Alig száradt meg a tinta az új kormánytagok kinevezésén, a jól értesült suttogók szerint máris feszültség van a kormányfő és a bajszos szociáldemokrata pártvezér között.
Alig száradt meg a tinta az új kormánytagok kinevezésén, a jól értesült suttogók szerint máris feszültség van a kormányfő és a bajszos szociáldemokrata pártvezér között. A cirkusz állítólag az adóhatóság elnökének menesztése kapcsán tört ki.
A fináncok vezetőjét, akit sajtóhírek szerint korábbi üzleti szálak kötnek a pártvezérhez, már az előző kormányfő is meneszteni akarta, a hatóság gyenge teljesítményére hivatkozva, de a szándék a pártvezető ellenállásán elbukott. Szó ami szó, a hatóság gyengén teljesít, főleg az idei költségvetés összeállításakor felállított bevételi elvárásokhoz viszonyítva. De összességében elmondható, hogy az unió szintjén nálunk a legalacsonyabb az adóbevételeknek a bruttó nemzeti termékhez viszonyított aránya – ami nemcsak a hatóság számlájára írható, hanem a politikai szféráéra is, amelynek átlátható és alkalmazható szabályokat kellene alkotnia.
Az ügy újabb alkalmat adott a kormányfőnek is egy vizsgára. A gazdasági tárcát korábban két kabinetben is irányító politikus állítólag azon háborodott fel, hogy a gazdasági növekedés és a bővülő kiskereskedelmi forgalom ellenére visszaestek a héabevételek. Egy ilyen nyilatkozat simán illeszkedik a közelmúltbeli szocdem pártbeszéd légkörébe, a gond csupán az, hogy a valósághoz nincs sok köze. Mert a gazdasági bővüléssel összefüggésben emlegetett bruttó nemzeti termék kiszámításánál a fogyasztásra, a termelésre és az adókra vonatkozó adatokat is figyelembe veszik, a teljes héabevételeknek pedig csak egy része származik a kiskereskedelmi forgalom után, hiszen számos más gazdasági ágazat szereplői is fizetik ezt az adónemet. Tehát aki ilyet mond, arról azt tudhatjuk biztosan, hogy mérges, de vagy nem lát be, vagy benézni sem próbál az adatok hátterébe, mert vagy a számolással áll hadilábon, vagy a gazdaság működésével. Egyik sem vet jó fényt az illetőre. Ha értene az általa korábban kétszer is irányított szakterülethez, akkor nem mondana ilyen badarságokat, hanem utánanézne, hogy melyik gazdasági ágazatból gyűlnek be nehezen a héapénzek, és emellett még azért is aggódhatna, hogy a jövedéki adók bevételei is visszaestek. Ezek az adónemek az elemzők szerint az adócsalók kedvenc területei, tehát a bevételek apadásában lehet komoly szerepe az adóhatóság harmatos teljesítményének. De legalább ugyanekkora gond, hogy egyrészt józan ésszel szinte teljesíthetetlen bevételi célokat szabtak a költségvetés tervezésekor, másrészt az ész nélkül a közvélemény elé dobott adóreformötletek elriasztják a beruházókat, és ha lehet, még jobban megrendítik a vállalkozói közegnek a politikai szférába vetett bizalmát.
