Folyamatosan követem a romániai média híreit, és noha természetesen elsőbbséget élveznek kutakodásaimban a Maros megyei történések, nem kerülhette el figyelmemet az a példátlan, szerencsére előzmények nélküli államelnöki megnyilvánulás, amely megtörténte után két héttel is szinte uralja a hírek egy részét mind Romániában, mind Magyarországon. Nem szeretném sokadikként minősíteni Klaus Iohannis mondatait, azok önmagukat minősítik.
Sokkal fontosabbnak vélem azt, hogy számos román nemzetiségű személyiség is elfogadhatatlannak ítélte az elnöki „performance-t”. Személy szerint úgy vélem, talán az egyik legavatottabb személy, a történész Lucian Boia minapi interjúja foglalja össze a legtalálóbban azt, amit érdemes fontolóra venni. Nemcsak a román nemzetiségű román állampolgároknak, hanem magyar nemzetiségüket töretlenül valló román állampolgároknak is. Nem ismertetni szeretném a beszélgetés szövegét, csupán két gondolatra hívnám fel az értelmes párbeszédet szívesen olvasók figyelmét.
Miután a történész sommásan számba veszi, hogy Erdély lakosságának nemzetiségi összetétele nagyjából 80%-20% arányban oszlik meg román és magyar nemzetiségűek között, felteszi a kérdést: ha ad absurdum valaki (de kicsoda?) „felajánlaná” Orbán Viktornak Erdélyt, vajon a magyar miniszterelnök elfogadná-e azt? Véleménye szerint elutasítaná, hiszen egy „mérgezett ajándéknak” lehetne tekinteni a mintegy 6 milliónyi román nemzetiségű és az alig 1,5 millió magyar nemzetiségű polgárt. Természetesen a történész teljesen hiteltelennek és mindkét fél részére nagyon károsnak tartja az Erdély elszakításának lehetőségéről fantáziáló nyilatkozatokat. Tovább is lépne, de közben megjegyzi: vajon a Románia Alkotmánya első cikkelye szerinti „egységes román nemzetállam” kitételt miért nem úgy próbálja az ország vezetése kiteljesíteni, hogy például a történelmi Moldovát (nem a Moldovai Köztársaságot értve ezalatt, hanem a jelenleg is a nemzetállamhoz tartozó Moldovát) végre bevonja a valódi fejlesztésekbe, és három évtized után legalább elkezdi összekötni autópályával, Erdéllyel?! Megjegyzése szerint Erdély egy főre eső nemzeti teljesítménye legalább kétszerese Moldova hasonló eredményének.
Lucian Boia nem hagy kétséget a továbbiakban azzal kapcsolatban sem, hogy az autonómia követelése természetes törekvés: számos európai példát sorol a katalánoktól a skótokig vagy a dél-tiroli térségig. És pontosít: ezek az autonómiák ma is léteznek, működnek évtizedek óta, és csak az utóbbi években merült fel az elszakadási törekvés, függetlenedés Katalónia és Skócia esetében, miközben a Székelyföld autonómiatervezete szövegében és törekvésében SOHA nem kérdőjelezte meg a Romániához tartozás tényét.
Biztos vagyok benne, hogy nem a történész nevének jelentése (boia de ardei) miatt sok hőzöngőnek „csípi a szemét” ez a tartalmas megszólalás.
Budapest, 2020. május 11.
