Elfogadott költségvetés még nincs,
a kampányízű politikai szóáradat már intenzíven zajlik a büdzsé kapcsán.
Hogy valami gikszer van a vonalban, azt már onnan lehetett sejteni, hogy noha sem atomcsapás, sem kormányválság, sem egyéb rendkívüli történés nem zavarta a kormányosokat a munkálkodásban, és szerintük a gazdaság is kiválóan működik, mégsem sikerült január végéig összerakni a költségvetést. Ebben csak annyi a baj, hogy az összes állami intézmény takaréklángon működött az év első hónapjában, pedig ilyenkor már javában kellene tervezni az év folyamán esedékes tennivalókat, ha tudnák, hogy mire lesz pénz. Ehelyett az évből egy hónap eltelt találgatással. Rossz nyelvek szerint azért késtek odafent ennyit a számvetéssel, mert a tavalyi deficitet sürgősebb volt kozmetikázni.
És hogy ezalatt se unatkozzunk, a nagyvárosok polgármesterei közül már többen is sérelmezték, hogy ismét beruházási alapokat készülnek tőlük megvonni, erre meg a fő kormánypárt reagált tegnap egy olyan közleménnyel, hogy az idén az önkormányzatok rekordmennyiségű pénzt fognak kapni, és különben is a polgármesterek 99 százaléka elégedett.
Tényleg lehet, hogy a nagyvárosok vezetőitől érkező kritikában is van politikai hátszél, de ez enyhe fuvallat ahhoz a tájfunhoz képest, ami a túloldalról süvít. Nem lehet ugyanis egy kalap alá venni például a nagyvárosok és a vidéki kis települések kérdéskörét ebben a viszonylatban, mert nem egyforma méretűek sem a problémáik, sem a forrásaik. Szó sincs arról, hogy lenéznénk a kisebbeket, de egy futballhasonlattal élve, abból a pénzből, amiből egy megyei bajnokságban kiváló egylet egész idényben jól működik, egy első osztályú klubnál csak a világító berendezés villanyszámlájára, esetleg a pálya gyepnyírására futja.
Amúgy az teljesen érthető, hogy a kis települések polgármesterei, főleg a hegyektől délre és keletre eső részeken elégedettek a költségvetéssel, mert úgy van a rendszer felépítve, hogy ha elég jól mozgósítanak a választásokkor, akkor lesz aszfalt a főutcán, és talán még csatorna is, ha meg nem, marad a poros dűlőút, meg a pottyantós az udvar sarkában. De ez egyébként mindegyik kormány idejében így volt, mert ha eléggé alulfejlett állapotban tartják a vidéket, akkor sokkal könnyebb irányítani négyévenként a szavazógépezetet. Ha legalább a rendszerváltás utáni évtizedekben a vidékfejlesztési alapokat arra használták volna ésszel, hogy a kis települések gazdaságát is fejlesszék, hogy ezeknek is legyenek bőven saját forrásai – és ne a mindenkori kormánytól várják lenézett koldusként a tengődésre is alig elég alamizsnát –, akkor a kis településeken sem lennének elragadtatva ennek a kormánynak a költségvetési politikájától. Az meg már egész más lapra tartozik, hogy ígérhetnek rekordösszegeket, mert a fecsegés még semmit nem jelent, a lényeg abban van, amit ebből be is fognak tartani.
