Báthori István nyomában

Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület Vilniusban

 Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület két, Vilnius első írásos említésének 700. évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi konferencián is szerepelt Litvánia fővárosában. A szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus mindkettőn erdélyi címerekhez kötődő előadást tartott.

 A legközismertebb kapcsolat Litvánia és Erdély között az, hogy Báthori Istvánt, Erdély fejedelmét a Lengyel-Litván Unió uralkodójává választották, 1576-ban Lengyelország királyává koronázták, és Litvánia nagyfejedelmévé is vált. 1586-ban bekövetkezett haláláig tartó tízéves uralkodása alatt Báthori István markánsan beírta magát mindkét nemzet történelmébe. A Litvánia fővárosa, Vilnius és Erdély utolsó fővárosa, Kolozsvár közötti legfőbb hasonlóságot az adja, hogy Báthori Istvánt tekinti alapítójának mindkét város egyeteme. 1579-ben Vilniusban Báthori István egyetemi rangra emelte a jezsuita kollégiumot, majd 1579. július 17-én Vilniusban keltezett alapítólevelében Erdély fejedelmeként a jezsuitákat bízta meg a kolozsvári iskola vezetésével, és a létrejött kolozsvári jezsuita kollégiumot 1581. május 12-én újabb alapítólevéllel akadémiai rangra emelte.

 E történelmi tényekből kiindulva építette fel előadásait az erdélyi heraldikus. A Litván Genealógiai, Címertani és Zászlótudományi Intézet által szervezett, június 9–11-e között az állami levéltárban tartott 2. Genealógiai, Címertani és Zászlótudományi Nemzetközi Kollokviumon tizenöt európai ország szakemberei adtak elő. A rendezvény meghirdetett témája a litván nagyfejedelmek. Szekeres Attila István Erdélyből Litvániába – Báthori István uralkodásának címertani, pecséttani és éremtani vonatkozásai című előadásában az uralkodó Erdélyben, Lengyelországban és Litvániában használt címereit, pecsétjeit és kibocsátott pénzérméit dolgozta fel. Az előadást a Genealógiai Akadémia arany érdemjellel jutalmazta, ugyanakkor megkapta a szervező intézet elismerő oklevelét is.

 A Litván Történelmi Intézet, a Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémia krakkói tudományos könyvtára és a Litván Címertani Bizottság által szervezett, június 14–16-a között a szépművészeti múzeumban tartott várostörténeti konferencián, melynek témája Vilnius és más európai fővárosok a történelem segédtudományainak tükrében, kelet-közép-európai országok szakemberei adtak elő. A témához kapcsolódva Szekeres Attila István Erdély volt fővárosa a címertan és pecséttan tükrében címmel tartott előadást. Az Erdélyi Fejedelemség idejében Gyulafehérvár volt Erdély fővárosa, Báthori Istvánt is ott választották fejedelemmé 1571-ben. Erdélynek a Habsburg Birodalomba való betagolását követően az 1691-ben felállított kormányzóság előbb Gyulafehérváron működött, onnan Szebenbe költöztették, majd 1791-ben Kolozsvárra helyezték át. Az 1848–1849-es magyar szabadságharcot követően ismét Szebenbe utasították, majd 1861-ben újra Kolozsvárra. Itt működött az 1867-es kiegyezésig, amikor a Gubernium megszűnt. Tehát itt volt az Erdélyi Nagyfejedelemség utolsó fővárosa. Szekeres Attila István előadásában bemutatta Erdély két korábbi fővárosa, Gyulafehérvár és Nagyszeben pecsétjét és címerérét, és részletesen ismertette Kolozsvár történelmét pecsétjének és címerének változ(tat)ásain keresztül.

 Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökének a konferenciákon való részvételét Sepsiszentgyörgy Önkormányzata és Kovászna Megye Tanácsa támogatta.

Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület