Szerda délután ismét „életre kelt” a Kultúrpalota, a hagyományos klasszikus zenei koncertek, múzeumi aktivitások és hasonló kulturális események mellett öt napig ez évben is tömegek vették-veszik birtokba a magyar szecesszió egyik legszebb épületét. Ekkor kezdődött az idei Alter-Native Nemzetközi Filmfesztivál, amely – több művészeti szemlével, eseménysorozattal ellentétben – túlélte a koronavírus-járvány eddigi szakaszait. Igaz, csetlősen-botlósan, a meleg őszben bizakodva a tavaly is megszervezték, de a járvány okozta kényszerhelyzetből fakadó akkori, nyári színpadi nyitott mozizás köszönő viszonyban sem volt azzal, amit az Alter-Native jelent. Mert a vásárhelyi filmfesztivál nem csak szakmai köldöknézés, nem csak a legjobb beküldött rövidfilmek kiválasztásáról, majd díjazásáról szól, hanem arról a közösségi élményről, amelynek összetevői között egyaránt ott találjuk a legjobb és legújabb magyar és román nagyjátékfilmeket, a dokumentumfilmeket, a koncerteket, a legtöbb esetben igen barátságos meghívottakat – rendezőket, filmes alkotókat, zsűritagokat –, akikkel esténként lehet beszélgetni, kocsmázni, és közben igazán tartalmas és kreatív diskurzusokba elegyedni. Mindezek elengedhetetlen tartozéka a fesztivált befogadó tér és közeg, a gyönyörű Kultúrpalota, amelynek hangulata sokszorosára emeli a filmkedvelő fesztiválozók hangulatát.
A tavaly ez hiányzott, nagyon is. Az idén újra visszakerült méltó helyére a fesztivál, amely fiatalodni kíván, végre jelen akar lenni az online térben, a szociális média mindent uraló világában is, és amelyet ez évben új, ifjú önkéntesek koordinálnak. Ismét voltak és lesznek koncertek, kiegészítő rendezvények, könyvbemutatók, tárlatnyitók, és noha az egykori, várbástyában lévő, legendás, a hajnal ködébe vésző buliknak helyet adó fesztiválkocsma ezúttal sem nyit ki, a Bolyai utca 5. szám alatti b5 stúdió udvarán berendezett Chill Zone alkalmat és helyszínt biztosít a lazulásra, dumálásra is. Az érdeklődő közönség lélekszáma jelzi: a hosszú szünet után hatalmas az igény a nívós tartalmat kínáló közösségi együttlétre.
Használjuk ki, mert nagyon úgy tűnik, hosszú ideig ez lesz megint az utolsó ilyen jellegű közös filmfogyasztás, fesztiválélmény, koncert-, film- és kocsmatúra. Az esetszámok ismét meredeken ívelnek felfelé, és a kilétüket titkolgatni próbáló, jó szándékú kismadarak azt csiripelgetik, hogy október közepétől saccperkábé május elejéig ismét jön a majdnem teljes lezárás. És ha ez megvalósul, és mehetünk vissza az odúba zabot hegyezni, akkor késő lesz majd azon lamentálni, hogy milyen kár, hogy nem használtuk ki az idei év adta pár hónapnyi hamis szabadságot. Ütni fog az óra, habzsoljuk önfeledten az életet! Még ameddig lehet. Innen tovább a carpe diem kora következik.
