Marosvásárhely művelődéstörténeti és kulturális fejlődésére senki sem volt olyan nagy hatással, mint Bolyai Farkas. Ezért is szeretném méltó módon megidézni a hatását Marosvásárhelyre, születésének 250. évfordulójára készülve, amelyre öt hónap múlva kerül sor (2025.02.09.). Tény, hogy Marosvásárhelyen sok kimagasló személyiség megfordult, mint például Aranka György, Antalffy Endre, id. szemerjai Szász Károly, Bodor Péter, de senki sem hagyott olyan mély nyomot a város történetében, mint Bolyai Farkas!
„Szép mikor nem a hely az embert, hanem az ember nemesíti a helyet, mint amikor egy kis makk az addig semmibe vett helyet kitűnővé teszi” – írta Bolyai Farkas Antal János református püspök és néhai tanárkollégája nekrológjában. Hát ez az igazi „Bolyai Farkas-i” eszme tökéletesen talál magára a szerzőre, Bolyai Farkasra is. Marosvásárhelyt úgy ismerik a világ műveltebb rétegeiben, hogy a két Bolyai városa, így írta be magát Marosvásárhely az egyetemes művelődéstörténetbe és tudománytörténetbe. Mert igaz, hogy Aranka György Nyelvmívelő Társaságot hozott létre, megelőzve ezzel a Tudós Társaság (a Tudományos Akadémia jogelődje) létrehozását, hiába volt Antalffy Endre az egyik legnagyobb orientalista, aki elsőként fordította magyarra a Koránt, és ismeretlen perzsa költőket emelt a perzsa irodalomtörténetbe, hiába adta ki Mátyus István orvosdoktor a Diaetetica könyvét országos premierként, nem tudtak mély barázdát szántani a város művelődéstörténetébe.
A Bolyaiakat nem lehet túlszárnyalni. Mi lehet ennek a titka? Mi ennek a magyarázata?
Csak sejtéseim vannak és próbálkozom: Bolyai Farkas legnagyobb megvalósítása saját fia, aki messze túlnőtte az apját, akinek alkotását Stephen Hawking is az emberiség 20 legnagyobb szellemi alkotása közé sorolta.
A Bolyaiak ismételt bemutatását kezdeném az ősi 700 éves családfáról VII. Bolyai Gáspárral, Bolyai Farkas apjával. Mégpedig azért, mert VII. Bolyai Gáspár (1732–1804) már a marosvásárhelyi református kollégiumba járt, 1751-ben subscribált, Aranka Györggyel és Borosnyai Lukáts Simonnal egy időben.
A Bolyai családra tökéletesen ráillik az a napóleoni eszme, miszerint egy gyerek nevelését születése előtt jó 200 évvel kell megkezdeni. Ez a napóleoni elv a Bolyai családra tökéletesen ráillik, mert valamennyi Bolyai kiművelt, iskolázott ember volt.
Gondoljunk csak bele, valószínű, a marosvásárhelyi református kollégiumba járó VII. Bolyai Gáspár sem gondolta, hogy majd az ő fia, Bolyai Farkas hírnévben és hatásban is túl fogja szárnyalni a híres prédikátor Borosnyai Lukáts Simont és Aranka Györgyöt, a Királyi Tábla későbbi elnökét. Borosnyai Lukáts Simonról igen érdekes dolgokat írt Fogarasi Sámuel Marosvásárhely és Göttinga című híres művében1, de ami tény, hogy még II. József császár is Nagyszebenbe hívatta Borosnyai Lukáts Simont, hogy prédikáljon neki, úgy szerette a református lelkész beszédeit. Erről biztos hallott a Zágorban jószágigazgató és Bólyában gazdálkodó VII. Bolyai Gáspár is. De biztos, még álmában sem gondolhatott arra, hogy majd az ő fia, Farkas és unokája, János még az ősi Bolyai család legkiemelkedőbb képviselőit is túl fogja szárnyalni, és volt osztálytársai, Borosnyai Lukáts Simon és Aranka György hírneve is eltörpül a Bolyaiak hírneve mellett.
Itt a Népújság által biztosított nyilvánosságot használom fel arra, hogy feltegyem a kérdést: akad-e az ismeretlen olvasók között olyan, aki tud arról, hogy hol lappanghat VII. Bolyai Gáspár arcképe, az őt ábrázoló festmény. Mert Bolyai Gergely, Farkas kisebbik fia, a nagyapját ábrázoló festményt felküldte az Akadémiához, azzal a kéréssel, hogy másolják le. Sajnos ennek a festménynek nyoma veszett. De itt meg kell jegyeznem, hogy éppen a Népújság hasábjain írtam meg, hogy keresem Szabó János festőművész gróf Teleki Annát ábrázoló festményét, és írásom után három évre jelentkezett Bilibók Kemény Botond Budapestről (volt bolyias véndiák), hogy nála van Szabó János Teleki Annát ábrázoló festménye (Bilibók Botond saját pénzén restauráltatta ezt az elveszettnek hitt Szabó János-művet). Még érdekesebb Szabó János Bolyai Farkast ábrázoló olajfestménye! Bolyai Gergely ezt is felküldte, a nagyapját, VII. Bolyai Gáspárt ábrázoló festménnyel együtt, Budapestre az 1880-as években. Évtizedekig kerestem és kerestettem ezt a híres festményt, főleg az MTA kézirattárában, mert Gergely oda küldte. Az MTA jegyzőkönyveiben azonosította, tehát 1880-ban valóban oda került, de aztán nyoma veszett. Éppen nekifogtunk Apor Eszterrel, a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténészével, hogy kismonográfiát írjunk Szabó Jánosról, akinek köszönhetjük, hogy hiteles ábrázolásunk van Bolyai Farkasról, kedves tanáráról, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum alagsorában megtalálták a Bolyai Farkast ábrázoló festményt. Mire a kismonográfiánk elkészült, addig Gulyás Csilla Margit, a Magyar Nemzeti Múzeum festőművész-restaurátora csodálatosan helyre is állította Szabó János Bolyai Farkas-portréját.
Szabó János Bolyai Farkast ábrázoló olajfestménye restaurálás előtt
Szabó János festménye Gulyás Csilla Margit festőművész restaurálása után (a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)
Tehát nagy hatása van annak, hogy a Népújság az interneten is megjelenik, mert így a világon potenciálisan bárki olvashatja, és hátha megtörténik az a csoda, hogy 150 év után előkerül VII. Bolyai Gáspár arcképe is!
Térjünk vissza VII. Bolyai Gáspárra, Bolyai Farkas édesapjára. Gáspár, miután elvégezte a református kollégium jogi osztályait is, kancellista (törvényszéki írnok) volt rövid ideig, majd a Bethlen család zágori birtokán lett jószágigazgató. És természetesen gazdálkodott a bólyai ősi birtokán. Ilyen minőségében ismerkedett meg a Domáldon (Zágor szomszédos Domálddal) lakó Pávay Vajna Krisztinával. Abban a korban ezek népes, virágzó és jól gazdálkodó falvak voltak. Benkő Samu közölte azt az igen kedélyes és humoros levelet, melyet az ifjú szerelmes Bolyai Gáspár írt jövendőbeli feleségének, Pávay Vajna Krisztinának. Érdemes idézni a levélből, mert abból is kitűnik VII. Bolyai Gáspár művelt humora és íráskészsége.
„Kedves Édes Húgom Aszszony!
Reménységem felett midőn éppen nem véltem volna, szerencséltetvén oly alkalmatossághoz, mely által egyenesen levelemet Kedves Húgom Aszszony atyafiságos tiszteletére bocsáthatnám, jóllehet író eszköz dolgában egy ide való boltos ember segítségével élvén, igen alkalmatlan módom volt az írásban, de úgy is üresen a jó alkalmatosságot menni nem szenvedhettem….
Félek Húgom, hogy egyszer csak felülök a Göncöl szekerére, és éppen ott termek, mikor nem is reménlenéd, mert már látom, nem ok nélkül vélekedtek úgy felölem az odavalók, mint tréfából Húgom Aszszonynak említettem volt, bezzeg megesnék nékem egy éjszaka oly hoszszú utat tennem, tudom fáradt lészek, emlékezzék meg Húgom Aszszony rollam, és némelykor az estvéli vacsorából tégyen el számomra egy-egy kevés jó ízű maradékot.
…
Az urat bátyám uramat az aszszonnyal edgyütt atyafiságos köszöntésemmel tisztelem, én pedig kedves Húgom Aszszonynak megismert jó atyafiságos s emlékezetiben ajánlott vagyok, amíg élek
Kedves Húgom aszszonynak Igaz atyafiú örökre hív szolgája B Gspr mpr,
N.Enyed 11 ma Maji 1768.”
Szóval a szerelmes levél hangvétele a mai fiataloknak is tanulságul szolgálhat, hogy miként közelítettek a szebbik nemhez a 18. században.
Bolyai Gáspárt az élet sok elemi csapással sújtotta. Egyéves volt, amikor apját, II. Gábort a bólyai jobbágyok 1733-ban megölték, leégett a lakóháza és gazdasága. Fiatalon elvesztette feleségét, és egyedül nevelte fel két kiskorú fiát, Bolyai Farkast és Bolyai Antalt. Öregkorában is szinte teljesen egyedül maradt Bólyában, de derűs, vidám, optimista természetét haláláig megőrizte.
Az alábbi, utolsó, nagyobbik fiához, Bolyai Farkashoz írt levele nyelvemléknek is beillik:
„Édes Fiam
Kivánságod szerint egy jó Vedres általagot oda inditottam, Miske Úr jovoltábol is inkább 4 kupa Sepröt bele eresztve mint sem szeretsen dioval meg einslagoltam2 vólna, töltsd meg oh Borral és a szekeret ott semmit se tartoztasd. Ürmös Bor nem kell Nékem, mert a szorit. Kaptam én Miske Urtól és a Várból is oh3 Bort, meg föztem Ürömmel de úgy tetszik nem használt. 14. nap székem nem lévén Véér Gábornéval meg kristélyeztettem4 magam négyszer két nap alatt, és igen jól Sunedált5, jol le lohadott a hasam, de ujra szorulásom van, éppen most estve hozott Szebenből egy Kristélyezö sifontot6. Iszom az olajos káposzta levét, és egyebet is. A hasam pedig szörnyüképpen háborog, rotyog, nyargalodzok mint csörgedező patak. Már holnap megint kristélyt adhibealtatok7. Mi több nyomoruság átok között szolga, szolgáló dolgában legnagyobb bajban vagyunk nem lehet itt semmiképpen boldogulni. Antalnak sints szolgája, Szivuly el szökött e miatt ő sem mozdulhat egy felet is.
Vagyok szerető Édes Atyád: Bolyai Gáspár
Bolya 28 január éjszaka 10 orakor 18048”
Halálának körülményeit is nagyjából rekonstruálni tudjuk a Bolyai-levelek alapján.
Bolyai Farkas 1804. március 1-jén, Domáldon ezt írta Gaussnak:
„Febr. 17-én atyám, a tiszteletre méltó agg 74 év után, a 75-ikben kiszabadult földi börtönéből; mindenkor erős, eleven lelke halálos ágyán sem hagyta el, élénken beszélt utolsó pillanatáig, amikor hörögni kezdett, maga mondta, hogy hörög, tüstént megmosdatta magát, hogy halála után a sok ostoba szokás nélkül fektessék anyám mellé, elbúcsúzott, és az utolsó pillanatban megkérdezte: »Hol van az akiben most bíztam, Isten!« és elszenderedett a hosszú, hosszú kegyes éjszakába.9”
A fenti levél igazolja, hogy apja erős lelkű, kemény ember volt. Sok megpróbáltatáson ment keresztül, de bátran vállalta a sorsát, és fiaiban volt minden vigasza. Nem csalatkozott hitében és reménységében.
1 Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga, Kriterion Könyvkiadó, 1974
2 einschlagolás = boroshordóban fertőtlenítés (pl. kénlappal)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
