Becsengetés előtt
2026-09-02 15:00:00
- Nagy Székely Ildikó
Van valami torokszorítóan megható a szeptemberi első csengőszóban. Az éppen elillanó nyár ezernyi hangja, nevetése visszhangzik benne egyszerre az új kezdet izgatott morajával, a „tiszta lap” zizzenésével. A legfiatalabb kisdiákok számára egyértelműen ünnepet jelez a csengő, meghívást egy új életszakaszba, annak minden élményével és kihívásával együtt. A nagyobbaknak talán a visszatalálás örömét hetek vagy hónapok óta nem látott társakhoz, pedagógushoz, a mindennapoknak biztonságos keretet adó – még ha néha fárasztónak is érzett – életformához. A végzősöknek a jövőbe vetett hitet hordozhatja magában a csengő szava vagy éppen az útelágazás közelségétől való szorongást. A frissen elballagottaknak pedig a felismerést, hogy hosszú idő után most először nem nekik, nem hozzájuk szól ez a hang. Vagy mégis hozzájuk is? Úgy érzem, a szeptemberi becsengetésnek minden egykori és mostani évfolyam számára van üzenete. És persze a pedagógusok és szülők nemzedékeihez is. Az elindulás, újrakezdés bátorságát kínálja mindenkinek, és friss energiát az úton való megmaradáshoz. Ennél többet magam sem kívánhatnék ilyenkor, pár nappal becsengetés előtt.
