Az utóbbi időben rendszeresen borzolják a kedélyeket a több halálos áldozatot követelő tűzesetek, ám a körülményekhez képest mégis azt mondhatni, hogy szerencsésen kevés van belőlük. Legalábbis ahhoz képest, hogy az ilyen ügyek kapcsán a biztonság szempontjából valóban lényeges kérdések szinte alig kapnak figyelmet.
A legutóbbi példa a téli ünnepek alatt leégett panzió, amellyel kapcsolatban a fél ország, politikustól a szakértőig, a leégett épület engedélyeit firtatja. Ez teljesen normális egy olyan országban, ahol a megfelelő kapcsolatokkal bármilyen szabályt ki lehet játszani, és ezen a szokásrenden a most kárba ment nyolc emberélet sem fog változtatni.
Azonban a tüzek nem amiatt kapnak lángra, hogy egy ingatlannak rendben vannak-e az engedélyei, avagy sem. Ha a biztonsági szabályokat, az építkezéstől kezdve a mindennapi használatban is betartani ajánlott tudnivalókig figyelmen kívül hagyják, a világ legbiztonságosabb épületében is lehet tüzet okozni, csak a kellő felelőtlenséggel kell eljárni. És akkor még nem is beszéltünk a szándékról, holott például ebben a konkrét ügyben már csak a tulaj előéletéből kifolyólag is az idegenkezűség előkelő helyen kéne szerepeljen a vizsgálati hipotézisek között. Hogy erre mennyire figyelnek oda a vizsgálat során, csak találgatni lehet, de abból kiindulva, ami eddig lement az ügyben, itt inkább az van a fókuszban, hogy körbe lehet bírságolni az összes vendéglátóst, akinek egy vesszőhiba is van a papírjaiban, közben a sötétben élelmeskedőknek meg a haveroknak még az eddigieknél is jobban megy az élet. Az már szinte senkit nem érdekel, hogy amilyen szabályrendszer van, az ország ingatlanjainak felét át kellene építeni, hogy engedélyt adhassanak rá. Ami magában egy szép papír, de a vendéglátósoknál maradva, ha mondjuk egy panzió tűzvédelmi engedélye kiadásának másnapján a vészkijáratot eltorlaszolják egy dekoratív bútordarabbal, vagy simán elfelejtik a létező füstérzékelőt bekapcsolni, netán az őr tévét néz a biztonsági kamera helyett, baj esetén az engedélyezett épületben ugyanúgy benne éghet a kedves vendég, mint egy eldugult kéményű faluszéli viskóban. De az illetékesek legalább megmutathatják a bírságolási statisztikákat, megpróbálva bizonyítani, hogy ők aztán dolgoznak értünk. Így ránk marad az, amire a hatóságoknak sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania: néhány alapvető biztonsági szabály fontosságának hangsúlyozása. Ha a magunk közvetlen környezetében odafigyelünk az elektromos árammal, nyílt lánggal és fűtéssel kapcsolatos pár apróságra, máris sokkal többet tettünk a biztonságunkért, mint amennyit az ezért egyébként busásan megfizetett illetékesek túlórázva is képesek lennének.
