Bod Péter, Felsocsernáton és Magyarigen

Háromszáz éve született Bod Péter (Felsocsernáton, 1712. február 22 – 1769. március 3.) református lelkész, irodalomtörténész. „Én, Bod Péter, Erdélynek abban a részében, amely Moldvára tekint, a szántóföldben, rétekben, erdokben, vizekben és más természeti javakban bovelkedo Felsocsernáton községben, Kézdiszékben, a székelyek között születtem az 1712-ik évi február hó 22-ik napján…”

Magyarigeni templom

Háromszáz éve született Bod Péter (Felsocsernáton, 1712. február 22 – 1769. március 3.) református lelkész, irodalomtörténész. „Én, Bod Péter, Erdélynek abban a részében, amely Moldvára tekint, a szántóföldben, rétekben, erdokben, vizekben és más természeti javakban bovelkedo Felsocsernáton községben, Kézdiszékben, a székelyek között születtem az 1712-ik évi február hó 22-ik napján. Atyám, Bod Márton, tisztes és iparkodó férfiú volt, aki azokban a szerencsétlen idokben, amikor Erdély, mivel Rákóczi Ferenc Magyarországon zavaros mozgalmakat támasztott, különféle rázkódtatásokat szenvedett, beiratkozott katonának. Anyám pedig Felsotorjai Sólyom Euphrosina volt, Sólyom István és Albisi Bod Anna leánya, akit atyám, miután Magyarország királya s a magyarok között megköttetett a béke, az 1711-ik évben osi telkére visszatérve, leányként vett noül. O Alsócsernátoni Damokos Péter özvegyének udvarházában nevelkedett, akivel rokonságban volt. Ebbol a házasságból maga Péter volt az elso-szülött.” (Önéletírásából)

1724-tol a nagyenyedi kollégiumban tanult, ahol támogatók jóvoltából 1726–28-ban végezte el alsó osztálybeli tanulmányait. 1729-ben Nagybányára hívták tanítónak, ahol április 25-étol három évet töltött. Miután pénzt és ruhát szerzett, hogy tanulását folytathassa, 1732. május 8-án ismét beiratkozott a nagyenyedi tanulók közé; itt a teológiai tudományokban a híres teológus szigeti Gyula István volt vezetoje. 1733-ban Türi Mihálynak, a kollégium gazdatisztjének a fiát tanította étkezés ellenében, Bethlen Kata grófnotol pedig 30 forint évi segélypénzt kapott. 1736-ban a könyvtár gondviseloje, majd 1737-ben a héber nyelv segédtanára lett. Amikor 1739-ben az iskola egyik stipendiumát segélyként elnyerte, melyhez jótevoinek adakozása is hozzájárult, a leydeni egyetemre indult és beiratkozott a teológiai kollégiumba, ahol a keleti nyelveket is tanulta 1743. július 24-éig, amikor hazájába visszatért és november 29-én Enyedre érkezett. Gróf Teleki Józsefné gr. Bethlen Kata azonnal udvari papjának hívta meg, nemsokára pártfogójához Hévízre (ma: Olthévíz) ment és ott 1743. december 29-én elkezdte szolgálatát. 1744. június 15-én a nagybaconi közzsinaton papi vizsgálatot tett és 17-én fölszentelték. 1746-tól fogva a hévízi eklézsiának is papja lett. 1749. november 21-én a magyarigeni eklézsia hívta meg papjának, ahova december 5-én köszöntött be. 1758. január 11-én a fejérvári egyházkerület rendes jegyzojévé, 1767. jún. 28–30–júl. 1-jén a kézdivásárhelyi közzsinaton generalis jegyzové választották.

Irodalmi tevékenysége közepette a szolomuvelésben lelte örömét, és ez volt oka halálának, ugyanis kezét késsel oly erosen vágta meg, hogy a vér folyását reggeli 9 órától esti 6 óráig nem lehetett megállítani.

Bod Péter a tudományos teológia, az egyház- és irodalomtörténet, valamint az egyházjog kérdéseivel foglalkozott. O írta az elso magyar nyelvu írói lexikont Magyar Athenas címmel, amelyet 1766-ban adtak ki Nagyszebenben. Könyvében ötszáznál több magyar íróról számol be. A Szent Bibliának históriája címu munkája az elso magyar irodalomtörténeti monográfia. A Szentírás kéziratainak és kiadásainak egyetemes története után ismerteti a magyar bibliafordításokat is. A Szent Heortokrates a kalendáriumi szentek históriáját írja le, s közben kitér a katolikus szertartások megbírálására is. Az Isten vitézlo anyaszentegyháza c. rövid históriája a keresztény vallások történetét írja le a legrégibb idoktol a XVIII. század végéig. Félszáznál több magyarul írt könyvének alig egyharmada jelent meg nyomtatásban. Ráadásul 1768-ban hazafias és protestáns szellemu munkáiért, mivel azok az 1757-ben kiadott rendelet ellenére engedély nélkül nyomattak ki, törvényes kereset alá fogták, s munkáit elkobozták. „Nyelvünk és nemzeti irodalmunk szeretetével, hathatós buzdító szavaival felrázta a nemzetet önfeledt letargikus álmából” – írta róla Orbán Balázs, aki Erdély Kazinczyjának tartotta.　Nevét jelentos intézmények viselik: Bod Péter Alapítvány – Gyulafehérvár, Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ – Marosvásárhely, Bod Péter Közmuvelodési Egyesület – Csernáton, Bod Péter Megyei Könyvtár – Sepsiszentgyörgy, Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny – Magyarország, Bod Péter Társaság – Magyarország, Bod Péter Tanítóképzo – Kézdivásárhely, Bod Péter Egyetemi Könyvtár (Károli Gáspár Református Egyetem – BTK) – Magyarország.

Felsocsernáton (románul Cernatu de Sus) Csernáton településrésze Kovászna megyében. Az egyesített Csernáton falu része, a Csernáton-patak felso szakaszán, annak bal partján fekszik. Területe osidok óta lakott. A falu határában a Hegyesnek nevezett hegyteton sáncokkal erosített vaskori földvár maradványai láthatók. A falutól 8 km-re északra a Szentkert nevu helyen egy Remetének nevezett kaszáló van, ahol egy 13. századi várfallal övezett kápolna állott. A községet 1497-ben Felsewchernaton néven említik. 1910-ben 1287 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerzodésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. A falu erodített református temploma is középkori eredetu, 1836-ban átépítették, védofalaiból ma csak alapfalai látszanak. Határában a Nagy- és az Ika-patak összefolyása feletti hegyfokon állnak Ika várának maradványai. Ez a kutatások szerint jóval a 13. század elott épülhetett. A keskeny gerincen egykor egy tíz méter széles és 200 méter hosszú, orsó alakú várfal állt, egy-egy kör alakú toronnyal. Ma már csak az egyik, 8–9 m magas torony áll, ez eredetileg 12 méter magas volt, de az 1802-es földingás során 3-4 méter leomlott a toronyból és a várfal is lepusztult. A csernátoni falumúzeumot alapítójáról, Haszmann Pálról nevezték el. A múzeum a község felszegi falurészében, a Damokos Gyula-féle kúriában és annak parkjában, illetve kertjében kapott helyet. A kúria az 1950–1970-es években teljesen elhanyagolva, állagában leromolva, „gazdátlanul” végnapjait élte, amikor muvelodési intézmény, múzeumlétesítés céljára az akkori állami és helyi vezetok kijelölték és átadták. A kúria a XVII–XIX. században épült, neoklasszicista külsejét 1831-ben nyerte el. A több mint két hektáros terület és a többszobás kúria lehetoséget teremtett skanzen és múzeum létrehozására. Az intézmény 1973. február 25-én nyitotta meg kapuját.

Magyarigen (románul Ighiu, németül Kuppendorf, korábban Grabendorf) község Fehér megyében, Gyulafehérvártól 11 km-re északnyugatra. 1206-ban Chrapundorf néven említik eloször. Az erodített református templomot a régi gótikus templom helyébe 1781-ben építették, 1849-ben a románok a falut elpusztították, 200 lakos tömegsírja a katolikus iskola kertjében van. 1910-ben 1559 lakosából 1117 román és 348 magyar volt. A trianoni békeszerzodésig Alsó-Fehér vármegye magyarigeni járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 6401 lakosából 6288 román, 83 cigány, 27 magyar és 2 német volt. Bod Péter sírja a templom elott van.

(Forrás: Wikipédia. Ajánlott olvasmány: Hajdani magyarigeni emlékünnepély Bod Péter születésének 200. évfordulóján. Szabadság, 2012. február 8. és 11.)

Összeállította: B. D.