Akár örülhetnénk is a marosvásárhelyi tanács döntésének, miszerint a fizetőparkolás a város hatáskörében marad. A komoly bevétel egy része ily módon nem a más zsebét hizlalja, állítólag városfejlesztési célokra fogják felhasználni.
Annak is örülhetnénk, hogy a rendszer működtetését a piacigazgatóságra bízzák, hiszen kétségtelen, hogy rájuk fér a bevétel. A lakosság többsége ugyanis kezd elszokni a piacokon való vásárlástól, és a termelők által kínált friss zöldség helyett a nagyáruházak enyhén fonnyadó importtermékeit választja. Teszik ezt a szokások megváltozása mellett a válogatás lehetősége miatt is, amit a piaci árusok egy része, különösen a viszonteladók, durván elutasítanak.
Egyetérthetünk a piacigazgatóság vezetőjével, hogy nem kell elhamarkodni az előkészületeket, ezért idő kell a tevékenység megszervezésére. Csakhogy a felsorolt számos teendő mellett mindkét fél érdekeire figyelni kellene. A városvezetés ugyanis azzal a – tehetetlenségében kiagyalt – találmánnyal, hogy a belváros gyakran szűk utcáit alakította parkolóhellyé, sok száz embernek okoz bosszúságot, kellemetlenséget, többletkiadást. Miközben a civilizált országokban egyre jobban tehermentesítik a városok központi övezetét, megyeszékhelyünk korábban nyugalmas utcáinak lakói egy évvel ezelőtt arra ébredtek fel, hogy parkolóhely közepén élnek. Azóta táblák oltalma alatt jönnek-mennek a személygépkocsik, kicsik és nagyobbak, szennyezik a levegőt, elfoglalják az utca mindkét oldalát, szinte lehetetlenné teszik, hogy az ott lakó kocsijával beforduljon a saját udvarára. Elzárják a kapubejárókat, s mire megkerül a jármű gazdája, ha nincs szerencséje, hogy időben taxit hívjon, elszáll a repülőgépe, elmegy a távolsági autóbusza, elkésik egy fontos összejövetelről, nem tud segíteni bajba jutott hozzátartozóján. Az utca mindkét oldalán parkoló járművek esetenként a továbbhaladást is megakadályozzák, s olyankor éktelen tülköléstől, hátramenetben pöfögő autóktól hangos az utca. Fagyos téli reggeleken hallgatni kell, ahogy az éjjelre is az utcán hagyott kocsi vezetője hosszú perceken át a motorját burrogtatja. Ezenkívül jó néhány utcában tönkrement az aszfalt, széttöredeztek a szélkövek, darabokban van a járdák burkolata. Sepregetni pedig lehetetlen, holott vannak még nosztalgiázó városlakók, akik megtennék. A háztulajdonosoknak pedig bérlet hiányában nincsen joguk megállni a saját portájuk előtt.
Nos, az előkészületek során ezen a helyzeten is változtatni kellene, felfestve az úttestre, hogy az olyan utcában, ami tele van kapubejárattal, hány kocsi parkolhat, s kereszttel jelezve a bejáratok helyét. Aki pedig nem tartja be a jelzéseket, azokat a „jól megszervezett, folyamatosan működő” ellenőrzés során büntetni kellene. Nem lenne szabad elfelejteni, hogy a parkolóhellyé tett utcák lakóinak is joga van ebben az amúgy is szennyezett levegőjű városban, hogy kevesebb kipufogógázt szívjanak, bosszúságok és kellemetlenségek nélkül éljenek, portájukon bármikor ki-be járjanak, ha a belvárosi övezetnek megfelelő telek- és ingatlanadó fizetésére kötelezik őket.
