
Az év kétharmadánál tartva az államháztartási hiány szinte pontosan duplája a tavalyinak, és ezekben az adatokban még nem jelentkezik a parlament nyugdíjak kapcsán bemutatott ámokfutásának hatása. Még a kormány tervei szerinti nyugdíjemeléssel sem látszanak fenntarthatónak az idei éves deficitcélok, de ha a leköszönő parlament döntése érvényben marad, a karácsonyfa alá szép ígéreteket fogunk kapni, és az új év majd megszorító intézkedéseket hoz, pontosan úgy, mint tízegynéhány évvel ezelőtt.
Szó se róla, mindenki, aki tisztességgel dolgozott, megérdemli, hogy hajlott korára tisztességes borítékot vigyen haza neki a postás, ám a tisztesség csak sokadrangú szempont volt a kérdésben, ahogy a dolgot lerendezték, világos, hogy csak a de-cemberben besöpörhető szavazatok számítanak. Hogy utána mi lesz, a megemelt juttatásokat hány hónapig lesznek képesek fizetni, azzal fikarcnyit sem törődnek. Még a parlamenti döntés ellen tiltakozó liberális szónoklatok sem hitelesek, mert ha ez a csapat a dolgot tisztességesen akarta volna rendezni, akkor először el kellett volna törölnie a kasszát milliárdokkal megterhelő speciális juttatásokat, parlamenti és egyéb különnyugdíjakat, hogy mindenki korrektül azért kapjon juttatást, amihez befizetéssel hozzá is járult. Hogy ehhez nem volt parlamenti többségük, az tény, de legalább a szándék elárulhatta volna a korrektséget, ha lenne bennük legalább nyoma ennek. Most úgy tesznek, mintha volna bennük felelősségtudat, és álszentül alkotmánybírósági óvást emelnek. Titkon a lelkük mélyén azt remélhetik, hogy a talárosok kihúzzák őket a csávából. Ha ugyanis valaki nem nyit egy privát pénznyomdát ennek az országnak, akkor a parlament által eldöntött nyugdíjemelésbe gyorsan beleroppanhat az államháztartás, és ez a csontváz a parlamenti választások győztes pártjára fog rádőlni. Ami a nagyobb baj, hogy a vele járó számlát viszont majd az adófizetőnek kézbesítik a hitelezők.
