Bota Melinda könyve

...„legyünk bármilyen aprók, és legyenek bármennyien már a szívünkben, utólag még akár 10 elefánt is nyugodtan belefér” – fogalmazódik meg az egyik legfontosabb igazság Bota Melinda Pirinyó. Kicsik szemével a Nagyvilágról című könyvében, amelyet kedd délután ismerhetett meg a gyermek- és felnőttközönség az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban. A szerzővel a bemutató apropóján beszél-

gettünk.

– Ki vagy mi vezetett el Pirinyó világába?

– A Kobak könyvesboltlánc olvasói magazinjának főszerkesztőjeként kezdetben csak a különböző korosztályú gyerekeket kívántam megszólítani. Mára már a célközönség kiszélesedett, ám anyaságomnak köszönhetően elsősorban még mindig a kislányommal közösen megalkotott fantázia- és mesevilágban él a kreativitásom. A gyermeki  közös hang keresése és az említett világ kielégítő, közvetett tanácsai jelentették az elsődleges ihletet. A gyermekünkkel való közös fantáziálgatás sokszor számunkra, felnőttek számára is gyógyír a rengeteg hétköznapi szorongás oldására, csakhogy mi nehezebben adjuk a fejünket erre a mindennapi rutintól eltérő másságra. Pontosan kislányom születése lett az a lelki gyeplő, mely a rohanásban lelassítva felhívja a figyelmem olyan apró felfedezésekre, amelyeknek közösen tudunk örülni. „Az én anyukám sem tudná, hány pöttye van a katicának, vagy hogy a bodobácsok egymásba kapaszkodva szoktak vonatozni a földön a kis napsütötte foltocskákban, és hogy a kavicsok annyi, de annyifélék lehetnek, ha én ezekre nem hívnám fel folyton a figyelmét.” Úgy hiszem, akkor tudunk igazán nagyok lenni az apróságaink szemében, ha olykor kicsiknek maradunk...

– Kikhez szól elsősorban a könyv?

– A 2–5 évesek korosztálya az első számú célközönség, ugyanakkor velük egyszerre a szüleiket is meg szeretném szólítani. A könyvben mindvégig ez a kettősség dominál, hiszen ami a gyereknek konkrét megszólítás,  az a szülőnek egy mögöttes mondanivaló, saját mindennapi prioritásrendszerünk humoros, gyerekszemmel történő feldolgozása. Egy felkiáltójel is akár arról, hogy a gyermeki lelket mennyire megtévesztheti a szeretet és a kötelességek állandó összegubancolódása, és hogy mennyire nehéz ezeket a szálakat kibogoznunk olykor, amikor a kicsik számára észszerű kérdésekre keressük a racionális válaszokat. Például arra, hogy hogyan tudunk egy időben dolgozni és őket ugyanolyan mértékben szeretni... 

– Tulajdonképpen ki is az a Pirinyó?

– Egy kislány manója, az az apró lény, aki tanításain keresztül megnyugtatja a kérdésekkel és kételyekkel teli gyermeki lelket a felnőttek bonyolult hétköznapi rutin- és feladatrendszerében. Humoros és frappáns magyarázatok pattannak ki Pirinyó fejéből, aki még abba a titokba is beavatja a főhőst, hogy a felnőtteknek is volt egykoron manójuk (ahogy minden gyereknek van, csak meg kell őt keresnie!),  mindössze elfelejtették... Nekünk, szülőknek kell segítenünk gyerme-künket abban, hogy megtalálja a saját fantázialényét, akinek bizalmat szavaz, és aki lelkiismeretét, kérdéseit, kételyeit, szorongásait testesíti meg és teszi megfoghatóbbá, feldolgozhatóbbá.

– Beszéljünk kicsit a könyv képi világáról.

– A történet mellett elengedhetetlen a képiség, amelyet az elképzeléseim szerint Brassay B. Kinga alkotott meg, igazi remekművet hozva létre. A könyvből ismert Pirinyó arca köszönt vissza a bemutatón részt vevő gyermekeknek szánt kitűzőkről is. Ezzel az apró ajándékkal szerettük volna bátorítani a gyerekeket arra, hogy keressék meg saját kis manójukat, illetve bármilyen alakot öltő fantázialényüket, és vállalják fel előttünk, felnőttek előtt kimeríthetetlen fantáziavilágukat.

– A keddi együttlétet Gáll Ágnes bábszínész közreműködésével papírszínház tette különlegesebbé. Hogyan kapcsolódott ez a könyv hangulatához, és mennyire fogékonyak erre az előadásformára a mai gyermekek? 

– A papírszínház a magam nemzedékének diavetítős élményeit idézi leginkább, viszont annál sokkal közvetlenebb, ha úgy tetszik, kézzelfoghatóbb, és varázslatosabbá tehető. Gáll Ágnes szerint a bemutatott könyv egyszerűen csak mese a szeretetről, azt a gyermeki világszemléletet  tükrözi, amelyben a mese és a valóság összefonódik. Ő ugyanezt a jelenséget és átmenetet valósította meg zseniális előadásmódján keresztül. Sikerült teljesen megbabonáznia a nézőtér gyerekeit, akik visszajelzéseikkel irányíthatták a produkciót. Interaktív előadás volt, varázsporral és altatódalt játszó zenedobozzal, több szinten is ingerelve a csodák világáért rajongó, sőt abban is élő gyermekeket.

– Tervezel-e újabb könyvet?

– Mindenképp! Egyelőre Pirinyó folytatását tervezem, hasonló hangvételben hasonló gondolatokat szeretnék leírni a kis és nagy olvasók számára. Úgy hiszem, a gyerekek egészséges társadalmi beépítéséhez szükséges unalmas kötelességek és rituálék elsajátítása sokkal izgalmasabb – vagy legalábbis elfogadhatóbb – egy kis manó nézetein keresztül. A gyerekek sokkal könnyebben és hamarabb szavaznak bizalmat egy kedves meselénynek, mint nekünk, az örökösen rekcumozó felnőtteknek. Hosszú távon folytatni kívánom az olvasói magazin szerkesztését (bizonyos részeit az eddigiekhez hasonlóan gyerekekkel közösen, most már tágas és kellemesebb környezetű könyvesboltunkban), de legnagyobb álmom az, hogy más műfajokkal is élhessek.