Báró Apor Károly és a Kemény Zsigmond Társaság I.

Apor Károly, az irodalmár c. írásunkban (2015.03.27, Színes Világ) bemutattuk Apor Károlynak egyik fiatalkori irodalmi próbálkozását. Levéltári hagyatékában több verse és „novellája” is megmaradt. Ezekről a közvélemény sajnos nem tudott. Az alábbi nagyon jellemző visszaemlékezésben dr. Agyagási Károly, a KZST egyik oszlopos tagja, a hajdani Marosvásárhely egyik köztiszteletben álló orvosa maga is azt vallja, hogy Apor Károly nem alkotott irodalmi műveket. Ebben sajnos tévedett Agyagási doktor, pedig személyesen is ismerte Apor bárót. Kártyapartnere is volt, sőt abból a szempontból beosztottja is, hogy Agyagási törvényszéki orvos, míg Apor a királyi ítélotábla (Erdély legfelsőbb jogi döntéshozó fóruma) elnöke volt.

Báró Apor Károly (altorjai). Elnöke a marosvásárhelyi királyi táblának. Hatalmas nagy úr, erősen arisztokrata. Előtte mindenkinek hajlongani kell, ritka szerencse, akivel kezet fog. Jeles jogtudósok nyilatkozata szerint tiszta judíciummal bírt, de azért mégsem volt jogász… A társadalmi mozgalmak iránt érdeklodött. Gazdasági téren is nagy érdemei voltak. Földbirtoka alig tett ki száz holdat, de a közeli 

„Tófalva” nevű telepen olyan kiváló szőlőt termelt, hogy a mindig november elején tartott szüretjén kiszemelt aszúból készült bor került sok éven át a magyar király asztalára… Ezeken a szüreteken idegen nem vett részt. A szedőket elcsapták, ha ettek a szőlőből. Sok főúrnak a nagybirtokából nem volt félannyi jövedelme sem, mint Apor bárónak a szőlőjéből.

Hogy Apor irodalmi téren működött-e vagy sem: arról nincs tudomásom. Minden valószínűség szerint nem. Abban az időben még a jogászfajta lekicsinyelte az irkász-firkász embereket. Hogy mégis őt választották meg a KZS Társaság elnökének, ezt magas állásának és születésének köszönhette, mihez hozzájárult az is, hogy szerette a széptudományokat… Öt évig működött mint elnök, 1885 októberében bekövetkezett haláláig. A tófalvi szőlőhegy tetején épült kriptában alussza örök álmát, hová nagy pompával temettük el. (Dr. Agyagási Károly: A Kemény Zsigmond Társaság régebbi tagjairól Marosi Ildikó: A Marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája Levelek, iratok, adatok (1876–1948) című könyvében. Kriterion, 1973. p. 431.)

Szerintem abban Apor Károlynak is szerepe volt, hogy végül is Tolnai Lajost a marosvásárhelyi törvényszéken csak pénzbírságra ítélték, a Nemes Ödön – Tolnai Lajos-féle perben. Tolnai Lajos talán jobban ismerhette Apor Károly szépirodalmi vénáját, mert Tolnai egyik Apor Károlyhoz írt levelében biztatja a bárót, hogy adná ki beszédeit és irodalmi próbálkozásait.

„A Méltóságos Báró Úr nem gondol-e néha beszédeinek, műveinek kiadására? Még élek s amíg én élek a báró leghűbb emberét bírhatja bennem. Azokat a beszédeket, azokat a fontos politikai memoárokat nem jó messze időre halogatni.Azoknak kiadása szerintem egy bő tófalvi szüretnél is becsesebb, értékesebb.” (Tolnai Lajos – Apor Károlyhoz, Budapest, 1885. március 4-én. i .m., p. 125.)

Sajnos ebből nem lett semmi, de annyit érdemes tudni, hogy Apornak azért nyomtatásban megjelent néhány műve. 1. A székely örökség történelmi és jogi szempontból. Írta: b. Apor Károly, az Erdélyi Királyi Tábla elnöke. MAROSVÁSÁRHELYTT. Nyomtatja Imreh Sándor az ev. ref. főtanoda betűivel, 1868. 2. A zöld takarmány elvermeléséről és eltartásáról. Felolvasott báró Apor Károly elnök által a Marostordamegyei Gazdasági Egylet földmívelési szakosztályának ülésén, 1883. június 21-én. (Nyomtatott Marosvásárhelytt, Ny. Imreh Sándor az Ev. Ref. Főtanoda Betűivel, 1883.)

Apor Károlyról megemlékezik Bözödi György is, de én a dr. Agyagási Károly-féle visszaemlékezést élethubbnek tartom (Bözödi György–Dávid Gyula: Hogyan távozott Tolnai Lajos Marosvásárhelyről? Igaz Szó, 1966.7.110–133.)

 E sorok írója úgy gondolja, hogy érdemes bemutatni Apor Károly fiatalkori irodalmi zsengéit. A következőkben három versét közöljük, melyeket Bécsben a Thereziánumban írt, 20 éves korában:

 

 

Idához a távolban

 

Kedvesem reád gondolok,

 Ha a nap sugárt lövell;

Eszembe vagy, és sóhajtok,

 Ha az éjfél múlt is el.

 

Szívem én látlak téged,

 Bár fellengzjék szem’be por;

Szemembe ötlik személyed,

 Szakad is sűrű zápor.

 

Kedveltem hallom lépteid,

 Hullám moraj között is;

Fülemhez hatnak neszeid,

 Száz meg száz mértföldön is.

 

Imádottam nálad vagyok

 Messze távol légy is ám,

Napestig rólad andalgok,

 O lennél nálam Idám!

 

Theresiánumban Nov. 14. 1834.

 

Sóvárgás

 

Midőn szemem őt szemlélte,

 És lelkem meg ösmerte;

Jaj mint lángolt akkor mellem,

 Szárnyalt utána szívem.

A berek mily illat teljes,

 Mily kékellő volt az ég,

És az erdő zene teljes,

 Vissz csengett, hangzott a lég.

 

De nélküle minden hideg,

 A világ is mily rideg!

Még a föld is olyan üres,

 Hát a szív – mily nehézkes!

 

Ther. Febr. 1835.

 

A néma szerelmesek

 

Karjaimmal őt öleltem

Szívén oly kéjjel pihentem,

Zavartamban szót nem leltem,

Még is magam menyben véltem.

 

Duzzadtak bíbor ajkaink,

Hegyesültek édes csókra,

Szemeink, pajzán pilláink,

Emelkedtek kancsingásra.

 

Amit egyszer a szív érez,

Földi száj ki nem csacsogja,

De mit a nyelv meg nem nevez,

Csók és sóhaj elárulja.

 

Ther. Febr. 1835.

 

A fenti versek kézirata a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltárban olvasható. Nem tisztünk, hogy irodalmilag értékeljük és művészileg minősítsük a fenti verseket. Apor Károly közel 30 éven át Erdély legmagasabb jogi testületének elnöke volt, a verseinek és általában irodalmi alkotásainak közlésével azt szeretnénk igazolni, hogy nem véletlenül volt az alakuló Kemény Zsigmond Társaság elnöke, nem értékelte le az irkász-firkász embereket, mert „Effélét csinálni maga is próbálgatott.”

 

 (Folytatjuk)

 

Irodalom

1. Marosi Ildikó: A Marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Levelek, iratok, adatok (1876–1948) című könyvében. Kriterion, 1973.

2. Állami Levéltár, Sepsiszentgyörgy. Az Apor család levéltára (Fond Familial Apor nr. 36.)