A vasárnapi választásokon már sokadjára vált
szép hazánk a fél világ előtt nevetség tárgyává a külképviseleteken szavazás címén lefolyt cirkusz okán. Egy ilyen botrány nyomán már menesztettek egy külügyért az utóbbi elnökválasztás két fordulója között, az illetőt most éppen kormányfőhelyettesnek léptetnék elő a szociáldemokraták. Az utóda éppen az elnökre kenné a felelősséget az újabb cirkusz miatt.
Annyi biztos, hogy amíg a jelenlegi koalíció a hatalom közelében marad, a külföldön élő választók szavazásának kérdésében rend nem lesz. Ez a választási eredmények láttán egyértelmű, hiszen a két kormánypárt együtt alig szerzett a parlamenti küszöböt meghaladó szavazatarányt a külföldi választókörzetekben. És ez nem csak az augusztusi könnygázas vendéglátás utóhatása, eddig is világos volt, hogy a tisztességes megélhetés reményében kivándorolt szavazók körében kevés keresnivalója van az állami juttatásokból élők voksainak osztogatással való megvásárlására specializálódott pártoknak.
A hatalomnak tehát szemernyi érdeke sem fűződik ennek a problémának a megoldásához. A mostani botrány nyomán tegnap az ellenzék vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte, de a választási hatóság is előállt egy olyan nyilatkozattal, hogy az elnökválasztásig meg kellene oldani az elektromos úton és a levélben történő szavazást. Ismerve a honi intézményrendszer tempóját, ez utóbbi nyilatkozat viccnek sem rossz. A vizsgálóbizottság pedig, ha tényleg felállítják, majd valószínűleg megállapítja, hogy az adópénzünkön jól tartott hivatali gépezetnek finoman szólva fogalma sincs arról, hogy széles e kontinens melyik országában pontosan hány választópolgára tartózkodik. És ennél is kevesebbet fog tudni arról, hogy ennek a rétegnek mekkora hányada él kint ideiglenesen, és mennyien telepedtek már le végleg, de még rendelkeznek elhagyott hazájuk állampolgárságával. Hogy csak egy példával éljünk, a nyugati országokban sem népszerűtlen sportág az adóelkerülés, ezért aki csak szürkén vagy feketén kapott munkát, az az adott ország intézményrendszerének látókörén is kívül marad. Tehát még a legjobb akarattal sem egyszerű feltérképezni pontosan ezt a választói réteget, amelyről annyit tudni, hogy népes, és évente az uniós pályázati alapokkal összevetve is tekintélyes összegű pénzt küld haza. És főleg politikai megfontolásból, de intézményi impotenciából is kifolyólag menetrendszerűen gáncsolják választói jogai gyakorlásában. Amíg itthoni parlamenti választások nyomán nem lesz hatalomváltás, ez nem is fog megváltozni.
