A múlt heti román nemzeti ünnep újabb alkalmat adott a vehemens magyarellenesség kinyilvánítására és a hangulatkeltésre. A hatalmas, azóta sem szűnő felháborodást a parlament ünnepi ülésén az RMDSZ képviselőjének beszéde váltotta ki, amire a tiltakozók lincselésközeli hangulatot provokáltak ki. Ezt követően az RMDSZ nem vett részt az államfő délutáni pezsgőbontásán.
Az ominózus beszéd többek között arról szólt, hogy az erdélyi románok politikai és vallási vezetői tudták, hogy Erdély nemcsak román, hanem magyar, szász és zsidó föld is, és ez tükröződött a gyulafehérvéri nyilatkozat szövegében. Eszerint a különböző közösségeknek joguk van a történelmi események saját szempontjaik szerinti értelmezéséhez, ennek nem kellene felháborodást kiváltania. Azt is mondta, hogy a magyar közösség Romániában képzeli el a jövőjét, az RMDSZ partner mindazon elképzeléseknek a megvalósításában, amelyek etnikai hovatartozástól függetlenül javítják az állampolgárok életszínvonalát. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ megérti december elseje különleges jelentőségét a román nép kollektív tudatában, de emlékeztetett arra is, hogy az erdélyi magyarok számára ez a dátum egy bizonytalanságokkal terhelt korszak kezdetét jelentette.
A parlamenti botrány, amelyen egy, nem éppen a diplomáciai érzékéről ismert szenátor egyebek mellett azt üvöltötte magából kikelve az RMDSZ szónokának, hogy takarodjon ki a gyűlésteremből, felébresztette a sajtóhiénákat, akik azon csámcsognak még ma is, hogy kizárják-e az RMDSZ-t a kormányból, ezzel is a nacionalisták malmára hajtva a vizet.
Annak ellenére, hogy az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője próbálta elmagyarázni, hogy szavait a gyulafehérvári nyilatkozat szellemében fogalmazta meg, amivel senkit nem bántott meg, csak egyesek szándékosan félreértették, ám emiatt nem hiszi, hogy fel kellene bontani a koalíciót, nem csupán a szolgálatos nacionalisták háborodtak fel, maga a PSD és a képviselőház elnöke is „politikai következményekről” beszélt, anélkül, hogy pontosabban kifejtette volna, mire gondol. Mi több, a kulturális miniszter is a „veszélyes kártyát” emlegette, amikor az RMDSZ szónoka azt mondta, az akkori román politikusok előtt is ismert tény volt, hogy „Erdély nemcsak román, hanem magyar, szász és zsidó föld is”.
Az AUR társelnöke, miután testületileg kivonult a teremből, azt nehezményezte, hogy az RMDSZ „arcátlan” történelemhamisítását a többi párt tolerálja. Láttuk, mennyire „tolerálják”. A jelek szerint nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy az RMDSZ és a magyar közösség csupán az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban a nemzeti kisebbségek önrendelkezéséről szóló ígéretek betartását kéri, amivel a román állam ma is adós.
Meglehet, ez csak a bemelegítő volt. Ahogy közelednek a választások, felerősödhetnek a nacionalista hangok.
